Talpra, magyar! | Kaisers Tv, Ungarn / Pintér Béla és Társulata

Posted on 2012. augusztus 19. vasárnap Szerző:

0


Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla (még a Szkéné Színházban. Fotó: Dudás Ernő)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Ami egyszer megtörtént, azon már kár agyalni. De nagy igazság az is, hogy az ember utólag mindig okosabb. Pedig akár másképpen is megeshettek volna a dolgok. Például egy egész nemzet sorsa is jobbra fordulhat, ha merünk nagyot álmodni. A Pintér Béla és Társulata legújabb előadásában a magyar nemzetet kívánja évezredes búslakodásból felébreszteni. Ha hiszünk benne, előbb-utóbb valósággá válhat: győztesek leszünk. Ha nem hiszünk benne, az sem baj.

Miközben a mobiltelefonok kikapcsolására figyelmeztetnek az előadás kezdetén, rögtön utazásra invitálnak. Azt mondják, 1881-et írunk, az apa nélkül felnőtt Baráznay Amália grófnő beteg édesanyját látogatni jön a kórházba. Későn érkezik, már csak a halál beálltának időpontját közlik. Elárvulása nem igazán hatja meg, sokkal kétségbe ejtőbb a tény, hogy az életében kiállhatatlan anya sírba vitte magával a jogos örökséget rejtő kincses ládika kódját.

És akkor: deus ex machina! Amália találkozik Balázs Gábor kórházi dolgozóval, aki másodállásban amatőr hipnotizőr. A férfi busás ellenszolgáltatás reményében visszarepíti őt a múltba. A szellem utazása során a grófnő (1848-ban) nemcsak az egzisztenciáját megalapozó számsort szerezheti meg, de az éppen elhunyt anyáról és a „Pákozdi Oroszlánként” elhíresült Baráznay Ignáczról, az egykori hős apáról is megtudhat ezt-azt. Például, hogy miért tűnt el nyom nélkül a schwechati csatában, s ezek után a megözvegyült anya miért bánt oly ridegen lányával.

Stefanovics Angéla, Szakonyi Györk, Szalontay Tünde (Fotó: Dudás Ernő)

De most kapaszkodj meg, néző! Ami az egyén számára roppant fontos utazás, az egy nemzet szempontjából még nagyobb jelentőségű. Nagy tévedés, hogy Mohácsnál veszett el minden. Ott, Schwechat közelében kellett volna egy kicsit jobban figyelnünk. Ha tudni akarod, a schwechati csatát el sem kellett volna buknunk. Amália pedig tudja, hogyan nyerjék meg a magyarok azt, amit egyszer már elveszítettek. Mert ő már rájött arra, hogy szerelmes levelek küldözgetése helyett inkább arra kellene figyelni, mit mesélnek nekünk a történelemórákon. Amália tehát nem csak az egykor elveszett családi boldogságot találja meg újra, de lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország elnyerje méltó helyét Európa hatalmi struktúrájában.

Pintér Béláék előadása erőteljesen modernizált 1848-ról tudósít. Benedek Mari jelmezei a tárgyalt korhoz kötnek, mégis ismerősen maiak. Tamás Gábor szinte üres színpadképébe oldalról úsznak be a helyszínváltozást jelentő térelemek. Csak a legszükségesebb díszletek segítik a játszókat, egy szék, egy asztal. A plafonra függesztett képernyő távolít el a 19. századtól, a fényeffektek nemzeti színbe öltöztetik a hátteret.

A sajtó szabadságát a császári magyar televízió, a Kaisers Tv Ungarn ellenőrzi, az uralkodó politikai elit érdekeinek megfelelően. Alakítja a közízlést, szűri a közérdeklődésre számot tartó eseményeket. A jövőből érkező Amália éppen akkor csöppen az élő adásba, amikor a forradalom nevében maga Petőfi és Kossuth lefoglalja a közmédiát. Pontosabban szólva, Lajosunk anélkül lép be a stúdióba, hogy szólna a Mi Sándorunknak. Aki aztán nem is hagyja szó nélkül.

Megindul a szokásos munkahelyi tisztogatás, a gyakorlatba ültetik át a fűnyíró elvet. A nyelvújító Kazinczy nyomán megszületik a Magyar Nemzeti Élőkép Vibránc, ami egyenes adásban közvetíti a magyar szabadságharc eseményeit. Élő valóságshow-ban dől el egy család és egy nemzet sorsa. A múlt célzottan reflektál a jelenre a színi előadásban.

Pintér Béláék merész húzással olyan eseményt állítanak a produkció középpontjába, amely minden magyar – nagyon hazafi és kevésbé hazafi – számára egyformán a nemzeti hősiesség és áldozatvállalás jelképe. Ma is szívesen hivatkozunk rá, mint a mostani polgárosodás előzményére. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a magyarok álltak a jó, a császáriak pedig a rossz oldalon – ebben nincs vita, hiszen nemzeti érzésünk így kívánja. Pintér Béláék azonban mellőzik az esemény iránt elvárható tiszteletet, és a nemzet nagyszerű pillanatának megmutatásával éles gúnyrajzot készítenek a jelenről.

