Zenével a humanizmusért | Koncert Bruno Walter emlékének

Írta: Péter Zsuzsanna

A Művészetek kézenfogva című sorozat következő előadásán egy legnagyobbrészt fiatal tehetségekből álló nem­zet­közi zenekar, a Bruno Walter Symphony Orchestra mutatkozik be Budán, a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A zenekar vezetője, egyben a koncert karmestere az Európai Unió 2008-as kezdemé­nyezé­sének, A kultúrák közötti párbeszéd európai évének egyik nagykövete, Jack Martin Händler lesz. A kitűnő muzsikus osztrák apa és szlo­vák anya gyermekeként Pozsonyban született, ma Luxem­burgban él, de több ország állam­pol­gárá­nak is tudhatja magát.

– A Bruno Walter Zenekart az európai nemzetek békés együttműködése és barátsága jegyében hívtuk életre. A zenekarban Kelet- és Közép-Európából – Bécs, Prága, Budapest, Pozsony városából – érkező fiatal muzsikusok játszanak együtt más neves európai zenekarok már tapasztalt, vezető zenészeivel. Nagy öröm számomra, hogy kiváló magyar muzsikusok – köztük a Grazioso Kamarazenekar tagjai – is fellépnek velünk. Ez a régió számomra Európa zenei szíve.

Ön a zenekar alapítója?
A zenekar a Bruno Walter-napok elnevezésű fesztivál kapcsán jött létre, amelyet valóban én szerveztem 2004-ben, Pozsonyban. Azóta számtalan fellépésünk volt azokban a városokban, ahol névadónk is tevékenykedett. A bécsi Musikvereinban eddig hét koncertet adtunk nagyszámú közönség előtt. Decemberben elején Bécsben az emberi jogokért tartottunk hangversenyt, amelyet a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánybiztos Hivatala, illetve a Nemzeti Kisebbségek Kultúrája Támogatási Programja támogatott, majd Pozsonyban játszottuk ugyanazt a koncertet, amivel Budapesten is fellépünk.

Miért fontos az ön számára Bruno Walter?
Gyermekkoromban volt otthon egy lemezjátszónk, és apám megvette lemezen a Beethoven szimfóniákat Bruno Walter vezényletével. Ez a zene teljesen lenyűgözött.
Közép-Európai zsidóként Bruno Walter sorsa hasonló az én családom sorsához. Apám Bécsben született, és a harmincas években – akárcsak Walter – ő is érezte, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Ekkor Pozsonyba költözött azzal a reménnyel, hogy ott átvészelheti a zsidók számára vészterhes időket. 1944-ben azonban deportálták. Szerencsére túlélte a koncentrációs tábort – akárcsak édesanyám, aki három évet volt Auschwitzban –, így tudtam én 1947-ben megszületni.
Számomra nagyon fontos, hogy ne merüljön feledésbe ez a tragédia, hogy ne felejtsük el az egyes embereket: az áldozatokat és a túlélőket, és az ő sorsukon keresztül azt, hogy milyen szörnyűségekre képes az ember. Ezért viseli zenekarunk Bruno Walter nevét, és ezért fontos számunkra az a szellemiség, amit ő is képviselt.

Ez a missziója?
Nem használnám a misszió kifejezést, ez túl patetikus. Inkább úgy fogalmaznék, hogy erre szól a mandátumom. Fellépéseinkkel a humanitást, a kulturális párbeszédet szolgáljuk. Európának ezen a részén a második világháborút megelőző időkben virágzó kulturális élet zajlott, amelynek zsidó és nem zsidó művészek egyaránt részesei voltak. Láttam egy régi fotót Bruno Walterről, ami a húszas években készült róla egy koncert közben – kiváló zongorista is volt –, a képen látszik a hallgatók elragadtatott arckifejezése. Néhány év múlva pedig üldözött lett belőle. Koncertjeinkkel nem arra akarunk emlékeztetni, ami széttört, hanem hidat kívánunk építeni a mai és a régi, a fasizmus előtti idők között.

