Valódi halhatatlanság | Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Posted on 2012. március 25. vasárnap Szerző:

0


Írta: Salamon Eszter

Henrietta Lacks örök élete - borítóEgy szegény, fekete bőrű amerikai nő jó hatvan évvel ezelőtt a szó legszorosabb értelmében halhatatlanná vált, amikor rákos sejtjeit tudományos kutatásokhoz kezdték tenyészteni. A hír hátterében egy nagyon amerikai történet bomlik ki. Évtizedes kutatómunkával tárta fel Rebecca Skloot amerikai újságíró a család életét, amelynek tagjai jórészt a mai napig nem engedhetik meg maguknak a tisztességes orvosi ellátást, míg a család egy halott tagjára – tudta és beleegyezése nélkül – dollármilliókat költött el a tudományos kutatóintézetek világa. A magával ragadó történet egy eltűnőben lévő műfaj, a klasszikus oknyomozó újságírás egyik remeke.

Henrietta Lacks 1951-ben Baltimore-ban kénytelen volt felkeresni a John Hopkins kórházat, az egyetlen olyan ingyenes intézményt, ami feketéket is hajlandó volt kezelni akkoriban. A diagnózis méhnyakrák volt. Az első besugárzásos kezelések előtt az orvosok Lacks asszony megkérdezése, sőt tudta nélkül mintát vettek tőle, méhe mind rákos, mind egészséges részéből. A minta egy George Gey nevű kutatóhoz került, aki egy folyamatosan reprodukálódó, akár azt is mondhatjuk, halhatatlan emberi sejtcsoportot próbált létrehozni rákkutatási célra. A sejtek kódneve a laboratóriumi előírásoknak megfelelően HeLa lett, a donor nevének rövidítéséből.

A HeLa-sejtekkel sikerült megvalósítani azt, amit semmilyen más emberi sejttel sikerült. Gey más kutatóknak is továbbadott a laboratóriumban szaporított sejtekből, amit akkoriban nagy mennyiségben a gyermekbénulás elleni vakcina tesztelésére is használtak. Ezeknek a sejteknek a vizsgálatával derítették ki, hogy az emberi sejtekben 46 kromoszóma van. A NASA az emberi sejtek súlytalanságban való változásainak vizsgálatára használta fel. A szegény fekete asszony sejtjeinek tenyésztése ipari méreteket öltött.

Mai becslések szerint az évek során az ötvenkilós asszonytól vett néhány grammnyi mintából 50 millió tonna HeLa sejtet állítottak elő, amelyek kutatásáról egész könyvtárnyi irodalmat írtak, napjainkban havonta mintegy 300 új tanulmány jelenik meg orvosi és tudományos témában, amelyek a HeLa sejtek kutatásával születnek. Lacks asszony sejtjei egészen különlegesek atekintetben, hogy sejtkultúrában megállíthatatlanul szaporodnak. Ez a különlegesség a kutatók figyelmét a donor családtagjai felé fordította, akik természetesen időközben tudomást szereztek arról, mivel járult hozzá az ötgyermekes, fekete családanya a tudományos kutatáshoz.

Henrietta Lacks (1920-1951)

Henrietta Lacks (1920-1951)

Rebecca Skloot figyelmét egy középiskolai tanára hívta fel Henrietta Lacks történetére, kizárólag az asszony nevét és bőrszínét megemlítve. Az érdeklődő diáklány újságíró lett, aki évtizedes kutatómunkával írta meg ezt a különleges életrajzot, amelynek főhőse halála után már csaknem kétszerannyi ideje főszereplője a tudomány színpadának, mint amennyit élt. Az újságíró egyik legnehezebb feladata az volt, hogy elnyerje a család bizalmát, hiszen a családtagok egy része számára az egész téma még mai is igen sok sérelmet, fájdalmat hoz felszínre.

Klasszikus oknyomozó módszereket használva Skloot feltárja egy tulajdonképpen átlagos baltimore-i család életét. Egy szegény, fekete családét egy olyan városban, amelynek lakossága ma nagyjából kétharmad részt afroamerikai, egy olyan országban, ahol az első afroamerikai származású elnök, Barack Obama az első, aki – a nagy ellenállás ellenére is – fontosnak tartja a mindenki számára elérhető orvosi ellátást.

A család csak a ’70-es években szerzett tudomást a történtekről. Az egyszerű emberek számára azóta is szinte érthetetlen, hogy lehet az asszony halott, ugyanakkor élő is, így életükre azóta is befolyást gyakorolnak a történtek. A párbeszédes, regényszerű forma jól szolgálja a szerzői szándékot, felhívja a figyelmet arra, hogy miközben a tudomány folyamatosan törekszik a kutatások során a tárgyiasításra, ebben az esetben mindig ott van a felhasznált sejtek mögött az ember, saját és családja sorsával együtt.

A történet fontos bioetikai kérdéseket vet fel, és elgondolkodtatja az olvasót a tudományos kutatás világának igazságtalanságával kapcsolatban is. A kérdés aktualitását jelzi, hogy Obama elnök külön tanácsadó testületet állított fel a bioetika témakörében. A fő kérdés, hogy kik és milyen módon lesznek haszonélvezői a kutatási eredményeknek, miközben annak a családja, aki megteremtette ezeknek a kutatásoknak a lehetőségét, ma is híján van a legelemibb dolgoknak, például a normális orvosi ellátás lehetőségének. A különleges történet egyszerre mutatja be az orvostársadalom által elkövetett rosszat és a kutatók által létrehozott jót.

Rebecca Skloot

Rebecca Skloot

Bár az amerikai társadalom problémái egészen mások, mint a mai magyaré, mégis számos hasonlóságot fedezhetünk fel az amerikai feketékkel és a roma kisebbséggel szembeni bánásmód tekintetében. Így Rebecca Skloot könyve, miközben módszerében is ritkaság a jelenlegi könyvkínálatban, elgondolkodtathat talán bennünket is, bár gyanítható, hogy elsősorban nem azok fogják elolvasni, akik orvosként elkövetői lehetnek diszkriminatív tetteknek.

A könyv borítója és főként borítószövege kissé bulvárosabb tartalmat ígér, mint amit az olvasó végül kap, de semmiképpen sem csalódunk. A fordítónak, Árokszállásy Zoltánnak meg kellett küzdenie azzal a nehézséggel is, amit az amerikai fekete idióma megszólaltatása jelent, pontosabban az, hogy a magyar szöveg inkább tájszólásnak, mint „bunkóságnak” hangozzék.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete

Park Könyvkiadó, 2012