Élőzenés könyvlapozgató | Pesti barokk-est az Átriumban

Posted on 2013. május 20. hétfő Szerző:

0


dés_pesti-barokk-bor180Hegedűs Claudia

A tavasz irodalmi szenzációjából kap ízelítőt a közönség május 24-én az Átrium Film-Színházban. Dés Mihály pár hete megjelent regényének – a Pesti barokknak – kulcsfontosságú jelenetei elevenednek majd meg a budai játszóhelyen. A hat hangra és képi illuszt­rá­ciókra komponált élőzenés előadás közreműködői színé­szek, muzsi­kusok és maga a szerző. Az esten szerepet vállalt Molnár Piroska is, akivel a rendhagyó könyv­bemutató kapcsán beszélgettünk hivatásról, életről és irodalomról.

A könyv ismeretében vicces-ironikus előadásra számíthat a közönség. Dés Mihály regénye – nagyon röviden szólva – játékos humorral és csiklandó nyelvi erotikával idézi meg a nyolcvanas évek pesti bohém világát. A szerző jelölte ki azokat a része­ket, amelyek majd elhangoznak, vagy a fellépő művészeknek is volt beleszólásuk ebbe?
Erről nem volt szó, mivelhogy ez teljes mértékben Dés Mihály dolga, hogy mit szeretne a művéből látni, hallani a színpadon. Mi, ugye, közreműködők vagyunk, akik a regény egy-egy szereplőjét jelenítjük majd meg ezen az esten. Praktikusan ez úgy zajlott, hogy megkaptam a könyvet, amit természetesen el is olvastam, majd Dés Mihály e-mailben átküldte azokat a regényrészleteket, amelyek elhangoznak – május 24-én. A könyv alapján én keltem életre a nagymamát, és Udvaros Dorottyával is lesz majd egy közös jelenetünk. Arról viszont nem sokat tudok mondani, hogy a zenei rész hogyan zajlik, de magától értetődőnek gondolom, hogy a két DésLászló és András –, gondoskodik majd arról, hogy a regény hangulatához illő muzsikával egészüljenek ki a prózai részletek.

Molnár Piroska

Molnár Piroska (Fotó: Korponai Tamás)

A regényben számos önéletrajzi elem van, mi több, van egy olyan rész, amikor a főszereplő (Koszta János) találkozik a szerzővel – Dés Mihállyal. Amikor olvasta a könyvet, visszagondolt-e a saját negyedszázaddal ezelőtti énjére, az akkori évekre?

Kétségtelen, hogy hasonló életkorban vagyunk a szerzővel, közeledünk a hetven felé, tehát ugyanazokat a hangulatokat éltem át, amiket a regényben ő megjelenít. Ilyen értelemben nem volt idegen a Pesti barokk világa, beleértve a hangsúlyos szerephez jutó Fiatal Művészek Klubját (FMK) is. Bár hozzáteszem, én nem ott éltem a mindennapjaimat, de természetesen megfordultam néhányszor benne. Ezekben az években voltam fiatal színésznő, s akkoriban az FMK felkapott helynek számított.

Nehezen is tudnám elképzelni, hogy egy ilyen bohémtanya törzsvendégeként vigye a prímet…
Nem, nem, valóban nem, mivel nem is értem volna rá! – mondja nevetve – A színészet olyan mesterség, ami befogja az embert reggeltől estig, úgyhogy ilyesmire nem nagyon van az embernek ideje a próbák, előadások és még mi minden más között. Azt kell mondanom, hogy a mi életünk tulajdonképpen a színházban telik el.

Az ön esetében a színházban is. A munkatempóját ismerve ezen a nyáron sem sokat fog pihenni, jól sejtem?
Eltalálta. Éppen most tudtam, hogy folytatjuk a Munkaügyek – IrReality Show-t- ami már három éve megy a televízióban –, és ennek a sorozatnak az újabb epizódjait vesszük fel nyáron. Előtte még lezajlanak a vizsgák a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol tanítok, s emellett még június végéig játszom a Nemzetiben. Tehát ez a kora nyári időszak is nagyon sűrű. Azután, ahogy említettem, folytatjuk a Munkaügyeket, június 17-től szinte mindennap lesz forgatás. Augusztus 20-ára pedig már van egy meghívásom Pannonhalmára. Az a megtiszteltetés ért, hogy a restaurált kápolna avatásán én fogom elmondani a magyarság egyik legszebb szövegét – a Szent István intelmeit. Utána sincs megállás, mert rögtön próbálni kezdek a Thália Színházban, ahol úgy néz ki, hogy három bemutatóm lesz a jövő évadban. A legelső egy könnyedebb vígjáték, amit régen Leszállás Párizsban címmel játszották, s amiben a főhős házvezetőnőjét alakítom majd. Hamvai Kornél fordítja újra ezt a Marc Camoletti-komédiát (Visszatérve a mű eredeti címéhez: Boeing, Boeing. – A szerk.), s gondolom szokása szerint, bele is dolgozik picit. Utána Bereményi Géza új darabja – Kincsem, avagy a csodakanca – következik, évad végén pedig Molnár Ferenc Liliomját mutatja majd be a színház. Miután most már életkorban eljutottam az öregasszony figurákig – lásd a Pesti barokk nagymamája –, ebben az előadásban Hollunder néni szerepe vár rám.

Még hallgatni is kimerítő. S ha még hozzávesszük, hogy az alakításai a legszélesebb palettát ölelik fel – a rendhagyó könyvbemutatótól a vígjátékokon át a legmélyebb drámákig –, már jó eséllyel indulhatna egy színészmaratonon!
Szeretem ezt a sokrétegűséget az életemben, mivel olyan kihívást jelent, aminek jó, ha eleget tud tenni az ember. Szerencsésnek gondolom a pályámat, hogy ilyen sok műfajban kipróbálhatom magam. Hálás vagyok például az Operettszínháznak, hogy annyi éven keresztül musicalekben, operettekben is foglalkoztatott. Gondoljon bele, hogy már annak is 19 éve lesz karácsonykor, hogy bemutattuk a Bors nénit. Csak a Kolibri Színházas benti előadásokból nemrégiben megünnepelhettük a 350-et. Emellett az Orlai Produkciót is említhetem – A nagy négyest, ahol szintén a 100. előadás felé közeledünk.

Vári Évával A nagy négyesben (Fotó: Kállai-Tóth Anett )

A nagy négyesben Vári Évával (Fotó: Kállai-Tóth Anett )

Ahogy azt is nagyon remélem, hogy a Thália Színházban (a következő évadtól Molnár Piroska oda szerződött – A szerk.) nemcsak vígjátékok, hanem komolyabb dolgok is várnak majd rám. Előtte azonban még Pesti barokk, vizsgaidőszak és hosszú, forró Munkaügyekkel teli nyár következik.

Az írás a szinhaz.hu oldalon megjelent interjú szerkesztett változata