Útravaló veszélyes utazáshoz | Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana

Posted on 2012. január 25. szerda Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Sosemvolt Toscana - címlapRitkán szoktunk olyan könyvről írni, ami sok évvel ezelőtt jelent meg először. De Nagy Bandó András könyve, a Sosemvolt Toscana idén tizedik kiadását éli meg. A könyv a 2006-os ünnepi könyvhétre jelent meg először, azóta 24 ezer példány fogyott el belőle. Annak pedig, hogy ismét kezembe vettem, az az oka, hogy elkészült a folytatás.

A történet főhőse az ismert író, Halász Bódog, aki megtudja, hogy gyógyíthatatlan betegséggel kell szembenéznie. Professzor barátja közli vele, hogy legföljebb három hónapig van esélye az életben maradásra. Halász Bódog helyzetét – a puszta tények elfogadásán túl – nehezíti, hogy lánya éppen kisbabát vár, veszélyeztetett terhes, ezért kímélni kell őt a stresszes helyzetektől. Bódog elhatározza, hogy eltitkolja lánya előtt a betegségét, és mindent megtesz azért, hogy megérje unokája születését. Hospice nővér barátnője, Lídia segítségével az író cselhez folyamodik: azt a látszatot kelti, hogy egy megbízás kapcsán Olaszországba, Toscanába utazik, hogy megírjon egy regényt. A valóságban azonban végigszenvedi a szükséges kezeléseket, életben tartja magát, amíg csak teheti.

Hazulról írja Toscanáról szóló leveleit lányának, miközben csupán abban reménykedik, hogy élete kitart unokája születéséig.

A történet napjainkban játszódik, de elsősorban Halász visszaemlékezéseinek következtében visszakanyarodik az 1860-as évekig. A múlt és a jelen szálainak egymásba fonódása nyomán gazdag szövetű családregény bontakozik ki előttünk. A könyv oldalain egy gitár megpendülő húrjaihoz hasonló hangok szólalnak meg, külön-külön és együtt, magasan és mélyen – tudatunk eldugott fiókjait nyitogatva. Betekintünk a múltba, az egykori tanyasi világba, megrezdül a hajdani világ tiszta, utánozhatatlan hangja. Folyamatosan zeng a toszkán táj hiteles útikalauzként is olvasható leírásának megnyugtató dallama, ütemes basszus a harci zene szívdobbanáshoz hasonló ritmusa, a küzdelem az életért. Még a jövő is megszólaltatja reményteljes, csilingelő üveghangját. Nagy Bandó akkordokká alakította a történetet, s az akkordok melódiává csiszolódnak össze. Mert ez a könyv dallam, amely a fülünkbe fészkeli be magát. Kitörölhetetlenül. Kicsit elszomorít, hiszen szembesít a halállal, az elmúlással, de végkicsengése pozitív, hiszen példát mutat, hogyan lehet a legreménytelenebb helyzetben is megtalálni a célt, hogyan lehet méltósággal, tisztelettel elfogadni saját halálunkat.

„Ahányszor vesztésre állt, a vesztett pozíció előnyeire épített. Az addig előnyös helyzetét befejezett mondatnak tekintette, és attól kezdve, hogy pontot tett a végére, már csak arra gondolt, hogy a következő mondat nagybetűvel, talán egy szép színű iniciáléval kezdődik.”

A regény a halálról szól, ugyanakkor a végtelen és önzetlen szeretet, az élet regénye is egyben. Tanítás: mit jelent tisztelni és szeretni másokat, s ezáltal önmagunkat is. Önzetlenül, tisztán. Nagy Bandó András ehhez tartja magát a nyelvi stílusban is. A szavak ólomsúlyúak az oldalakon, hatásuk éppen a tisztaságban – durvaságtól, szlengtől mentes mivoltukban – rejlik. Feltűnő, hogy hiányoznak a regényből a negatív, a rossz oldalon álló figurák.

A szerző humorista önmagát sem tagadja meg, amikor a tragikus helyzeteket keserű mosolyra fakasztó gondolatokkal, szójátékokkal oldja fel.
„– Az unokám születéséig pedig mindenképp élnem kell.
– És ha kibeszél a város?
– Tőlem senki sem tudja meg, és ha ez most kissé morbid hasonlat is, hallgatni fogok, mint a sír.”

Gyakran a tragédia csap át humorba, vagy a humoros helyzetek válnak tragikummá. Örök körforgás, mint az élet maga. Olyan körforgás azonban, amelyben az ember fölveheti a harcot, küzdhet, alkothat. Homo faber. Ha másért nem, hát saját életéért.

Nagy Bandó András

Nagy Bandó András

Nagy Bandó András most nem szórakoztatni akar, hanem elgondolkodtatni. Mellékszálak ismertetnek meg öreg emberekkel, nyomorékokkal, s a halálra készülő tőlük tanulja meg, hogyan lehet eleganciával elfogadni a megsemmisülés tudatát. Hiszen előbb-utóbb mindannyian szembesülünk a véggel, de nem mindegy, hogy ennek tudata mit vált ki belőlünk. Képesek leszünk-e az élet legnagyobb tragédiáját, a halált egy utolsó közös ünneppé formálni önmagunk és szeretteink számára? Halász Bódognak sikerült – és e könyv segítségével talán nekünk is sikerülhet.

„Amikor Toscanában megszületik egy gyermek, azt mondják: darne luce, azaz: átadjuk a fénynek. Drágáim, baci, baci, baci!”

Ezekkel a szavakkal búcsúzik Halász Bódog. De nem örökre. Nagy Bandó András folytatta a történetet a Vár rád Toscana című regénnyel.

Mert Toscana mindenkire vár.

Adatok: A könyv fülszövege

Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana

Szoba Kiadó, 2006