A technika sikere: mindenki megkapja | Yann Martel: Beatrice és Vergilius

Posted on 2013. február 14. csütörtök Szerző:

0


Martel_Beatrice es vergilius-borÍrta: Sylvester János

Természetes, hogy üzleti megfontolásból írják azokat a szövegeket, amelyek a könyvek elején, hátulján, vagy bárhol ajánlják a portékát, tárgyilagos vagy esztétikai értékelést senki sem vár tőlük. Ezért, ha azt olvasom, hogy a könyv „letehetetlen”, pici mosollyal bólintok: na, persze.

Csakhogy most és ez tényleg letehetetlen. Ennek legfőbb oka – amint már a hazánkban ismert, Pi élete című regényében is – az író különleges szerkesztő képessége. Yann Martel erős szituációval indít: egy Henry nevű író könyvét a szakértők meglehetősen megalázó körülmények között minősítik kiadásra alkalmatlannak, kitör hát az alkotói válság. Nos, az írói élet és sors a könyv egyik rétege. Műfaji problémák, olvasókkal való kapcsolat, újabb írások és átírások, önbizalom-ingadozás, lelki és műhelybéli teendők. Akit a könyvnek ez a rétege, a hős ilyesfajta motivációja érdekel, megkapja a „de jó, hogy művelt vagyok” élményét, hiszen Dante, Flaubert, Lampedusa, Apuleius, Orwell, Lessing, Beckett, Camus, Picasso, Diderot, Chagall nevével találkozhat, és örülhet, amikor Hephaisztosz, Hamlet, Micimackó, Anna Frank előkerül, akár csak egy-egy utalás erejéig is.

De a kulisszák mögé kukucskálás szélesebb körben lehetséges igénye is megkapja a maga rétegét: az író, vagyis ez a Henry kisvárosba költözik, zenélni tanul (klarinét), nyelvet tanul (spanyol), civil állást vállal (pincér), részt vesz a helyi kulturális életben (színjátszó kör), szereti a feleségét (Sarah), boldog apává válik (Theo). Ide sorolható a két nagyon szerethető háziállat, az Erazmus nevű kutya és a Mendelssohn nevű macska élete és halála is.

De a könyv – nem csak méreteiben – legjelentősebb motívuma azoknak kedvez igazán, akik szeretik a titokzatosságot, a nehezen megfejthető jellemeket. Egy ugyancsak Henry nevű amatőr író a mi Henrynk segítségét kéri az általa folyamatosan írt színműhöz. Ő civilben állatpreparátor. A két Henry felszínesen induló, majd mind szorosabb (ha nem is barátibb) és mind mélyebben ábrázolt kapcsolata teszi lehetővé végül is a következő réteg: a holokauszt jelenlétét a műben, még ha múltként és fenyegető szégyenével szinte csak átszivárog is a mába. Bár a Beatrice iszonyú megkínzatásának és halálának kínosan hosszadalmas leírása, továbbá az a jelenet, amelyben két asszonyt hajtanak a folyóba, hogy megfulladjanak, de előzőleg saját kezükkel fullasszák a vízbe kisbabájukat – elég világos az áthallás. Vagy abban a mondatban, amelyben az állatokért rajongó preparátor végre elárulja, miről is írja a darabját: „…az állatok kétharmadát kiirtották a föld színéről. A darab erről a… – kereste a szavakat – erről a jóvátehetetlen szörnyűségről szól.” Nyilvánvaló, hogy nem csupán a természet és az emberiség viszonya e mondat tárgya.

A két Henry mindvégig feszült kapcsolata különös módon, de alkotó kapcsolat. Az amatőr író darabjának két szereplője van, az egyik Beatrice, aki Dante Isteni színjátékában a mennyben kalauzolja az írót, itt szamár, a másik Vergilius, aki a purgatóriumban és az alvilágban útikalauz, itt bőgőmajom. Mindkét állat megtalálható a preparátor korábbi munkásságában, pontosabban most a bemutató termében, még hozzá úgy, hogy a bőgőmajom – amint a könyv borítóján is látható – ül a szamár hátán.

Az állatok a már említett Pi élete című regényben is jelentős szerepet kapnak. A preparátor munkahelyén látott (nem számoltam, de) legalább száz kitömött állat részletgazdag leírása remek: az olvasó meg sem lepődne, ha megmozdulnának. Ugyancsak sikeres a szimbólumok eleinte sűrűnek tűnő alkalmazása, s az is, ahogyan a könyv vége felé „feloldja” és a realitások világába transzponálja őket: tárgyakká, eseményekké. Az író kezén egy köznapi mesterségismertetés is képes a hivatáshoz intézett ódává nemesülni.

Yann Martel

Yann Martel

Mindezeken túl a könyv legfőbb értéke a különféle rétegek egymáshoz és egymásból szerkesztése. Így sike­rül mindvégig érdeklődést fenntartani, sőt fokoz­ni, s eljutni a végkifejletig, amelyben aztán – mint valami krimiben – minden a helyére kerül, értelmét és magya­rázatát nyeri. A könyv utolsó 20-30 oldalán találkoznak a különféle rétegek s fonódnak egybe a szálak, immár szétválaszt­hatatlanul. De nagy kár lenne csak az utolsó oldalakat böngészni (meg se lehetne érteni őket az előzmények ismerete nélkül), mert már a könyv elejétől mindenki megkapja a magáét. És emlékezetesen.

A világhírű kanadai-francia író művét Hordós Marianna fordította. Feltétlenül meg kell említenünk és jegyeznünk a borítót tervező Bányász Éva nevét.

Yann Martel: Beatrice és Vergilius
Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
207 oldal, 2900 Ft
ISBN 978 963 266 2886

»Yann Martel: Beatrice és Vergilius – megvásárolható a polc.hu webáruházban«