Pintér Béla, Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs

Az előadás a végletekig leegyszerűsíti a hazafiság eszményét. A túlzó nemzeti öntudatot veszi célba, a melldöngető hazaszereteten élcelődik. Mégsem esik az alpári aktuálpolitizálás hibájába. Az egymás mellé állított történelmi korok között persze felismerhetőek az áthallások, mégis a nézőn múlik, mennyire terjeszti ki a látottakat a mai viszonyokra.

A Kaisers Tv Ungarn a családi örökséghez elengedhetetlenül szükséges kódszám felkutatásának alapsztorijára épül fel, amelyet viszont a 48-as események rendkívül szellemes karikatúrája kimozdít az eredeti medréből. Intrikák, féltékenységek, csábítások, köpönyegforgatások, sértett önérzetek kavarognak. Az ütős szöveg és a vicces szituációk azonban jó ritmusban terelik egyetlen irányba az eseményeket, és a végére minden jelenet beépül a logikai láncolatba, amely előidézi a záró csattanót.

Az előadás sikerében nagy szerepe van a jól megformált karaktereknek. Thuróczy Szabolcs méltóságteljes és derűs Kossuthja, valamint Pintér Béla önérzetes és elragadtatott Petőfije – zseniális pamfleti figurák. A megfontolt kedélyesség és a hirtelen indulat egymást kiegészítő párosa elapadhatatlan humorforrás. A két ikonikus figura azonban nemcsak önmaga paródiájaként jelenik meg, szerepükben időnként megvillan a nemzetegyesítő, felelős férfiúi magatartás is. A színészek véresen komolyan játszanak. Sem humorban, sem tragikumban nem ismerik a tréfát.

Quitt László Rohácsi úrként, Klapka-táblával

Mucsi Zoltán remek „Pákozdi Oroszlánja” őrlődik a szerény, szűkszavú nemzeti hős és a bukott családatya két szerepe között. Baráznay Ignácz tipikus tragikomikus főszereplő, csetlésein-botlásain jókat derülünk, miközben szánni való minden igyekezete, amellyel egyszerre próbálja meg beteljesíteni a saját boldogságát és az egész nemzet reményteljes jövőjét.

A tévészékház-foglalások kavarodásában Szakonyi Györk Marián Kornélja mindig az aktuális széljárásnak megfelelően állítja be nemzeti hovatartozását, a Quitt László által megformált Rohácsi úrnak, aki akaratán és tudtán kívül lesz egy nemes eszme mecénása, emlékezetes pillanatok jutnak a Klapka György televíziós hirdetéseit imitáló jelenetekben. A kórházi alkalmazott (Friedenthal Zoltán) szerepe kevésbé kidolgozott, inkább dramaturgiai szempontból fontos. Ezzel szemben neki jut az előadás slusszpoénja.

A női szereplők is nagyszerűek. Enyedi Éva keserű, közönyös Amáliájában a múltba való visszarévedés őszinte érzelmeket indít be. Mély átéléssel mutatja meg a hazug mítoszra felépített apaképben csalódó leánygyermeket. Szamosi Zsófia légies eleganciát sugároz özvegy Baráznay Rotschild Elza szerepében. A Kaisers Tv Ungarn elbocsátott szerkesztőnője, Lágyvölgyi Dombor Panka (Szalontay Tünde) a pökhendi profizmus díszpéldánya, míg Üregi Szidónia bemondóművésznő (Stefanovics Angéla) naiv magazinlány, aki lelkiismeretesen próbálja meg a tehetség hiányát feledtetni a cukormázas bájjal. Igyekezetének meg is lesz a jutalma: komoly karrier vár rá a brazil szappanoperák világában.

Pintér Béla és Társulata víg kirándulásra invitál a múltba – gondolatgazdag, ízléses és mértéktartó játékkal hívja fel figyelmünket jelenünkre. A Kaisters TV Ungarn epés megjegyzései vagy cinikus fricskái még a legnemzetibb érzelmű nézőknek sem okoznak maradandó sérülést. A görbe tükörben saját magunkra ismerhetünk. Ne szégyelljünk nevetni a torz képen. Mert akkor talán tényleg elhisszük, hogy bármi megtörténhet.

Pintér Béla és Társulata: Kaisers Tv, Ungarn
Írta és rendezte: Pintér Béla.
Dramaturg: Enyedi Éva. Zene: Kéménczy Antal. Jelmez: Benedek Mari. Tér: Tamás Gábor. Fény: Vida Zoltán. Hang: Gresicki Tamás.
Játsszák: Enyedi Éva, Mucsi Zoltán, Szamosi Zsófia, Friedenthal Zoltán, Hajdú Rozi, Szalontai Tünde, Stefanovics Angéla, Thuróczy Szabolcs, Pintér Béla, Szakonyi Györk, Quitt László, Kéménczy Antal.

Az előadás vendégszerepelt az V. Ördögkatlan Fesztiválon

Posted in: NÉZŐ, Színház