Férfi alkotta nők | Scherter Judit: Hősnők és írók

Írta: Tóth Zsuzsanna

Mióta világ a világ, természetesnek vesszük, hogy az írók nem csupán saját nemükből választott hőseiket, de a másik nem képviselőit is képesek teljes személyiséggel felruházni, átélve gondolataikat, érzéseiket. Ismerjük és gyakorta citáljuk Flaubert mondását: Bovaryné én vagyok… De hogyan csinálják? Mennyire bújnak bele a férfiak egy nő lelkébe? Belebújnak? Mennyire érzik át gondolatait? Milyennek képzelik, ábrázolják a nőket? Honnan ismerik őket olyan jól, hogy pompás és tündöklő nőalakokat éppúgy képesek ábrázolni, mint fúriákat, vagy szerencsétlen sorsú, megnyomorított asszonyokat?

Azt gondolom, valamennyien szeretnénk egy másik ember bőrében élve megtapasztalni, mit is érez pontosan, és az átváltozás lehetőségében is a másik nem lenne a legvonzóbb. Ezt a kalandot már régóta a színész sem éli át igazán, hiszen rendszerint nők nőket, férfiak férfiakat játszanak. A nem-váltásos játék többnyire humorforrásként van jelen a színházban. Az író azonban, akár férfi, akár nő, igazi nagy kalandor, hiszen ő egyszerre sok szereplőt álmodik, és mindegyik igaz természetét meg kell megteremtenie.

Örök kérdés, hogyan tud életre hívni egy figurát – férfi a nőt, nő a férfit –, miközben a hétköznapokban banális gyakorisággal éppen azon bukik meg egy-egy kapcsolat, hogy a felek nem nagyon képesek megérteni egymást. Főként és általában a nők panaszolják ezt. Csoda-e, hogy rögvest kíváncsivá és együttérzővé tett Scherter Judit könyve, a Hősnők és írók, amely éppen arra keresi a választ, hogyan alkotják meg női szereplőiket kortárs íróink.

A riportkötet a puszta válaszokon túl mellesleg kilenc izgalmas egyéniségű írói világba is bepillantást nyújt annak, aki esetleg nem ismeri őket. Kilenc férfit hallunk, megérdemlik, hogy elhangozzék a nevük itt is: Darvasi László, Forgách András, Grecsó Krisztián, Háy János, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Spiró György. (Arra ugyan nem kapunk pontos választ, miért éppen ők, miért nem mások, de arról esik szó, hogy az ő nőalakjaik valamilyen módon érdekesek, izgalmasak a kérdező számára.) A felsorolt jelesek a kérdezővel – aki ugye, maga is nő –más-más viszonyban vannak, közelibb s távoliban, és tökéletesen mást képviselnek általában is a nőkkel való kapcsolataikban. Természetesen írói világuk, stílusuk is eltérő. A kérdések egyszerre nagyon mellbevágóak, s ugyanakkor nagyon szemérmesek és őszinték, ahogyan a válaszok is. A mindent mozgató kíváncsiság – amely az írói kreativitás egyik lényeges eleme – s a gyötrő kényszer, hogy pontos képet adjanak egy másik nemhez tartozóról – akinek nem-béli, valódi élményeit, mozgatóerőit csak és kizárólag áttételekkel érhetik el – összetett írói folyamatokat eredményez.

Akadnak írók, akik írás közben mintegy belülről élik meg a nőséget, s akad, aki a nőket is saját magán keresztül látja, s ábrázolni is főként így ábrázolja – a saját tekintete tükrében. Nyilván alkatfüggő, hogy ki mennyire mélyre ereszkedik egy női lélek bugyraiba; a kötetben megszólalók között is akad szélsőséges példa. Olvasóként megvannak a kedvenceim – a megszólaló írók s nő figuráik között. És az interjúk során többnyire olyan válaszokat kaptam, amelyek megerősítették korábbi vonzalmaimat. Akit olvastam, bújtam eddig, most is vonzó alkotóként mutatkozott. Szerencsére nem kellett csalódnom. Ám akadt olyan is, akitől eddig idegenkedtem, de a rendkívül finom kérdező olyan válaszokat hozott ki belőle, amelyek felkeltették szimpátiámat. És akadt, akinek ezután se habzsolom majd a könyveit, annyira távol áll tőlem egész habitusa. Scherter Judit érzékenyen kérdez, okosan, pontosan. Sok empátiával, nagyon nőiesen.

A nők érdeklik, de nem a valóságból valók, hanem az írók teremtette nőalakok. Hogyan születnek? Mit tudnak róluk az írók? Összeszövik őket sok nő képéből, vagy mindig van egy meghatározó, idolként működő minta? Van-e az íróknak író-teremtette nő-ideáljuk? A kérdések nagy része óhatatlanul érinti a szexualitást is, és az ábrázolások erotikus vonulataitól a legtriviálisabb aktus-leírásig kapunk példákat. De Scherter Judit soha nem intimpistáskodik, mindig az alkotói folyamatra koncentrál. Szó esik társadalomról, szokásokról, moralitásról – az életről. A szerzők között akadnak rejtőzködőbb és nyíltabb alkatok – válaszaik többnyire a művekre koncentrálnak. Pontosabban a nőkre. Hősnőkre, akiknek íróit a beszélgetések során jobban megismerjük.

Scherter Judit: Hősnők és írók
Magvető Kiadó, 2013

»Scherter Judit: Hősnők és írók – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!
• Fülszöveg