Olajfoltok nélkül az autószerelésről | Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben

Írta: Jeges-Varga Fe­renc

A fiúgyermekekbe genetikailag kódolva van az autók imádata, meg az, hogy bármit apró darabokra szétszednek, amit néha még újra össze is raknak. A legkisebbek még ki sem mondják, hogy apa vagy anya, de már felismerhető módon utánozzák a gépi meghajtású járművek motorhangját. Amikor pedig odahaza meg kell húzni egy csavart vagy be kell verni egy szöget a falba, az apjuk sarkában állva követelik a fúrásra, faragásra használatos szerszámokat. Az kell, ami az apa kezében van.

Manapság statisztikák, elemzések készülnek arról, hogy milyen keveset olvasnak a fiatalok. Ez is egy olyan dolog, amit már ez elején érdemes megszerettetni a srácokkal. Sosem árt, ha azt látják, hogy apa és anya is hajlamos belemerülni az olvasásba. De fontos az is, hogy minél hamarabb adjunk a kezükbe könyveket. Eleinte legyenek nagyon színesek, és érdekes formájú tárgyakról vagy kedves állatokról meséljenek. Később jöhetnek a nagyobbak körében érdeklődést kiváltó témák. Az ovis vagy kisiskolás fiúkat például már fölöttébb izgatja a gondolat, hogyan működik egy autó, mi történik, ha javításra szorul.

Amikor még kisrác voltam, lakótelepek parkolóiban vagy kertes házak udvarán teljesen hétköznapi látvány volt, hogy a jármű alól csak az olajfoltos nadrág takarta lábszárakat lehetett látni. Aki egy kicsit is értett hozzá, saját kezűleg bütykölte meg a családi járgányt. Mára senkinek sem ajánlott a házilagos javítás, azonban a gyerekek is szegényebbek lettek egy élménnyel. Ma már nem adogathatják apa kezébe a villáskulcsot vagy csavarhúzót. Kivéve, ha apa éppen autószerelő.

A TotalCar.hu főszerkesztője, valamint az azonos című televíziós produkció műsorvezetője, Winkler Róbert tudvalevőleg rajong a négykerekűekért, és feltételezhetően élesen él még benne a kép, amikor kisgyerekként először rácsodálkozott az országutakon futó verdák sokszínűségére. Felnőttként tudatában van annak is, hogy a mai kölykök legfeljebb a nyitott motorháztetőbe leshetnek be, de a szervizelés rejtelmeibe odahaza senki sem avatja be őket. Mesekönyvében ezért épp arról ír, mi mindent csinálnak az autóval, amikor gumit kell cserélni vagy éppen egy karambolban darabjaira tört.

A Márton és Micike egy autószerelő műhelyben az a fajta mesekönyv, amit nem az érdekfeszítő cselekmény miatt veszünk a kezünkbe, hanem mert információkkal látja el az olvasóját. Története alig van, de az is csak arra van kihegyezve, hogy a főhős, Márton így vagy úgy, de eljusson a helyre, amiről voltaképpen Winkler szólni kíván.

 

A szeleburdi kiskutya, Micike csak azért kaphatott szerepet a könyvben, mert vállalta, hogy elcsalja Mártont Pista bácsi autószervizébe. A szerző célirányosan vezeti főhősét a fénycsövekkel megvilágított, olajszagú épületbe. A törött karosszériák és használt gumiabroncsok között már nem is tűnik olyan bosszantó dolognak a megszökött eb esete.

Miután a kisfiúval együtt mi is beosonunk a hibás autók rendelőintézetébe, örömmel tapasztaljuk, hogy a szerelőaknában szorgoskodó Pista bácsi – aki akár lehetne a szerző öregkori alteregója is – nem akad ki a hívatlan vendég láttán. Mert így módjában áll végre csevegni kedvelt foglalatosságáról. Körbevezeti hát Mártont az autószerelő műhelyben, látogatást tesz vele a szomszéd gumisnál, és bekukkanthat a fényezőkamrába is.

