Portré, szakmai és történelmi keretben | Artur Domoslawski: Háborúk és forradalmak költője

Írta: Cserhalmi Imre

Ryszard Kapuściński, a legendás lengyel riporter munkájának nagyságát nem csak mérete, hanem eredményének mélysége is adja. Megmutatja ugyanis, hogy miként lehet a későbbi generációk számára őszintén, hitelesen, sőt élvezetesen, szinte személyes élménnyé tenni a közelmúlt történelmét. A könyvnek két újságíró a főszereplője: Kapuściński, a legendás riporter, akit egy szakmai pályázaton, 1999-ben az „évszázad újságírójának” kiáltottak ki, és a szerző, Artur Domoslawski, aki a tanítványa és barátja volt, és aki ugyancsak példás újságírói munkával csinálta meg ezt a könyvet.

27 államcsínyt és forradalmat élt át

Persze a könyv leg(f)első rétege a sztori, Kapuściński élete, amely feltűnően jellemző lenyomata annak a kornak, amelyben élt (1932–2007). Ez az általánosítás nem alaptalan, hiszen működési területe, világismerete messze túlhaladt Lengyelország, Európa határain, élt Kínában, Indiában, Ázsia és Latin-Amerika több országában, és szinte hazajárt az általa annyira szeretett Afrikába. Mit szeretett annyira ott – és másutt is? A folyamatos és szembetűnő változásokat. Hogy úgy érezhette, rajta tartja szemét és kezét az emberiség ütőerein. Állítólag 27 államcsínyt, forradalmat élt át, háborút szinte nem is vívtak nélküle, szívesen mesélte történeteit fogságról, éhezésről, agyonlövetésre ítéléséről. Csakhogy nem kalandorvér, beteges magamutogatás hajtotta, hanem az a szenvedély, hogy időben meglássa, megértse és felmutassa, amit meglátott és megtudott.

Riporternek lenni talpalós szakma. Az ő zseniális teljesítménye azonban sokkal több annál, hogy csupán kíváncsisággal és íráskészséggel volna leírható. Bár tanítványainak szüntelenül hangsúlyozta, hogy a tehetségnél nem kevésbé fontos a kitartás, a koncentráció és a szenvedély, azért mindebből neki sokkal több jutott az átlagnál. Nem csak a génjeiben, hanem a sorsában, majd a küldetéstudatában is. Gyerekkorában, a lengyel kisvárosban láthatta, amint a körme alá vert szögekkel kínoznak ártatlan embert a csendőrök, hallhatta annak üvöltését, akinek lenyúzták, majd sóval hintették be az arcát. Csoda-e, ha egész életében a szegények érdekelték. Mindig a szenvedők, a sorsüldözöttek, a küzdők között „gyűjtötte az anyagot”, megvetette azokat, akik a brutális valóságtól gondosan szeparált, légkondicionált szállodáikból ki sem mozdulva küldték tudósításaikat. Elviselhetetlenül unalmasnak érezte volna, hogy Brüsszel vagy Washington „eseményeiről” tudósítson. Életveszélyben, belebetegedve is mindig ott volt, ahol lényeges arcát mutatta a viharosan zajló történelem, amelyet – mondjuk így – békaperspektívából szemlélt. De tegyük rögtön hozzá: sasperspektívából elemzett.

Túl a sok, alázattal vállalt áldozatot is követelő hivatástudaton az a tehetsége tette kiemelkedővé, hogy látta is, amit nézett. Hogy gondolkodni is tudott arról, amit látott. És képes volt – akkor újnak számító – saját nyelvén kifejezni, amit gondolt. Nem lehet tárgya ennek az írásnak, hogy néhány kardinális szakmai kérdésben (például a non-fiction kontra fiction dilemmában) milyen erőteljesen hiteles és morálisan is vonzó álláspontot képviselt, hiszen ezek többé-kevésbé a nálunk megjelent könyveiben (Futballháború, A sahinsah, Utazások Hérodotosszal) is megtalálhatóak.

Drámák drámázás nélkül

Domoslawski mintegy száz beszélgetést folytatott alanyával, akinek a halála után a fél világot, Kapuściński működésének szinte valamennyi helyszínét bejárta, mindent elolvasott, amit Kapuściński írt (a legapróbb feljegyzéseit is beleértve) és amit Kapuścińskiról valaha is írtak. Nyomon követte utóéletét, az ügynökvádat sem kihagyva; ez már önmagában is jelentős teljesítmény, de kevés lenne ahhoz, amit a bevezető sorokban történelemírásnak minősítettem.

A riportírás ugyanis tulajdonképpen ott és akkor kezdődik, ahol és amikor együtt van a gyűjtött anyag. (Ha ugyan ez az állapot egyáltalán véglegesnek minősíthető, hiszen sokszor csak a leadási határidő szorongatása szabja meg…) Hogy az anyagával mit kezd: hogyan szelektál, hogyan szerkeszt, mit mutat fel belőle, mit üzen általa, és hogyan képes rá, – ettől függ, itt dől el a riport sorsa. Kapuściński lassan, kínlódva írt, Domoslawskinak évei mentek e könyv elkészítésére. És méltó lett alanyához-tárgyához. Nagy ívben elkerült minden – a hőse sorsából pedig bőven adódó – bulváros lehetőséget, nincs benne szentimentalizmus, nincs benne – az egyébként konfliktusos és sohasem harmonikus – magánéleten való „élvezkedés”, a legkeményebb drámák leírásánál is nélkülözi a drámázást, a legfonákabb történeteknél is a komédiázást. Azt írja, hogy megérteni, muszáj megismételnem: megérteni akarja ezt az embert. Alapállásnak, célnak aligha képzelhető el ennél tisztességesebb és hitelesebb. Utóbbit az is igazolja, hogy olykor, amikor egymással homlokegyenest ellenkező, de önmagában meggyőző véleménnyel találkozik, azt írja: nem tud dönteni. A nagyon nagy tudás mindig hitelesíti a vállalt nem tudást.

Történelmi keretek

Ami azonban az életrajz-irodalom átlaga fölé emeli e könyvet, az a történelmi keret. Kapuścińskinek szinte minden sorát, nyilatkozatát, tettét az adott tár­sadal­mi-szak­mai-poli­tikai kontextusban ábrázolja. Megmutatja, hogy milyen emberi, anyagi, világnézeti stb. motivációi voltak, megmutatja akkor is, ha a konkrét körülmények széleskörű ábrázolásában alanyára nem hízelgő következtetésre jut. Nem az utólagos – persze könnyű, ezért divatos – ítélkezést választja, nem hajlandó kényelmes koncepciókat gyártani hőse valamennyi moccanásának „magától értetődő” magyarázatára, nem követeli meg hősétől azt az abszurditást, hogy gyerekkorától a haláláig mindenről azonos módon gondolkozzék, vagyis tántoríthatatlan felelősségtudat és mély humanizmus szerzői attitűdjének a lényege.

Illendő és jogos, hogy Hermann Péter fordítói munkáját elismeréssel említsük, kissé szomorúan viszont, hogy a könyvben elég gyakori az elütés, a betűhiba. A hazai könyvkiadás mai korrektori átlagszínvonalához képest persze kevés, de ilyen kitűnő könyvben ez is soknak tűnik.

Az írás a MÚOSz e-masa oldalán megjelent recenzió rövidített, szerkesztett változata.

Adatok: A könyv fülszövege

Artur Domoslawski: Háborúk és forradalmak költője

Poligráf Kiadó, 2011