Jó eszköz erre a zene?
Erről meg vagyok győződve – igaz, a komolyzenei koncerteket még nem látogatják annyian, mint a rangosabb focimeccseket. De akik eljönnek, összehangolódnak egymással, és nem csupán zenei értelemben. Nem kell olyan nagy összefüggésekben gondolkodni, amit nem tudunk átfogni. Az a fontos, hogy az egyes ember a maga helyén megtegyem a tőle telhetőt, hogy létrejöjjenek találkozások, párbeszédek, hogy továbbadjuk az üzenetet, az emberiesség üzenetét, hogy megőrizzük az értékeket.

A Bruno Walter Zenekar most először lép fel Budapesten?
Ez lesz az első budapesti koncertünk, de a zenekar tagjai közül sokan – magam is – többször jártam itt. Nagyon szeretem Magyarországot, és kötődöm is ide, hiszen rokonaink éltek Budapesten. Apám az általános iskolát Budapesten végezte – egész életében magyarul számolt –, az ő apja itt van eltemetve. Gyerekkoromban sokszor utaztunk Magyarországra, koncerteket látogattunk, itt hallottam többek között Rubinsteint is játszani. Csodálatos élmények fűznek ehhez az országhoz.

*

Jack Martin Händler hegedűművész, karmester. 1947-ben született Pozsonyban. Zenei tanulmányait a pozsonyi, majd a moszkvai konzervatóriumban végezte, ahol a világhírű hegedűművész, David Ojsztrah tanítványa volt. Svéd, német, szlovák és magyar zenei formációk karmestereként, számos zenei fesztiválon és turnén való részvétellel szerzett magának hírnevet. A klasszikus, romantikus és modern zene ihletett tolmácsolójaként végzett sokrétű tevékenységét az elmúlt években több mint 80 CD-felvétel jelzi. Händlert munkásságáért a Finn Köztársaság Fehér Rózsa Rendje, a Luxemburgi Nagyhercegség Tölgykorona Rendje és az Európai Érdemrend kitüntetésekkel jutalmazták.

Bruno Walter német zeneszerző és karmester 1876-ban született Berlinben, egy középosztálybeli zsidó család gyermekeként. Karmesterként a kölni Operában debütált, majd Hamburgba került, ahol megismerte Gustav Mahlert, aki nagy hatással volt rá. 1933-ban, amikor Németországban a nácik hatalomra kerültek, Walter Berlinben volt. Éppen Mahler IX. szimfóniáját próbálta a Berlini Filharmonikusokkal, amikor a nácik berontottak a színházba. A zenekar tagjai menekítették ki karmes­terü­ket a hátsó ajtón, akinek sikerült elszöknie, és elhagynia az országot. 1933–39 között több országban is élt, végül Ame­rikában telepedett le, és 1962-ben bekövetkezett halá­láig az Egyesült Álla­mok­ban élt.
Bruno Walter művészetét az európai polgári szellemiség, polgári humanizmus jellemezte. 1900-tól őrzik lemez­felvételei művészetét. Bruno Walter számára a zene erköl­csi természetű volt, interpretációi az eszmé­nyek, a szépség, a jóság és az igazság jegyében keletkeztek. Mondanivalóját a bécsi klasszicizmus és a romantika korszakaiban találta meg, s bár a modernebb művek távol álltak egyéniségétől, mégis ő mutatta be Kurt Weill II. szimfóniáját, és ő vezényelte először Sosztakovics I. szimfóniáját.

A Bruno Walter Symphony Orchestra koncertje. (Művészetek kézenfogva sorozat)

Műsor:

Mozart: Figaró házassága – nyitány
Mozart: Sinfonia concertante (Esz-dúr) hegedűre, brácsára és zenekarra, K. 364
Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia

Közreműködik Jevgenia Pikovsky (hegedű) és Dmitry Ratush (brácsa), vezényel Jack Martin Händler

Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a.)
2013. április 22. hétfő 19.00. 

A Budai Polgár 2013/7. számában megjelent írás szerkesztett változata.