Winkler Róbert a tapasztalt szaki közlésvágyával mesél ifjú olvasóinak. Megtudhatjuk, mire való a légkulcs és a sűrített levegő, mire szolgál a centrírozógép vagy a golyósprés. Mikor lehet szükségünk flexre vagy hegesztőkészülékre, és mit nevezünk lakatolásnak. Nincs okunk csodálkozni, ha krokodillal találkozunk a műhelyben, és egyszerű magyarázatot kapunk arra is, hogy ugyanazt a tevékenységet miért nevezik egyszer festésnek, máskor mázolásnak meg fényezésnek. Amit részletesen nem magyaráznak el, azt a rajzokon látható feliratokkal és útbaigazító nyilacskákkal mutatják meg az olvasónak.

A Márton és Micike… egyszerű nyelven, közérthető módon szólítja meg a legkisebb könyvmolyokat. E tekintetben rokonítható Bartos Erika műveivel. Míg azonban az Anna, Peti, Gergő-sorozat történetei egy család személyes élményanyagából születnek meg, addig Winkler írása száraz ismeretanyagra építkezik. A lehető legtöbb információt akar egy oldalba belesűríteni. Néhol a szöveg egyenesen rátelepszik az illusztrációra. Hiányzik belőle ugyanakkor a nyelvi játékosság, ami egy gyerekkönyvet igazán vonzóvá tehet.

Persze Winkler is nagy kedvvel humorizál, de a legtöbb poén a szülőket veszi célba. Az még mókás, hogy a műhelybe lépő Márton először a falinaptáron pózoló meztelen nőt veszi észre. Vannak azonban olyan megfogalmazások (a golyósprés úgy nézett ki, mint egy középkori kínzóeszköz), amelyek nem illenek a szövegkörnyezetbe. Ráadásul néhol olyan szavakat (ügyfél) is használ, indokolatlanul, amelyek egy gyermek számára értelmez­hetetlenek.

Nyilvánvaló, hogy egy gyerekeknek szóló autós mese Winkler Róbert nevével nagyobb eséllyel adható el a piacon, meg egyébként is az író nevét szokás nagyméretű betűvel feltün­tetni a borítón. Az információgazdag szöveg ellenére mégis elsősorban Baranyai (b) András munkásruhakék, rozsdavörös és ólomszürke színekbe öltöztetett rajzai miatt lesz érdemes kézbe venni könyvet, mert igazán azok mondanak el sokat a műhely izgalmas világáról.

Amint arra a fülszöveg is rámutat, az anyák és a lánytestvérek is éppúgy örömét lelhetik a Kolibri Kiadó kiadványában, annak ellenére, hogy a gyengébbik nemtől alapvetően távol(abb) áll az autós téma. És még attól sem kell tartaniuk, hogy összemaszatolják a ruháikat, miközben közelebbi ismeretséget kötnek a franciakulccsal vagy az olajleeresztő bödönnel. A Márton és Micike… apróbb hibái ellenére alkalmas arra, hogy érdeklődést ébresszen az autószerelés iránt – vagy éppen tovább erősítse gyermekeink kíváncsiságát. A család autós szakértője azonban mindig legyen a közelben, ha csemeténk nem elégszik meg a magyarázattal, amit a könyv kínál neki.

S aki igazán megkedvelte a kedves kisfiút és játékos kedvű kutyáját, annak örömmel újságolhatjuk el, hogy Micike legközelebb a tűzoltóságra és egy építkezésre szökik majd be. Mert ott is sok a látnivaló. Biztosan akad majd legalább egy tűzoltó, illetve egy építőmunkás, aki szívesen válaszol a kérdéseire.

Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben
Illusztrátor: Baranyai (b) András
Kolibri Kiadó, Budapest, 2012
28 oldal
ISBN 978 615 523 4248

»Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!