Írta: Tóth Gergely
Miközben az ember a Hairt nézi, ritkán gondolkodik el azon, hogy „jó, de mi lesz a szereplőkkel később?” Valahogy úgy képzeljük, hogy a nagy diákmozgalmakkal együtt a hippik is eltűntek a vietnami háború lezárását követően, a mozgalmakkal együtt annak tagjai is csak a hetvenes években léteztek. Persze ez nem igaz.
Elmore Leonard könyvének főszereplői valamilyen szinten mind köthetőek a hatvanas-hetvenes évek diákmozgalmaihoz. Van közülük, aki csak a nagyobb gyűléseken jelent meg, olyan is akad, aki bár mindenütt ott volt, valójában semmit nem csinált. A másik a feketék jogaiért harcoló Fekete Párduc Párt tagja volt, a harmadik a forradalom őszinte híveként robbantásos merényletekkel harcolt a rendszer ellen. A nyolcvanas évek vége – amikor a könyv története játszódik – új feladatokat tartogat az egykori hippiknek. A fiatalság és a hit ereje nélkül kell boldogulniuk.
Az egykori forradalmár lány, Robin nem hallgat az új idők szavára. Börtönből szabadult barátjával és szeretőjével, Skippel nekiállnak kinyomozni, ki adhatta fel őket egykor a rendőrségnek, és miután megtalálják a – feltételezett – elkövetőket, a régi eszközöket veszik elő, fenyegetést és dinamitot. Motivációjuk azonban korántsem olyan nemes, mint egykor. Csakis a pénz utáni vágy hajtja őket. Kitervelik, hogyan fogják megzsarolni egykori árulóikat, felhasználva Skip forradalmárként megtanult és filmes robbantási szakértőként kicsiszolt tudását – meg némi robbanóanyagot.
Áldozataik, a Ricks testvérek, maguk is részt vettek a mozgalomban, de csak a buli érdekelte őket, mire újra találkozunk velük, valódi életcél nélkül élik fel nagy összegű családi örökségüket. Színházat működtetnek, de a fiatalabb, Martin, inkább rockkoncertet rendezne, az idősebb – és az örökséget kezelő – Woody pedig főként az ital (időnként meg a szereposztó dívány) társaságában éli életét. Tökéletes és gyanútlan áldozatok lennének, hiszen nem ők adták fel Robinékat, védelmükre kel azonban egy sofőr és egy – eredetileg Woody letartóztatására indult – felfüggesztett rendőr.
Donnell, Woody sofőrje, egykori Fekete Párduc-tag. Hosszú és áldozatos munkával dolgozta fel magát a sofőri-mindenesi posztra, mindenki mást eltávolítva gazdája mellől éppen a küszöbén van annak, hogy beírassa magát gazdája végrendeletébe egy nagyobb összeg társaságában, amikor Robin és Skip felbukkan.
Az egész társaságból leginkább a felfüggesztett rendőr, a bombaszakértő Chris Mankowski volt képes megőrizni becsületességét. A sors iróniája, hogy ő az, aki annak idején alig vett részt a mozgalomban, sőt még katonának is bevonult. Mégis szárnyai alá veszi a szereposztó díványon elkövetett nemi erőszak áldozatát, Greta Wyattet, és ügyesen manőverezik a csak fenyegetést és megvesztegetést ismerő ellenfelei között. Neki ugyanis van célja: rendőr akar maradni és visszakapni a jelvényét.
A lassan induló történet elején úgy érezzük, ismerjük a szereplőket és az erőviszonyokat, de ahogy egyre több és több bomba kerül elő, úgy derül ki mindenkiről, mennyire hűséges (vagy sem) a társaihoz, egykori elveihez, és mit képes megtenni az áhított pénzért. Ahogy egyre nő a feszültség, úgy lesznek egyre veszélyesebbek a szereplők egymásra és önmagukra. Egy valakit kivéve. Az egész szituáció kulcsembere, a pénzt féltve őrző, egykori mozgalmár, mai alkoholista Woody Ricks a veszélyt fel sem fogva napestig bámulja a tévét.
Elmore Leonard
Vannak regények, amelyek azonnal berántanak, magukkal ragadnak, sodró lendületűek. Ez a könyv – főleg eleinte – nem ilyen. A szereplőket lassan ismerjük meg, és az igazi cselekmény is csak az első harmad után kezdődik. Onnantól viszont nagyon kell figyelni, hogy ki kivel köt szövetséget, kinek fordít hátat, ki ellen tervez akciót.
Leonard nem csak krimit írt meg a Dinamit történetével. Alakjai jellemét főleg a majdani bosszú összefüggésében mutatja meg, és e célból nem habozik erőteljes vonásokkal rajzolni. A valamikor gyönyörű (mi más lehetne) Robin, bár sikeres író lett, megmaradt lázadó természetnek, nem tűr semmilyen felsőbb irányítást. Egy vitában övé kell legyen az utolsó szó – függetlenül attól, kinek van igaza. Skip a börtönben sem békült meg a rendszerrel, de anarchizmusa némileg lenyugodott; ma már átgondolja, megtervezi a tetteit. Woody a regény jelenére szinte értelmi fogyatékossá itta magát. Donnell, az egykori Fekete Párduc már nem tartja rangon alulinak, hogy kiszolgálja és kihasználja fehér „gazdáját”, Woodyt. Ha az akciókat lehántjuk a könyvről (persze akkor maga a krimi is meghal), mögüle kilátszik a nagy kiábrándulás története.
Totth Benedek fordítása gördülékeny, élvezetes olvasmány. Biztosan vezet végig a magyar olvasó számára jórészt ismeretlen amerikai diákmozgalom szövevényes világában.
Elmore Leonard: Dinamit
Jaffa Kiadó, 2013
»Elmore Leonard: Dinamit – megvásárolható a polc.hu webáruházban«
Olvass bele 
Posted on 2013. június 26. szerda Szerző: olvassbele
0