Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve (részlet)

Posted on 2013. április 22. hétfő Szerző:

1


dr. Grétsy László

dr. Grétsy László

Egy ősi nyelvi játék: a palindrom

Az anagrammához hasonlóan, amelyről könyvem más helyein bőségesen esik szó, ebben és a következő fejezetben ismét egy ősi, több évezredes játékról szólok, illetve ennek is nagyobbrészt nálunk és napjainkban használatos, sőt kedvelt változatairól. Mint az anagramma, ez is a betűk helycseréjén alapul, de van közöttük egy igen lé­nyeges különbség: itt ugyanis meg kell tartani a betűk eredeti sorrendjét. Egyszerűen és világosan: olyan szavakat kell találni, olyan mondatokat kell szerkeszteni, össze­ügyeskedni, amelyeknek visszafelé olvasva is van értelmük.

Olyan szavakat, mondatokat, amelyek oda- és visszafelé olvasva ugyanúgy – vagy nem ugyanúgy, de szintén értelmesen – hangzanak, már az ókori görögök, rómaiak is kigondoltak, sőt ősi keleti palindrom varázsszövegekről is tudunk. A régiek ugyan­is pusztán annak a ténynek, hogy egy mondat visszafelé olvasva is értelmes, titkos erőt tulajdonítottak. Ezzel kapcsolatban most hadd utaljak elsősorban a SATOR – AREPO – TENET – OPERA – ROTAS szavakból összeállított közkeletű palindrom négyzetre, amelyet annak idején amulettekre és házak falára írtak védőmondásul, s amelyről A betűk mágiája című fejezetben bővebben is szólok. Mivel azonban ennek „értelmét” nem egyszerű kihámozni (erről is írtam a jelzett helyen), hadd utaljak egy talán kevésbé ismert, de „tiszta” példára. Mint egyik egyházi lapunk hírül adta, a régészek Róma egyik legnagyobb bazilikájának, s Santa Maria Maggiorénak föld alatti helyiségeiben egy faldarabon a következő feliratra bukkantak: ROMA SUMMUS AMOR. Azért nevezem tiszta példának, mert oda-vissza ugyanúgy olvasható, s ugyanúgy hangzik. Jelentése: Róma a legnagyobb szerelem, vagyis Rómát szeretni a legmagasztosabb szerelem.

Noha a magyar ábécé sokkal több betűt tartalmaz, mint a latin – az 23-at, a miénk 40-et –, érdekes módon a mi betűsorunk is nagyon alkalmas az efféle visszafordítósdira. Legföljebb annyi a különbség, hogy ebben a nyelvi játékban is, mint még jó néhányban nálunk, megengedhetőnek számít néhány kisebb következetlenség. Példá­ul az, hogy a hosszú magánhangzó a visszafelé olvasott szövegben értékelhető rövid­ként is, a rövid pedig hosszúként. A nálunk klasszikus példának számító „a sári pap írása” formulát visszafelé hajlandóak vagyunk ugyanígy olvasni, holott a pontos olva­sás „eredménye” ez volna: „a sárí pap irása”. Hasonló „lazaság”, hogy a kétjegyű mássalhangzók jegyeit tetszés szerint értékelhetjük, aszerint, hogy a szöveg melyik értékelést kívánja meg, tehát az Aszód-dózsa olvasásformát ugyanúgy eltűrik a palindrom játékszabályai, mint a szék–kész-félét. De azt örömmel állapíthatom meg. hogy a különféle nyelvi játékokban, valamint a rejtvényekben egyre inkább háttérbe szorulnak az olyan megoldások, amelyek a pontatlanság szeplőit viselik magukon. Ma már egy igazán jó keresztrejtvényszerző nem ad ki kezéből olyan munkát, amelyet a magánhangzók rövidségének vagy hosszúságának figyelembe nem vétele vagy bármi­lyen egyéb betűhiba „ékesít”, s az eszperente nyelven megfogalmazott mondatok közül is sandán tekintünk azokra, amelyekben az e-k mellett é-k is találhatók, holott száz­kétszáz évvel ezelőtt ez szinte természetesnek számított. Ez így is van rendjén. Annak a Karinthy Frigyesnek tulajdonított szellemes aforizmának mintájára, amely szerint „Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát”, akár azt is kimondhatjuk, hogy vérbeli nyelvi játékos még a játékban sem ismer – és nem fogad el – lazaságot, pontatlanságot. Némely nyelvi játékban azonban, így a palindrom, intarzia, anagram­ma típusúakban bizonyos pontatlanságokat érdemes elnézi s elfogadni, mert különben többet veszíthetünk a réven, mint amennyit a vámon nyerhetnénk, vagy – hogy még egy ideülő szólást „elsüssek” – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk.

