Apokalipszis most – vagy soha | Philipp Vandenberg: Kopernikusz átka

Posted on 2011. december 9. péntek Szerző:

0


Írta: Takács Máté

Kopernikusz átka - címlapAlapos író Philipp Vandenberg. Emellett termékeny is, számos művét fordították már magyarra (Bíbor árnyak). Ám az alaposság és termékenység kevés lenne, ha nem társulna hozzá egy fontos tulajdonság: a tehetség. Márpedig ahhoz, hogy lebilincselő, sodró lendületű és érdekfeszítő regény szülessen meg, bizony talentum kell. S ebből nincs hiány, akár csak a középkorban a babonából.

Vandenberg ennek a kornak szakértője. Előző regényei is javarészt a reneszánsz időkben játszódnak. A Kopernikusz átka lapjait forgatva a nagyon sötét középkorban találja magát az olvasó, ha nem vigyáz. (Vigyázni pedig kár volna, mert egy remek könyvvel lenne szegényebb.) A történet főhőse, Leberecht, a sírásó fia. Édesapja, sokakkal ellentétben ír is, olvas is. Gondolkodik. Klasszikus műveltségét a helyi kolostor könyvtárában szerzi. Tudását pedig átadja arra méltó ifjú utódának, Leberechtnek. Ám a sírásót nemsokára az árnyékvilág várja, azután pedig még annál is rosszabb. Halála után az inkvizíció boszorkánynak nyilváníttatja, kihantolják, és nyilvánosan égetik el, máglyán. Mindezt a fiatalember szeme láttára, akarata ellenére. Ám ez még csak a kezdet. A könnyed indítás hamar átcsap szürreális, komorabb hangvételbe. Ez a középkor valódi arca. Gennyes, bűzlő sebek világa. Javasasszonyok, átkok, sötét üzelmek teszik még hihetőbbé a történetet.

Ha Vandenberg a horror műfajában tevékenykedne, az is remekül menne neki. Bizonyságul szolgálnak azok a részek, ahol kicsit naturalistább az írásmód. Az ártatlan, Hóvirág becenevű kislány egy csapásra (szó szerint, mert mostohabátyja lelöki a lépcsőn) kétnemű, sátáni óriásdémonná válik. Ebben a szörnyű világban kell megállnia helyét Leberechtnek. Szegény feje ráadásul mostohaszülőkhöz kerül. Ám valódi mostohának talán csak nevelőapját nevezhetnénk, ellentétben nevelőanyjával, Marthával. Ő ugyanis túlbuzgó katolikus, aki esténként előszeretettel korbácsolja magát véresre a szobájában (a Da Vinci-kód Silasa csak gyenge kezdő hozzá képest) – talán túlságosan is édes mostoha a nyiladozó értelmű főhősnek.

De akad másik segítője is, Carvacchi, a kőfaragó, szobrászmester. Az ő hite maga a szurokfekete eretnekség, ugyanis nagyon tömör: inni, inni, inni! Mert ha nem iszol, a por kiszárítja a tüdőd. Az életbölcsességek mellett tőle tanulja hát Leberecht az építés művészetét, s akárcsak a filozófiában, ebben is kimagaslóan tehetségesnek bizonyul.

A könyv fő vonala egy rébusz: a sírásó üzenete fiának. Eszerint a Könyvek Könyve mellett létezik egy másik könyv, mely legalább olyan fontos az emberiségnek, mint a Biblia. Ám ezt az eretnek művet a tudomány oltárán szentelték fel. Kopernikusz műve csillagászati számítások alapján jövendöli meg, hogy a Föld néhány év múlva egy aszteroidával ütközik és megsemmisül. Ez pedig megkérdőjelezi utolsó ítéletről, mennyországról és pokolról szóló egyházi tanokat. Vagyis mindent. Felfedezése súlyát felismerve az ifjú kőfaragó Rómába megy, hogy kijárja a felmentést apjának. De közben a könyvet is meg kell találni. Keresik hát tűzzel-vassal, sok kalandon (és négyszáz oldalon) át. S jó történelmi krimihez méltóan még bőven tartogat meglepetéseket a Kopernikusz átka.

Philipp Vandenberg

Philipp Vandenberg

A fordító, Boda András igazán remek, szórakoztató és találó módon ültette át magyarra az eredeti szöveget. Gelányi Mariann borítója rejtélyes, mint maga a könyv. Persze ez a rejtély is megvilágosodik, mint egy gyertya-világította csuhás arca a sötét középkorban.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Philipp Vandenberg: Kopernikusz átka

K.u.K. Kiadó, 2011