Mindenkinek van egy Toscanája | Interjú Nagy Bandó Andrással

Posted on 2012. május 4. péntek Szerző:

0


Az interjú eredetileg 2011. március 23-án jelent meg az olvassbele.hu-n.

Írta: Zemen Annamária

Nagy Bandó Andrásnak a Sosemvolt Toscana sok rajongót szerzett, ezért érhette el az elmúlt öt év alatt – a manapság ritka – húszezer fölötti példányszámot. A rákbetegségen elbukásában is győzedelmeskedő Halász Bódog alakját szeretik és – főleg döntéséért, lelkierejéért – tisztelik az olvasók. A hamarosan megjelenő újabb Nagy Bandó-regény, a Vár rád Toscana címe azt sejteti, hogy folytatódik a Sosemvolt Toscana.

Nagy Bandó András

Nagy Bandó András

De lehet-e tovább fűzni azt a történetet?
A Sosemvolt Toscana második kötetének neveztem, hiszen a folytatása lehetetlen. Halász Bódog meghalt, a megszületett unokája alig 5 éves. Soha annyi olvasói levelet nem kaptam, mint amennyi a Sosemvolt-ra, a Sosemvolt-ról. Rájöttem, akkor is hátborzongatónak és végtelenül bátornak érzik Bódog hozzáállását, ha példaadónak és követhetőnek tartják. Ott maradt az olvasókban a kérdés. Milyen ember ez a Halász? Hogyan gondolkodik? Mit gondol valójában a halálról, a meghalásról, legfőképp arról, hogy ő került sorra. Magyarázattal tartoztam, de immár nem tartozom, ott lesz a válasz a Vár rád Toscanában. Bódog üzenő füzetekbe jegyzetel, melyeket Lídiára, az élettársára, ápolójára, a hospice nővérre bíz, kérve, adja át a lányának, akinek kezéből végül az unokájához kerülhet.

Miért fontos ennek az embernek, hogy megszólítsa a halála idején születő unokáját?
Halász Bódog kimaradt egy örömből: soha nem élhette meg, nem élhette át, milyen nagyapának lenni. Milyen összebarátkozni az unokájával, milyen érzés megszeretni egymást? Másrészt az írás erősít is, ébren tart, foglalkoztat, dolgoztat, leköt, amire neki szüksége is volt. Óriási lehetőség volt ebben: egy ilyen karakán pasas tudósíthat élete utolsó heteiről, szenvedéseiről, arról, amit sokan titkolnak, elhallgatnak, és szemérmesen élik végig egyes-egyedül. Ezenfölül van még mit átadnia: családi papírok, melyek egyenként is érdekesek, de együtt egy egész családtörténetté kerekednek, így téve teljessé azt, amit az olvasók a Sosemvolt-ból részben már ismerhettek.

Gyanítom, itt sem lineáris a történés…
Még nagyobbakat ugrunk, legtöbbször hátra, de értelemszerűen előre is, hiszen a történet részévé lett a volt feleség, Saci, és a mostani társa, Lídia találkozása, vagy például Dóra és Zoltán, és Dóra és Dia beszélgetése. Mindhárom Bódog halála után történik, itt előremegyünk az időben. A családi történetekkel pedig évtizedeket is visszamegyünk. Ugyanúgy dátumokat olvashatunk a lapok felső szélén, mint a Sosemvolt-ban, hogy segítsük az eligazodást.

Sosemvolt Toscana - címlapA Sosemvolt Toscana szereplői kivétel nélkül pozitív figurák, példaértékű alakok. Így marad ez, vagy feltűnnek negatív karakterek is?
Főhőseim megmaradtak „olyannak”, természetesen. A család persze igen vegyes, ahogy az a legtöbb családban lenni szokott. Pár negatívnak mondható karakter van, de ez nem direkt számítás, számolgatás, hogy legyen.

A Sosemvolt Toscana nyelvi stílusára a kifinomult írásmód, gazdag, válogatott szókincs jellemző. Gondolom, ez tudatos választás.
Tudatos. Akkor is, ha ott, ahol elkerülhetetlen volt, használtam durvább szavakat is. Hiszem, hogy attól még lehet életszerű vagy életszagú egy szöveg, ha nincs tele ordenáré szavakkal. Lehet azt az életet is tükröztetni, bizonyos helyzetekben talán érdemes is, de az én hőseim nem olyan emberek, akik csak úgy lennének képesek használni a magyar nyelvet. Az olvasók az irodalmi szövegekből szeretnének tanulni, példát venni, akkor hát tessék, ez a kötelességünk. Épp elég gond, hogy az élet tele van hallgathatatlan és elrettentő szövegekkel. Ha ráadásul csak azt tudjuk közvetíteni, lehet, élethű lesz, de akkor mi lesz azzal a másik élettel, amelyben még normális emberek beszélgetnek szép nyelvezettel? A könyvet legalább kétszázszor olvastam és javítottam, cizelláltam végig, örülnék, ha ez is efféle véleményeket hozna ki az olvasókból.