Most pedig néhány szót az itt tárgyalt játék nevéről, valamint fajtáiról! A palind­rom, vagy a használatból lassan kihulló palindroma elnevezés a görög palindromoszra megy vissza; jelentése voltaképpen ’visszafolyás, visszafelé futás’. Nyelvünkben az idők folyamán számos más elnevezéssel is illették ezt a játékot: rákmondat, tükör­mondat, sátidrof (= a fordítás visszafelé olvasott formája) stb. Én a továbbiakban jobbára a görög eredetű, hozzánk egyébként a németből átvett szót használom, legfő­képpen azért, mert ez a játék minden fajtájára utal, míg a többi csak korlátozottan teszi ezt. (A tükörmondat és a rákmondat elnevezésbe nem férnek bele az oda-vissza egyaránt értelmes szavak vagy szókapcsolatok – tehát mondatnak nem feltétlenül tekinthető egységek –, a sátidrof pedig csak olyan formákra utal, amelyek oda-vissza egyaránt értelmesek ugyan, de nem azonosak.)

A játék szakirodalmában jobbára három típusról olvashatunk. 1. tökéletes pa­lindrom, amely oda-vissza olvasva ugyanaz, például gárdanadrág; 2. felemás palind­rom, félpalindrom, illetőleg átköltő palindrom, amely oda-vissza egyaránt értel­mes, de nem azonos értelmű, például mozi (visszafelé: izom); végül 3. kínrímes palindrom, amely szintén „tökéletes” abból a szempontból, hogy a hang-, illetve betűsor oda-vissza ugyanaz, de jelentése tekintetében – szóhatár beiktatása vagy át­helyezése következtében – az oda- és a visszafelé olvasott forma mégsem teljesen azonos. Erre két példát mutatok be. Elsőként Szabó Lőrincnek azt a kétsorosát, amely a kínrímes palindrom legismertebb példája: „Kosarasok / kosara sok.” Másodikként pedig azt a kínrímpárt, amelyet rejtvényesítve fogalmazok meg, annak szemlélteté­sére, hogy a játék és a rejtvény szorosan összetartozik. Egy-egy nyelvi játék megal­kotásának élménye és az eredményben való gyönyörködés ugyanolyan élvezet, ugyan­olyan jó érzés lehet, mint a megfejtés örömének érzése. Nos, az ígért kínrímpárt így fogalmazhatjuk meg: „Számos hímbirka súlyos testi-lelki megrázkódtatásban szen­ved”. A megfejtés a következő: Sok kos / sokkos. (Csupán zárójelben jegyzem meg: remélem, ezzel a sokkoló példával nem tettem ki olvasóimat semmiféle megrázkód­tatásnak, sokkhatásnak!)

E kissé talán hosszúra sikeredett, de szükségesnek érzett általános tájékoztató után most már jobbára a példák következnek, maguk a palindromok, hiszen ezeknek be­mutatását, olvasóimmal való megismertetését tekintem legfőbb feladatomnak. Ebben a fejezetben olyan palindromokról szólok, amelyek oda-vissza ugyanúgy olvashatók – ezek tehát az úgynevezett tökéletes (én inkább úgy mondom: tiszta) palindromok, a következőben pedig majd az átköltő palindromok kerülnek terítékre.

grétsy_nyelvi játékaink-INDOda-vissza ugyanaz!

Ez az ismertebb és kedveltebb palindromfajta. Nem untatom olvasóimat azzal, hogy felsorolom azokat a magyar szavakat, szóalakokat, amelyek oda-vissza ugyanúgy olvashatók. A legegyszerűbb, hárombetűs szavakkal kezdve, mint amilyen az apa, aga, bab, báb, búb, epe, gőg, jaj, kék, lel stb., százával idézhetném a tiszta palindromokat, de ezt még nem érzem elég érdekesnek, igazi nyelvi játéknak. Persze, azért megmozgatja a vérbeli nyelvi játékos fantáziáját, ha arra biztatják, hogy gyűjtsön össze minél több, mondjuk, öt, hat vagy akár kilenc betűből álló palindrom szót. Csupán szemléltetésül ide is iktatok néhány példát mindezekre.

Ötbetűsek: alóla, döföd, görög, kajak, kezek, konok, könyök (ez ugyan hat betű­jegyből áll, de ötbetűs, mivel az ny visszafelé is csak ny lehet!), legel, lepel, lohol stb.

