A demokrácia megszüntetheti önmagát | Nyerges András: Háztűznéző

Posted on 2013. július 16. kedd Szerző:

0


NyergesA_Háztűznéző-bor180Írta: Cserhalmi Imre

A szerző már a regény harmadik bekezdésében félretolja az éppen költözködéssel bajlódó főhősét, Gyalog Györgyöt, hogy kiszólva a történetből – többes számban! – így szerénykedjék: „nem tartozunk azok közé, akiktől a nagybetűs Fontos Művet szokás várni, de ha ez a mese a Nagy Változásról szól, akkor mégiscsak a fontos írásnak kijáró figyelmet követeli”. És e gesztus után rögtön közreadja a szerző – ha nem is panaszosan, inkább iróniába csomagolt rátartisággal – rossz tapasztalatát a „bebetonozott értékrendről”, amely miatt vele legfeljebb „nemszeretem penzumként” foglalkoznak, s ha az általa meg nem nevezetteknek tetszenének is írásai, „renoméjuk megőrzése végett… lekezelően vállon veregetni” lennének kénytelenek vagy hajlandóak. Ez a felpanaszolás aztán a „magunk részéről megmaradunk a jelentéktelenségnél”, őszintének már aligha érezhető félmondatba torkollik.

Nos, e recenzió szerzője, noha feltétel nélkül tisztelője a kortárs irodalmi kánonnak (is), azért meggyőződéssel kijelentheti: szó sem lehet a Háztűznéző jelentéktelenségéről. Sőt! A rendszerváltozás éveit olyan emberek sorsában ábrázolja, akiknek sajátos világa iránt nem túl gyakran szokott érdeklődni a kortárs irodalom. A szociológus-főszereplő szüntelenül megéli az ábrázolt korszak társadalmi, tulajdoni átrendeződésének viszontagságait. Egy alkalommal, amikor már csak az asztalterítőn maradt kenyérmorzsából áll az étkezése, így meditál – éhesen, persze: „amikor gyerek voltam, az volt a jelszó, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék… És püff neki, mit hozott a Nagy Változás? Hogy aki dolgozik, az se.”

Abban a korban, amelyben egy tudományos intézetet lazán vállalkozássá degradálnak, a főszereplő házaspár szegényen, állás- és lakáshelyzete állandó labilitásában élve is képes valódi értelmiségként élni, a mérlegelő szemlélődésnek, a tények felfedezésének és értelmezésének szüntelen szándékával. Bizonyos mértékig az alkotó kétely és az ösztönös-tudatos életigenlés, az emberi, közösségi aljasságok, illetve a – gyerekük születése után felerősödő – személyes optimizmusok összeütközése is ez a történet. A választott időszak, miliő kiválóan alkalmas a heves történelmi és társadalmi változások nagyító tükrében megmutatni, hogy miként mennek veszendőbe szinte pillanatok alatt elvek, hitek, humán értékek, miként nő dudvánál is gyorsabban és erőszakosabban a hitszegés, a köpönyegforgatás, az elvtelenség, a gyűlölet. Vagyis hogy a túlélés ösztönös és reális kényszere miként tesz próbára jellemet, érzelmeket, hivatástudatot.

Az úgynevezett kisember szemszögéből és számára a történelem sohasem leányálom, s amit talán az egzisztenciális veszélyeztetettségnél is nehezebb elviselni, az a csalódások szinte végtelen sora. Ez az érzést Nyerges András erőteljesen és üdítően őszintén ábrázolja a regényben, annak ellenére, hogy hőseinek élettere meglehetősen szűk: munkahely, lakóközösségek és – igen kevés szóval – a család. A szűkebb írói mozgástér viszont elmélyültségre kényszerít. (Vagy fordítva!) Nyerges millió apró, de lényeges megfigyeléssel ábrázol embereket, helyzeteket, amelyekben aztán – mint tenger a pohár vízben – tökéletesen leképeződik az úgynevezett nagypolitika és országsors minden jellemzően botrányos, pitiáner, morálromboló tulajdonsága és tünete. Tanúi lehetünk annak, amint a demokrácia felhasználható önmaga megszüntetésére is. A városvédelmi lapból fajvédelmi hecclap lesz, egy utcanév-változtatási folyamatban tetten érhető, hogy a politika kiváló érvényesülési lehetőséget tud – és gyakran akar is – nyújtani a személyes bosszú, a haszonlesés és tulajdonképpen minden létező kártékonyság gátlástalan diadalához.

Így születik meg a banktisztviselő, az újgazdag, a hazatért amerikás figurája, vagy Apsay, az egészen primitíven jellemtelen, ám közéleti rangra került, egyébként szakmailag iszonyúan gyenge fogorvos, vagy Rothen néni, aki nyugdíjas létére jólétet élvez, mert a tévé a „nép hangjának” szerződteti, tehát „véletlenül” megszólított utcai járókelőként olyasmiért és úgy kell tiltakoznia, ahogyan azt tőle alkalmanként rendelik A gátlástalan, műveletlen, kulturálatlan és tökéletesen felelőtlen hatalmi alkalmazottak egyikének mondja az egyik tudós ember: „nézze fiam, igen, maga, mielőtt a nyelvét kihúzná az egyik seggből, és áthelyezné egy másikba, legalább tartson némi szünetet”.

Hogy ebben a világban Gyalog sehogyan sem találja a helyét, azt egy, a fejére sok bajt hozó újságcikkel, több ízben verbális kirohanással jelzi. Azt mondja például: „ha csak demagógiával lehet győzni, akkor ez az egész dolog engem már nem is érdekel”. Foglalkozásánál fogva, a társadalmi megbecsülés egyre alsóbb grádicsaira csúszván valóban nem lehet túl sok esélye rá, talán ezért sem igazán cselekvő ez a hős. Olykor – és ebben ludas lehet a végig többes szám első személyű előadásmód is – szinte csak rezonőri szerepet kap. Annak, persze, nagyon színvonalas, érvgazdag és szórakoztató. Szellemesen kommentálja, amikor például az 1969 című művét a kiadó úgy jelenteti meg, hogy lelopja a két első számjegyet, mert abban bízik, hogy az utóbbi kettővel – amely közismerten egy kedvelt szexuális pozitúrát is jelöl – nagyobb piaci sikerre számíthat.

A Háztűznéző helyenként kissé túlírt, a szükségesnél gyakrabban ékelődnek bele meditatív részek, és fölöslegesnek tűnik (bár a jövő olvasóját támogathatja) a minden fejezetet követő, Sajótájékoztató című egy-két oldal. Ezekben a szóban forgó év sajtóanyagából tallóz a kiváló sajtótörténészként is ismert szerző. Mintegy megerősíti vele a regényben ábrázolt kor jellemzését.

De azt gondolom, hogy ilyen mankóra ennek a Fontos Regénynek – és az írónak – nincs szüksége.

Nyerges András: Háztűznéző
Noran Libro, 2013
342 oldal
ISBN 978 615 527 4237

A könyv kiadói fülszövege

Nyerges András

Nyerges András

Külvárosból belvárosba, pártállamból demokráciába, panelből patinás házba – 1989 tájt az egész hazai világ váltani akart: ki rendszert, ki otthont, ki jövőképet. Hőseink, akik teli vannak illúziókkal, azt tapasztalják, hogy egzisztenciájuk veszélybe kerül, a politika betör az életükbe, s a házban, ahol élnek, a lakóközösséget ellenséges táborokra osztó konfliktus zajlik. Ezzel olyan játszma szereplőivé válnak, ahol az a tét: megússzák-e a változást jellemük sérülése nélkül?

Nyerges András ezt mondja művéről: »Ötven éve jelent meg az első könyvem, ami kisebbfajta jubileumnak is beillene – de azt gondolom, az efféle évfordulókat legjobb munkával ünnepelni. Remélem, hogy a Háztűznéző (regényeim sorában épp a tizedik), alkalmas lesz erre.« A regény a rendszerváltást alighanem elsőként teszi górcső alá nem a politikaformálók, hanem a döntések következményeit elviselő hétköznapi emberek szemszögéből.

Nyerges András: Háztűznéző
Noran Libro, 2013
342 oldal
ISBN 978 615 527 4237