Séták Liszt tanár úrral | Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel

Posted on 2012. január 31. kedd Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Budapesti séták Liszt Ferenccel - borítóSok-sok tapasztalatból tudható, hogy a világot járó turista csak igen ritkán emlékszik arra, hogy mit látott, merre járt. Nem segítenek ebben a fényképek sem, talán valamennyit a videók meg az idegenvezető kommentárjai. Mert a sok látott épület ritkán kötődik emberekhez, emberi történetekhez. Nagyon is kedvemre való városjáró könyvet állított össze a Helikon Kiadó, komoly és alapos együttműködésben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel, vagyis a Zeneakadémiával. Watzatka Ágnes megoldotta minden világjáró alapvető gondját: személyessé tette Budapest bemutatását.

Igaz, ez a mai Budapest csupán arra szolgál, hogy visszahátráljunk az időben, és nyomába szegődjünk Liszt Ferencnek, akinek 200 évvel ezelőtti születésnapjára most (2011-ben) egész évben emlékezünk, zenével, szóval, képpel, kiállítással – és ezzel a kiváló, zsebbe való kis kötettel.

Liszt életének több szakasza kötődik Pesthez is, Budához is, sűrűn rótta utcáit sétálva, számos arisztokrata család látta vendégül, akár házimuzsikálásra, akár csak egy kis (nagy) whistpartira, beszélgetésre. Se szeri, se száma koncertjeinek, zenekari művei bemutatóinak. Igen ám, de a reformkortól szinte a század fordulójáig terjedő hosszú időben maga a város is hihetetlen méretű fejlődésen ment keresztül – nem is beszélve a Dunáról meg a történelemről, amelyek külön-külön és együttesen is minden urbanistánál erőteljesebben tudták átrajzolni a város képét. Paloták omlottak vagy bontattak le, utcák születtek házak helyén, és tereket tüntettek el rájuk épülő bérpaloták.

Ezért aztán Liszt tanár úr sétáit követve gyakran találkozunk a mondattal: „itt állott valamikor az a palota” – és nézegethetjük például a csupa üveg és acél, minap épült irodaházat. De azért a szemünk is megkapja a magáét. Ha valami hiányzik a jelenben, azért azt még megörökítették a múltban, s a kőrajzok, metszetek, fotók felidézik (ha kicsi méretben is) az egykori Redout-ot (a Vigadó helyén), az egykori Délivasút pályaudvarát (a mai Déli helyén), a Színészeti Tanoda egyik tantermét, a fényképen Cosima Liszt, akkori férje, Hans von Bülow és Festetics Leó gróf látható a tanár úr társaságában (mai Semmelweis utca 16). Meg egy kicsit az olvasó is ott lehet.

A várost öt sétakörzetre osztja Watzatka Ágnes, emitt egymást érik a Liszt-helyszínek, másutt csak Liszt emléke lebeg a Margitsziget lombjai felett.

Cosima Liszt, Hans von Bülow és Festetics Leó gróf Liszt Ferenccel

Cosima Liszt, Hans von Bülow és Festetics Leó gróf Liszt Ferenccel

Nagyon nehéz feladat volt megtalálni a szórvány emlékek között, hogy a rengeteg apró naplójegyzet, emléksor vajon melyik palotában születhetett, hiszen minden család nagy becsben tartotta a Liszt-emlékeket, de a paloták, intézmények címe – pontos helyrajz híján – olykor csaknem azonosíthatatlan. Mert könnyű az Operaházra, a Mátyás-templomra, a Városházává polgárosult Károly kaszárnyára koncentrálni, de már a Királyi palota csak körvonal-árnyéka a másfél évszázaddal ezelőttinek, a Dunakorzót is különféle hadi eszközök rajzolták át. Hát még a Lipót-, a Teréz- meg az Erzsébetvárost. A Tabánt meg a Krisztinavárost jobb, ha nem is említjük. De a régi levéltári térképek azért segítettek megtalálni a fontos helyeket.

Liszt FerencRögtön meg kell említeni, hogy a képanyag (múlt idő) az országos levéltár, különböző múzeumok és a Liszt Emlékmúzeum tömérdek anyagából készült nagyszerű válogatás, továbbá (jelen idő) Török Miklós tárgyilagos, olykor meg rendkívül leleményes fotóanyaga. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a még aktuálisan csúnya (építkezés által sújtott) városrészleteket is képes úgy megörökíteni, hogy a fotó évek múlva is érvényes és hiteles maradjon.

A mélyen vallásos Liszt Ferenc életében kettős szerepet kaptak a templomok. Misét hallgatni járt a pesti oldal számos templomába, némelyiket különösen kedvelte rövid miséi miatt, de különleges hangsúlyt természetesen a két legnagyobb – és már akkoriban is legszebb – kapott: a budavári, Nagyboldogasszonynak szentelt, és persze a Szent István Bazilika. Az előbbi története közismert, de még az is, hogy a Ferenc József és Erzsébet királyi koronázására írt Koronázási misét nem ő maga vezényelhette, kvázi csak megtűrt – karzati – vendég lehetett műve bemutatóján.

A könyv írása közben szembesült a szerző az egykori Szent Lipót templom fölemlítésével, amelynek azonban sokáig nem akadt nyomára. Végül elejtett utalásokból derült ki, hogy emez két (!) átmeneti templom volt: a mai Szent István téren állott, talán harminc évet megélt kis templomocska helyén kezdték a Bazilika végeláthatatlan évtizedekig tartó építését. S a megkezdett épület már elkészült apszisa és toronyalja szenteltetett fel, a városnegyed névadó (osztrák) szentjének nevével. S a készülő, majdan befejezett nagytemplom egy Pest városi polgár javaslatára kapta végül is védőszentjének a honalapító királyt.

Templomok voltak igen sok Liszt-opusz bemutatásának helyszínei, az általa betanított kórusművek ott szólaltak meg. Ha befordulunk némelyikbe, és éppen mise, zenés áhítat – vagy talán kóruspróba – folyik, idén biztosan lesz közöttük Liszt-mű. A muzsika átjárja a budai-pesti sétákat.

Liszt ferenc (időskori)Ráadás-segítségis van: minden helyszín neve mellett a GPS-kód is megtalálható (!), gondolva napjaink kütyümániás turistáira…

Talán épp úgy lenne a legjobb: kezünkben a könyvecskével, fülünkön fülhallgatóval járni a város, melynek zaját a lejátszóból hallgatott zene elnyomja, és arra gondolni, hogy lobogó fehér hajú, hosszú fekete kabátjában (vagy reverendában?) előttünk sétáló, nézgelődő, meg-megálló férfi írta a zenéket, amiket éppen hallgatunk. De szép is…

Adatok: A könyv fülszövege

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel

Helikon Kiadó – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2011