Mirtse Zsuzsa: Pásztorok órája

Posted on 2012. február 8. szerda Szerző:

1


fekete madarak
ködben és hóban
vésik a tájat
húzzák az ágat
húz még az ág is
látom a vállad
ne bámulj annyit
csukd be a szádat
látom a vállad
meztelen vállad
fekete madár
hol van az ágyad
ágról szakadtál
földi világba
lesz-helyed nem lesz
árva madárka
semmilyen térben
semmilyen égben
akarsz egy diót
csőrödbe szépen
szépen kérj arra
amit szeretnél
ha korholsz látod
rögtön elmennék
ne szidj ha kedvelsz
miért akarsz végleg
elmenekülni
hómesszeségbe
két madár szállnak
gyenge a szárnyuk
megpihennének
hol legyen ágyuk
nincsen már tenyér
hát hova szálljon
két fehér madár
egymással háljon
csak ezt akarják
mindig kívánják
nincsen már ágyuk
nincsen már vágyuk
két fehér madár
nem látszik hóban
nem látják egymást
a takaróban
fától az erdőt
sosem látom meg
nincsen már ág sem
sosem láthatsz meg
szidj csak ha úgy jó
hallgatom éjjel
bátorításod
menjek el végleg
amíg hallgatlak
mindig van ágyam
mindig van kezed
tartja a szárnyam

amikor hallgatsz
tollamat fosztják
amikor itt vagy
én megyek hozzád

Megjelent Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték – szabálytalan versek című kötetében, Szondi György felvételeivel. Napkút Kiadó, 2010
A verset a szerző engedélyével közöljük

Címkézve: ,
Posted in: OLVASÓ, Vers