Furcsa páros | Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul |

Posted on 2011. december 16. péntek Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Nyomtalanul - címlapCarl Mørk a koppenhágai rendőrség egyik legjobb nyomozója. És nagyon nehezen elviselhető modorú figura. Munkatársai lehetőleg kerülik, hogy vele kelljen dolgozniuk. A felesége is besokallt, és lelépett egy fiatal művésszel. Ráadásul Mørk a legutóbbi rendőrségi akció során kapott egy pár golyót. A tűzpárbajban egyik kollégája meghalt, a másik pedig megbénult. Carl társainál szerencsésebben jár. Hosszas lábadozás után visszatérhet a kapitányságra, pedig egyetlen porcikája sem kívánja a munkát.

Arra azonban ő sem számít, hogy a rendőrségi épület alagsorában rendezik be új irodáját. A dán parlament ugyanis több milliós támogatást ítél meg a fővárosi testületnek a felderítetlen ügyek újravizsgálására. A gyilkossági csoport vezetője meglátja ebben a lehetőséget saját osztálya bővítésére, Carlt pedig az újonnan létrehozott Q-ügyosztály élére száműzi. Egyetlen segítőt kap egy arab származású mindenes személyében. Assadról nem lehet tudni, honnan jött, és ott mit csinált, de láthatóan érdekli a rendőrségi munka. Carl pedig fütyül a hivatali előírásra, mely szerint ne avassuk be a nyomozásba azt, aki a kávét főzi és a padlót mossa fel.

Asszisztense unszolására Carl a rendőrségi archívumból elsőként az öt évvel korábban eltűnt, népszerű ellenzéki politikusnő esetét húzza elő. A fiatal és csinos Merete Lynggaardot utoljára egy komp fedélzetén látták, értelmi fogyatékos öccse társaságában. Senki sem tudta, hogy mi történt vele. Miután azonban idegenkezűségre semmi jel nem mutatott, a hatóságok valószínűsítették, hogy belesett vagy beleugrott a tengerbe. A nő holtteste azonban sosem került elő.

A hazánkban is rendkívüli népszerűségnek örvendő skandináv krimik íratlan alapszabálya szerint elengedhetetlen főszereplő a rendezetlen családi hátterű nyomozó, aki jobban teszi, ha mások sorsának jobbra fordításán ügyködik, mint saját életének irányításán. Ez a típus ugyanis sikeresebb embertársai ügyében, mint a sajátjában. Nagyon fontos jellemzője továbbá, hogy a mocskos bűnök felderítése közben legalább nem kell saját démonaival szembenéznie. Az izlandi Erlendur Sveinsson (Arnaldur Indriđason), a norvég Harry Hole (Jo Nesbø), a svéd Kurt Wallander (Henning Mankell) után a magyar olvasó most megismerkedhet a dán zsarumodellel.

Carlt Mørköt nem igazán izgatja családi drámája, a lehető legrövidebb úton szabadulna nejétől. Sokkal jobban aggasztják stresszhelyzetben elhatalmasodó pánikrohamai és bűntudata. Láthatóan nehezen tud megbirkózni azzal, hogy ép bőrrel megúszta az ellene intézett támadást, és úgy érzi, cserbenhagyta társait. Visszatérése és a kezdeti motiválatlanság után lassacskán újra a régi hévvel veti bele magát a nyomozásba. Munkakedve egyre jobban nő, ahogy újabb és újabb érdekes részletek kerül a napvilágra az eltűnt parlamenti képviselőnő ügyében. Nem utolsósorban örömmel tölti el pusztán az a tény, hogy az ügy vizsgálatát korábban vezető kollégájának az orra alá dörgölheti a nyomozás során tanúsított slendriánságát.

A Q-ügyosztály első esete elsősorban nyomasztó lélektani dráma, amelynek mélyén a bűntudat munkál, és a traumák feldolgozására való képtelenség. Emellett másodlagos a kérdés, hogy az áldozat él-e vagy már meghalt. Jussi Adler-Olsen viszonylag hamar fellebbenti a fátylat arról, hogy eltűnése után mi történt a politikusnővel, könyvében inkább az elkövető motivációit állítja a figyelem középpontjába.

A szerző betekintést enged az eltűnt személy gondolataiba is, és ezzel tulajdonképpen két egyenrangú főszerepet teremt a könyvében. A nyomozó és áldozat szemszögéből bemutatva párhuzamosan meséli el a 2007-es nyomozás és a 2002-es eltűnés eseményeit, hogy végül a két idősík a regény jelenidejében találkozzon. A figyelmes és gyakorlott krimiolvasó már jó előre összerakhatja magában a talány mozaikdarabkáit, mert Adler-Olsen a sorok között elrejti az indítékokat megmagyarázó megoldó kulcsot. Ennek ellenére a Nyomtalanul az utóbbi idők egyik legjobb skandináv krimije.

A szereplők mit sem sejtenek arról, hogy alapvető jelentősége van annak, hogy az idő fogy. Egy régen elfeledett ügy kapcsán alapesetben az olvasó sem gondolna erre, ha Adler-Olsen nem hívná fel külön erre a figyelmet. Hamarosan világossá válik, hogy versenyfutás folyik az idővel, az író magasra tekeri a feszültséget. Ebben jó partner a fordító, Szöllősi Adrienne. Minthogy a bűncselekmény kiváltó okai kitalálhatók, nem annak lesz döntő jelentősége, hogy ki az elkövető. Sokkal érdekesebb, hogy a pszichésen motiválatlan nyomozó hogyan jut el apránként a megoldásig egy olyan ügyben, amit mindenki legszívesebben hagyott volna porosodni a fiók mélyén.

Jussi Adler-Olsen

Jussi Adler-Olsen

Carl mellesleg tippjeivel besegít a gyilkossági csoport ügyeibe is, és ügyes hatalmi praktikákkal igyekszik megteremteni munkahelyi függetlenségét, amit az iránta érzett ellenszenvre és a média fokozott figyelmére alapoz. Adler-Olsen nyitva hagyja a kérdést: vajon a Dániában menekültként tartózkodó Assad miért folyik bele oly buzgón az ügybe, hogy messze túllép a munkaköri leírásában foglalt hatáskörén. Múltjáról elhangzik ugyan egy-két homályos megjegyzés, ám a valóság fedve marad. Legalábbis egyelőre. A Nyomtalanul ugyanis egy furcsa nyomozópáros eseteit bemutató izgalmas sorozat első epizódja. Az örömünket szolgálja, ha a kiadó is úgy gondolja, hogy a folytatása következik.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul

Animus Kiadó, 2011