Egyszemélyes forradalmak | Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek

Posted on 2013. április 23. kedd Szerző:

0


bradbury_451F-bor180Írta: Makuvek Nóra

Az Agave Kiadó egy kisregényt és öt novellát gyűjtött egy kötetbe az Egyesült Államok és a világ egyik legkedveltebb sci-fi szerzőjétől. Mindegyik darab Bradbury képzeletvilágának más-más oldalát villantja fel, legyen az a Földön játszódó negatív vagy pozitív utópia, egy idegen bolygóra száműzött emberi populáció különös élete, egy mesés történet, vagy egy pillanat megragadása nem hétköznapi módon. Az emberi kapcsolatok jelentősége és az élet értékeinek tisztelete át- meg átfonja a történeteket.

A közös szellemi örökség ereje adja alapját a könyv címadó művének. A Fahrenheit 451 1952-ben utópia volt. Egy olyan világ előérzete, melyben a könyvek pusztulásnak, olvasóik üldöztetésnek vannak kitéve. A rend vigyázóinak, a tűzőröknek legfontosabb feladata, hogy a kultúra hordozóit (ti. a könyveket) megsemmisítsék. ,,A klasszikusokat lerövidítették, hogy beszoríthassák őket egy tizenöt perces rádiójátékba, aztán újra megkurtították, hogy beleférjenek valami tömegkönyv két percre kimért hasábjába, amíg el nem nyerték végső formájukat egy tíz- vagy tizenkét soros lexikoncímszóban” – halljuk az egyik szereplő szájából. A szemünk előtt kibontakozó fogyasztói diktatúra néhány eleme nem is olyan ismeretlen a 21. századi olvasó számára. Az egész falat betöltő, non-stop szórakoztató tévécsalád, az emberek fülébe folyó manipulatív állami média, a mindenhol mindent túlharsogó reklámok, és az érzelmeket, fájdalmakat elnyomó tabletták árnyékában háború készülődik. A negatív utópia mára realista dokumentumregény lett – vagy majdnem.

Az utópisztikus sci-fikből jól ismert fordulat beköszönt a főszereplő, Guy Montag életébe is egy fiatal lány személyében. Clarisse képzelete szárnyal, alakja nem illik bele a diktatúra rendjébe, mondatai magával ragadják a tűzőrt: ,,Emberekkel együtt lenni, az jó. De azt már nem tartom szociális valaminek, ha összeterelnek egy csomó embert, s nem hagyják őket beszélgetni. Mi sohasem kérdezünk, vagy legalábbis a legtöbben nem kérdeznek; csak egyszerűen nyakon öntenek minket a válaszokkal” – máshol pedig: ,,Néha kémkedek. A földalattin hallgatózom, meg a talponállókban. S tudja, mit hallok? […] Azt, hogy az emberek semmiről se beszélnek.”

Később fény derül Montag saját sötét titkára is – mely természetesen könyvekkel kapcsolatos –, és titkos ellenzéki szervezkedésbe kezd, mely események következményeként hajtóvadászat indul ellene. Még időben hagyja maga mögött a pusztulásra ítéltetett várost, hogy végül egy másik, anyagiakban szegény, de szellemiekben gazdag világ részese legyen.

Ray Bradbury

Ray Bradbury

A történet kapcsán óhatatlanul eszünkbe jut a manapság közkeletű vélekedés a könyvek és a könyvtárak idejétmúltságáról. Bradbury szorongató utópiája éppen hatvan éve jelent meg. Hihetetlenül távolinak és elképzelhetetlennek tűnt, amit leírt. Két generáció felnőtt azóta, az üzletekben mindent elsöprő a könyvmennyiség, de az utcán, járműveken egyre kevesebb könyvolvasó ember látható. Nem tartozom azok közé, akik temetik a könyves kultúrát, viszont az írott örökség felhígulásától néha forog a gyomrom. Akkor is, ha egy szépirodalmi mű rövidítéséről, egyszerűsítéséről van szó, és akkor is, ha valaki kritika nélkül falja a leghitványabb vattacukor nyomdaterméket, amit csak a külseje jogosít a könyv névre. (Nem merném ponyvának nevezni – habár ott volna helye, a piaci ponyván.) Az olvasatlansággal összefüggésben önkéntelenül is felidéződik az információáradat elterelő hadművelete, ami Bradbury novellájának is központi eleme.

Nem gondolom, hogy a reklámok lennének az ,,összeesküvés” első számú bűnösei. De azért érdemes elmélázni azon, hogy hányfajta információhordozót használunk egyetlen nap alatt, amíg végre egy jó könyv – vagy egyéb minőségi kiadvány – kerül a kezünkbe.

Minden egyes íráson átsüt az író összetéveszthetetlen stílusa. Meghökkentő szóalkotásaival és képzet­társí­tásokkal sokszor zökkenti ki nyugalmából olvasóját, szigetfelhőkkel, óceánegekkel, az elektromosság hisz­térikus fényével vagy a rétekről beömlő fűvel. Bradbury teret enged az álmoknak, az intuíciónak és a kollektív tudattalannak. A történeteken túlnövő szárnyaló látásmódja felkapja az olvasót is.

Mindig pár centivel a föld felett járunk, és ez a legsötétebb helyzetekbe is a remény lehetőségét csempészi be.

Fordítók: Loránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
Agave Kiadó, 2013

»Ray Bradbury: Fahrenheit 451… – megvásárolható a polc.hu webáruházban«