Légnadrág? | Daniel Glattauer: Örökké tiéd

Posted on 2013. május 12. vasárnap Szerző:

0


Glattauer_Örökké-tied-bor180Írta: Tóth Zsuzsanna

Az, hogy miképp keveredik egy vágyott kapcsolat nem kívánt bugyraiba egy épeszű nő, önmagában nem lenne érdekes, mint ahogy egy újabb szerelmi történet sem annyira. Bár, az „egyedül nem megy” igazsága ebben a regényben viszonylag hamar megkérdőjeleződik. Ez már inkább érdekes, vagyis, hogy miért akar szabadulni egy már nem csitri nő az „ideális”, szerelmes férfitól. Mindezek ellenére, ha energikus és tehetséges szingli nő lennék, mint amilyennek mutatós hősnőnket, Judithot elképzelem, valószínűleg még a közepe előtt abbahagyom a könyv olvasását. Ez esetben nehezen tudnám elfogadni ugyanis, hogy szimpatikus, önálló életvitelre, gondolkodásra képes hősnőnk valóban miért nem képes határozott akarattal megszabadulni egy terhessé vált kapcsolattól, miért nyűglődik, és főleg, hogy miért ad újabb esélyeket a pasinak.

De bizony nem ebben a cipőben járok, s annál jobban érdekelnek a furcsa emberi viszonyok, a szorongást megelőző jelenségek, hogysem abbahagytam volna a regény olvasását. No, meg attól sem tudok elvonatkoztatni, hogy a Gyógyír északi szélre íróját olvasom, mivel az a mű bizonyos értelemben kedvessé vált a számomra, főként, miután a Belvárosi Színház előadását is volt szerencsém látni, Fullajtár Andreával és Őze Áronnal. Így nem tettem le a könyvet, s váratlan izgalmakban lett részem. Ezek dramaturgiai hitelességét nem minden ponton tudom igazolni, de a mese regénybe illő csavarásait mégis szórakoztatónak találtam, a feszültség fokozását bizsergetőnek. (Azért szögezzük le, egészen más aspektusról, stílusról van szó, mint a Gyógyírban.)

Adott tehát egy ideálisnak tűnő férfiú és boldogságra érdemes nő, ők a kitüntetett szereplő-páros. Azt persze régóta tudjuk, hogy ha egy férfi első látásra tökéletesnek tűnik, sőt, ezt a benyomást anyánk azonnal felnagyítja, megszédült testvéreink, barátaink seregéről nem is beszélve, akik mindig imádni kezdik a jeles férfiút, ott valami nagyon nem stimmel.

Daniel Glattauer

Daniel Glattauer

Ilyenkor kell azonnal menekülőre fogni, és komolyan átgondolni, milyen is az ideális társ. Mert ragyogó mosoly és túláradó lélek, jól fizető foglalkozás és kedves, mackós alkat korántsem azt jelenti, hogy megtaláltuk életünk párját, ha…

És különben is? Vajon létezik ideális férfi az álmainkban és filmekben látottakon túl? Az is gyanús, ha egy férfiú a leányregények szintjén imád egy nőt, mintegy áhítattal. Több mint gyanús. Ha például ilyeneket mond: „Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.” Jogos tehát a menekülés. Vagy mégsem? De nem árulhatok el egy különös izgalmakba torkolló regényről mindent. Illik titokzatosnak lenni. Annyit azonban nyugodtan elmondhatok, hogy ez a szerelmi történet nem egyszerű szerelmi történet. Elárulhatom, hiszen a fülszöveg előre lerántja a leplet a műfaji kérdéseket illetően. Vagyis elárulja, hogy thrillerről van szó. Hogy itt bizony kegyetlenkedésekre számíthatunk. Vajon mennyire lelki és mennyire fizikaira?

A fordulatos történet könnyed stílusban megírt szórakoztató regény, de – szerencsére – Szitás Erzsébet magyarításában igen élvezhető, vonzó a humora is. Daniel Glattauer – ahogy ezt már bizonyította a Gyógyírban is – elég jól ismeri a harmincon túli nők lelkét, akik már képesek önmagukat kicsit kívülről, kissé ironikusan szemlélni, még akkor is, ha belülről bakfisok maradtak. Akik várják a hercegüket. Addig, ameddig…

Daniel Glattauer: Örökké tiéd
Park Kiadó, 2013

»Daniel Glattauer: Örökké tiéd – megvásárolható a polc.hu webáruházban«