Az előző könyvből a téma ellenére sem hiányzik a humor, még ha olykor bújtatott formában vagy éppen ironikusan van is jelen. És a Vár rád Toscanában?
Vannak humoros, ironikus pillanatok, a vallomásokban tetten érhető Bódog szarkasztikus humora, de nyilvánvaló, nem törekedhettem arra, hogy egy élete utolsó heteit élő ember föltétlen demonstrálja, hogy ő még most is képes ilyen lenni. A könyvem kérdéseket vet föl, és Bódog válaszolni is próbál. Joga van hozzá, ő haldoklik. Az ő kérdései mindannyiunk kérdései. Ránk is ugyanaz várhat, mint őrá, velünk is megtörténhet, ami vele esik meg, és nem árt előre készülnünk, hogy ne érjen váratlanul. „Filozofálni annyi, mint élni tanulni, élni tanulni annyi, mint halni tanulni.” Antik görög bölcsesség, érdemes megszívlelni. Bódog sokak kedvence, példája és vitatémája lesz, lehet. Ezt várom tőle, s a történettől is. Vitatkozhatnak róla, de a végeredmény ugyanaz lesz: nekünk is meg kell halnunk. És ha így van, tényleg nem mindegy, hogy hogyan fogadjuk az akármikor érkező halált.

Már az első regény olvasásakor ott motoszkált bennem a kérdés, hogy miért éppen Toscana? Valamilyen személyes élmény köt ehhez a tájhoz, vagy csupán véletlen választásról van szó?
Sejthető, tudható, mindenkinek van egy „Toscanája”. A hely, ahová vágyik, ahol beteljesülnek álmai, ahová köti valami. Toscana a világ egyik békét sugárzó, emberi életre alkalmas helye. Dia és Bódog ezt választotta, amikor kitalálták, hova „utazik el”, amíg Dóra megszüli a gyermekét, azaz mit hazudnak, hol van Bódog, amíg haldoklik. Annak a gyermeknek meg kell születnie, hiszen Dóra és Zoltán ötödik próbálkozása. Bódog ezt segíti a betegsége titkolásával. Ő már úgyis elvész, de az unoka semmiképp ne vesszen el. Ezáltal kapott értelmet és célt az utolsó három hónapja. A Vár rád Toscana utolsó tétele egy Toscana himnusz, de ennél többet nem szívesen mondok el róla, lévén még egy titok rejtőzik benne. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb meglepetés azokat éri majd, akik már olvasták a Sosemvolt-at. És erről sem beszélek, természetesen. Nem lövöm le a poént.

A Sosemvolt Toscana és Vár rád Toscana formálta-e az író egyéniségét, tart-e tükröt önmaga elé is? Ad-e erőt a nehéz helyzetekben?
A Sosemvolt Toscana már a magamé lett, Bódogot úgy írtam meg, hogy nekem is segítsen. Nekem is példát adjon. Ez most kiteljesedik. Akartam, hogy így legyen. Én már nem viselkedhetek másképp, ha netán…, mint az én hősöm, Halász Bódog. Lehet, nem sikerül, de akkor is ő a minta. A Vár rád Toscanában Bódog tökéletesen megmutatja magát, és egyértelmű választ ad azoknak is, akik az első könyv után még kételkedtek abban: lehet így is fogadni a hírt, hogy csak három hónapunk van hátra. Bódog olyanokat mond, amilyeneket én is szeretnék mondani, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Sokak mintája lehet. Sokaknak adhat erőt. Sokakat ébreszthet rá, hogy halandóként így érdemes élni, és egyszer majd halni.

Vár rád Toscana - borítóA könyv cd-melléklettel jelenik meg. Ez mit takar?
Ez is titok. Csak egyet kérek az olvasóktól: amíg nem értek a könyv végére, semmiképpen ne hallgassák meg. Elrontanák a játékot. Krimit sem kezdünk úgy olvasni, hogy hátralapozunk: ki a gyilkos.

Talán korai a kérdés, hiszen a Vár rád Toscana lapjain szinte még meg sem száradt a nyomdafesték, de azért megkockáztatom: újabb regénytéma?
Egyelőre oly mértékben ebben a könyvben éltem, hogy másra gondolni sem mertem. Ilyenkor kiürül, elfogy az ember. Van pár életképes ötletem, de természetesen most nem vágok bele. Egyetlen könyvet rendeztem nyomdakésszé: a Kicsi versek kicsinyeknek című, immár 16. verseskötetemet. Szeretném, ha ez lenne a könyvheti újdonságom, de lehet az is, hogy már előbb kijön. 105 versem íródott meg az utóbbi évben, ezeket raktam egybe, egy szép ívvé szerkesztve. Még rajzok kellenek, és mehet a nyomdába.

Kapcsolódó cikkek: