Virtigli krimi | Christopher Reich: A megtévesztés szabályai

Posted on 2013. február 28. csütörtök Szerző:

0


Reich_A-megtévesztés-bor180Írta: Cserhalmi Imre

Akkora sikerük van a – nevezzük így – Ransom-köny­veknek, hogy a sorozat harmadik darabjának hátsó borítóján már bejelenthetik a negyediket. Dr. Jonathan Ransom a főszereplője ennek a kriminek, egy orvos, aki hihetetlen kalandokba keveredik, már ha az állandó élet­veszélyt illik kalandokká leminősíteni. A svájci Alpokban, hegymászás közben súlyos balesetet szenved a felesége (akinek a haláláról meg van győződve, aztán… Sajnálom, többet nem mondhatok!), és ebből indul a majd 660 oldalasra nőtt történet, amelynek során kiderül, persze, hogy szegény dokinak fogalma se volt, ki is az a nő, akivel boldog házasságban élt nyolc éven át.

A siker első számú oka, természetesen, az író abszolút profizmusa. Talán nincs is a műfajnak olyan kelléke, amelyet ne birtokolna, alkalmazna tökéletes biztonsággal. Ezt joggal minősíthetnénk evidenciának, de nem az. A krimi irodalom mai sorsán jól lemérhető a csaknem mindenre érvényes, régi tapasztalat, hogy ami divatba jön, az el is torzul. Olyan nagy mennyiségben önti el a könyvpiacot a kriminek hirdetett művek áradata, hogy már csak a nagy számok törvénye szerint is rengeteg hordalékot dob a felszínre, magyarul: rengeteg a dilettáns munka. Christopher Reich viszont valódi mester, és az olvasók ezt honorálni szokták. Nem csak a cselekményvezetésben (végtelen a váratlan, ám a hősök jellemétől sosem idegen fordulatok sora), hanem a helyszínek szellemes leírásában, a szereplők ábrázolásában is rangos írói eszköztárral dolgozik. És bár a krimi szórakoztatóipari termék, azért nem árt, ha konkrét, valóságos ismereteket is tud nyújtani a történetében felmutatott világról, sőt ha talán halványan is, de segít értelmezni azt. Mindezt olyan könnyed stílusban, könnyen emészthetően, jó izgalmakat keltve, ezernyi meglepetéssel fűszerezve adja elő, hogy csak abban lehetünk biztosak, ami a szórakoztató irodalom és művészet szigorú törvénye: a jók a jutalmukat, a rosszak a büntetésüket kapják a végére. És ezt irónia nélkül kell megjegyezni, mert a krimi is megerősítheti olvasójában azt a mítoszt, hogy az igazság igenis felderíthető és felmutatható, és hogy küzdeni érdemes. Ezt az emberi igényt, élményt kéretik nem lebecsülni!

Christopher Reich

Christopher Reich

A fentieken túl még az is fontos erénye a könyvnek, hogy nem ismeretlen sivatagi tájra vagy századokkal ko­rább­ra visz bennünket, hanem a lehető leg­konk­rétabb mába. Az egész történet háttere az iráni urán­dúsítás, az atomfegyverkezés, illetve az a küzde­lem, amelyet ellene folytat a civilizált világ. Noha a történetben (egy rövidke telefonbeszélgetés erejéig) szerepel az Egyesült Államok elnöke, egy svájci és egy (persze, megvesztegetett) iráni miniszter is, azért a cse­lekmény nem az ő szintjükön játszódik igazán. Szinte riportszerű konk­rétsággal írja le Davost, és ott hagyo­mányosan megren­dezett Világ­gazdasági Fórum hely­színeit, körül­ményeit, az éppen aktuális politikai megfon­tolásokat és célo­kat. Svájc vidékeiről, egyes városairól olykor már útikalau­zokéval felérő részletességgel ír, továbbá pályaudvarról, repülő­tér­ről, épületekről – rengeteg bárki által ismerhető és látható konkrétumról. Természetesen a globális veszedelem, ezen belül pedig egy hatalmas tömegpusztítás megakadá­lyozása a – sikeresen elért – cél. De a küzdelem a világ vezetőinek, az eszmék magasától jócskán lejjebb zajlik: kémek és ügynökök, biztonsági szerve­zetek és fegyveres erők, és még lejjebb: a közemberek világában. Nem túlzás azt állítani, hogy roppant szórakoztató formában ugyan, de a krimi bemutatja, hogy a hatalmas eszmék, a szent hitvallások, a nagy világmegváltások, amint a piedesztálról meg az ünnepi fényekből a gyakorlat mezejére lépnek, bizony emberi szenvedésekben, vérben, verítékben, gyászban, mocsokban működnek. Fegyverek, autók, helikopterek, hamisítások, bérgyilkos, pillangónak álcázott mini adóvevő és más technikai csodák, árulás, foglyok, dossziék, természeti csapások, félelmek, csalódások, bigottság, iszonyú vagyonok… Nem hiányzik semmi.

Mondanom sem kell, hogy a mi emberünk, ez a dr. Jonathan Ransom intelligens, erős, szellemes, találékony (eleinte teljesen) ártatlan, edzett, bátor, csinos, szenvedélyes civil, szóval pont olyan, amilyenre szükségünk van, hiszen vele kell tudnunk azonosulni, neki és érte kell izgulnunk: és nem méltatlanra pazaroljuk a rokonszenvünket, erről az író megbízhatóan gondoskodik.

Többet és konkrétabbat – műfaji okok miatt– aligha illik elmondani a történetről. Legfeljebb azt vethetnénk fel ellene, hogy azért az indokoltnál hosszadalmasabbnak tűnik, és erről a fordító, Uram Tamás nem tehet. Egy biztos: aki szereti a krimit, nem fog csalódni. Aki nem szereti, akár meg is szeretheti.

Christopher Reich: A megtévesztés szabályai
Európa Könyvkiadó, 2012

»Christopher Reich: A megtévesztés szabályai – megvásárolható a polc.hu webáruházban«