Hatbetűsek: gittig, kannak, kellek, lánynál, lappal, láttál, Láttál, mellem, odaadó, tettet (a hosszú mássalhangzók bátran tekinthetők két betűből állóknak) stb.

Kilencbetűsek: integetni, kalózólak, kanászának, kelepelek, kendődnek, kilehelik, lakkokkal, mesélésem, nemezemen, tűlevelűt stb.

Az igazi ebben a műfajban, valljuk be, a teljes, épkézláb mondatok alkotása. Ez mindig is izgatta elődeink fantáziáját. Régi kalendáriumokban nemegyszer bukka­nunk olyan népi eredetű, de ma már többé-kevésbé közszájon forgó mondatokra, mint „Géza, kék az ég!” vagy „Indul a kutya s a tyúk aludni” (ez utóbbi egyúttal példája a hosszú és rövid magánhangzók e játékban gyakori keverésének). De még ennél is jobban mutatja e nyelvi játék vonzerejét, hogy megszállottjai is voltak, sőt vannak is. A műfaj legnagyobb szerelmese kétségtelenül Dolányi-Kovács Alajos, a Központi Sta­tisztikai hivatal egykori elnöke, aki Lápi Pál palindrom álnéven 1922-ben egy kis füzetkében ki is adott 380-at visszafordítható mondatai közül. Egy másik jeles palindromgyártónak, a sziporkázó szellemességű tanárnak és közírónak, Kunszery Gyulá­nak egyik cikkéből tudjuk, hogy Lápi Pál palindromalkotó kedve később sem lohadt, s rákmondatainak száma haláláig 1667-re gyarapodott. Hogy e töméntelen mondat kigondolása hány órai fejtörésébe került Lápi Pálnak, arról nem szól a krónika.

De folytathatnám a sort mások méltatásával is, kezdve az egykori jugoszláviai Pé­terrévén élő – sajnos már elhunyt – Berecz Kálmánnal, akit sok-sok órai elmetornára ihletett egyetlen cikkecske, amelyben Lápi Pál rákmondatgyártó tevékenységéről ér­ésült, majd továbbmenve Bedő Istvánnal, Bencze Imrével, Timár Györggyel és má­sokkal, magamat is közéjük értve. A múlt század hatvanas éveinek végétől kezdve több fórumon is – a televízióban, a Nyelvi Játékok Klubjában, sajtóorgánumokban – nyílt alkalmam e szórakoztató, egyúttal a nyelvi fantáziát megmozgató nyelvi játékot bemutatni, népszerűsíteni, s ezáltal nem is kevés embernek örömet szerezni. De nem szeretnék elveszni a részletekben, ezért a következőkben mindenekelőtt egy csinos kis példasort mutatok be a tiszta palindrom mondatokból, s ahelyett, hogy külön-kü­lön jelezném, ez vagy az a mondat kinek a fejéből pattant ki, inkább azokat jelölöm meg egy dicsérő, elismerő csillaggal, amelyek helyesírási szempontból is kifogásta­lanok, tökéletesek. Következzenek hát a példák! Remélem, olvasóimnak ugyanolyan örömet szereznek majd, mint szereztek azoknak, akik tíz, ötven vagy akár nyolcvan évvel ezelőtt kigondolták őket.

A fasori pap papirosa fa. *
A fedeled e fa. *
Ah, énekelek-e néha? *
Ah, tán nátha?*
A ménes s a dán nádas se néma. *
Angol anya fanyalogna. *
Anna sikere kis Anna. *
Antalka zaklatna. *
Arám, e gyűrű kerek ürügy-e mára?
A tálamba’ bab, maláta. *
A tíz ara parazita.
Az a hat ló Bartókot rabolta haza.
Az a hideg nem engedi haza. *
Csak a mama makacs. *
Dávid sógorom morog: ósdi vád! *
De kéne tű tenéked. *
Derék Editemet ide kéred. *
Eb él e zökkenő nőnek közelébe’! *
Edit nem erre ment ide. *
Edit, ni csak, rád e mord, konok dromedár kacsint ide! *
E jel, e véset nem a famentes év eleje. *
Ej! ím, mezítlábas a bál tíz Emmije.
E két apacs a csapat éke. *
E két répát, na, vedd, Agárdi; drága, de van tápértéke.
Emi eledele négy egyén eledele, íme!
E Misi lázít, ír, kritizál is, íme!
Ered Garam smaragd ere. *
Erőszakos kannak sok a szőre. *
Évák eledele kávé. *
Evett e kis konok, siket teve? *
Ez népeké, béke pénze. *
(…)

Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve.
A magyar nyelv kézikönyvei
sorozat tagja
Tinta Kiadó, 2012