Rosszkedvünk tele, avagy a megfigyelők megfigyelése – Bergendy Péter: A vizsga (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

A magyar társadalom a mai napig nem szívesen beszél a kommunista rezsim besúgóiról, beszervező ügynökeiről. Ha szóba is hozzák őket, mélyről törnek fel az indulatok, a téma átpolitizált vitákat gerjeszt. Az érintettek bizalmatlanul méregetik a másikat, és egymásra mutogatnak.

Különösebben nem meglepő hát, hogy a 21. század második dekádjának elején még mindig merész vállalkozás filmet csinálni az ötvenes évek államvédelmi ügynökeiről. A reklám- és videokliprendező Bergendy Péter (Állítsátok meg Terézanyut!) második játékfilmes munkája, A vizsga cselekményét azonban éppen az ötvenhatos események utáni politikai megtorlások időszakába helyezte.

A történet egészen pontosan 1957 szentestéjén játszódik. Az egyik budapesti bérház emeleti, konspirált lakásában fogadja Jung András (Nagy Zsolt) ügynök a „tanítványait”. Színészek, rendezők, tanárok, egyházi elöljárók keresik fel, hogy a „németórákon” beszámoljanak legközelebbi barátaik, ismerőseik étkezési szokásairól, magánéletükről, a hatalomról alkotott véleményükről.

A tartótisztet karácsony este meglátogatja mentora, Markó Pál (Kulka János) alezredes is, hogy otthonába invitálja pártfogoltját az ünnepi vacsorára. Ezt követően átsétál a szemközti épületben berendezett lehallgatószobába, hogy megfigyelje legjobb emberét. Az (akkori terminológia szerint) ellenforradalom után újjászerveződött állambiztonsági szervezet ugyanis kíváncsi tagjainak lojalitására, ezért titkos vizsgán tesztelik saját ügynökeiket.

Jung megfigyelését Markó vezeti. A vizsga során olyan helyzeteket teremtenek, amelyben a megfigyeltnek döntenie kell: a szervezethez marad-e hű, esetleg valaki vagy valami más mellett áll ki. Az alezredesnek nem igazán fűlik a foga a fiaként szeretett fiú vizsgáztatásához, s minél hamarabb menne haza a feleségéhez.

Éppen a vizsga idején azonban megjelenik Jung szeretője a titkos találkozók helyszínéül szolgáló lakásban. Mivel a főtiszt nem tudott sem a nőről, sem a fiatalok közötti szenvedélyes viszonyról, megrendül bizalma a beosztottja iránt. Ráadásul a szeretőről, Gáti Éváról (Hámori Gabriella) kiderül, hogy 1956-ban a Corvin közben kompromittálódott. Persze Jungot is érdekli szerelmének múltja, de kérdés, hogy mihez kezd majd a lánnyal kapcsolatos információval.

A vizsgát Kulcsár Emil (Scherer Péter) vizsgabiztos felügyeli, aki pontosan ismeri, és szóról szóra betartatja a szabályzatokat. Ő azonban most aligha áll a szakmaisága csúcsán, mert kórházban kezelt kislánya jár a fejében, és ez befolyásolhatja ítélőképességét. Mihez kezd maga Markó, a spanyol polgárháborút is megjárt főtiszt a váratlanul kialakult helyzettel? Megindul hát az államvédelem kiszorítósdija, a bizalom, bizalmatlanság és megtévesztés talmi játéka.

Köbli Norbert forgatókönyve a történelmi hűséget feláldozva, pusztán kulisszaként kezelte a korszak politikai aspektusait. Felismerte ugyanis, hogy az ötvenes évek légkör tökéletes táptalaj egy valódi zsánerfilm megszületéséhez. Különös ízt ad már kiinduláskor a filmnek, hogy szereplői olyan figurák, akiket az általános társadalmi beidegződés szerint a nézőnek zsigerből el kellene ítélnie. Hiszen nem kényszer hatására beszervezett besúgókról szól a történet, hanem kalandvágyból vagy mély meggyőződésből a rendszerrel lepaktáló gazemberekkel találjuk szembe magunkat. Szinte lehetetlen velük az azonosulás.

Markó alezredes többször – ugyan eltérő kontextusban – hangsúlyozza a filmben, hogy az ügynök is csak ember, és a karácsony este még nekik is különleges nap. Bergendyéknek ezzel persze nem az a szándékuk, hogy az ügynökök becsületét tisztára mossák. Csak az ügynökvilág bonyolult, és hierarchikus viszonyrendszerét használták arra, hogy rámutassanak a hatalom üldözési mániájára és a bizalom totális hiányára.

A film – szinte történelmi kortól és földrajzi helytől függetlenül – olyan emberi értékeket ütköztet össze, mint a lojalitás, a szeretet, a barátság. Ez alapján méretik meg a hatalom katonája – valójában szolgája. Megmutatják emberi oldalát, így az ügynök szerethetővé is válhat. Ehhez azonban kell a remek színészi munka.

Nagy Zsoltról nem lehet eldönteni, hogy vérbeli profi-e, akinek semmi sem szent, vagy fülig szerelmes szépfiú, aki kész a gyengébbik nem miatt szembemenni a hatalommal, amit eddig készségesen kiszolgált. Kulka János kimért, kemény tekintetű gyilkosáról nem tudhatjuk, hogy képes-e feláldozni a patronáltját a munkásosztály védelme érdekében, vagy atyai érzelmeinek enged teret.

Az egyik legjobb alakítás Scherer Péteré. Bizonytalan, szürke hivatalnokból tenyérbe mászóan rideg szürke eminenciássá alakul át és vissza a szemünk láttára, miközben eldönthetetlen, hogy számára a parancs pontos betartása-e vagy lánya egészsége az első. Hámori Gabi pedig teljesen kiismerhetetlen nőszemély Gáti Évaként. Vajon a buja ösztönökkel megáldott szerelmes kamaszlány vagy a hidegvérű hazudozó szerepét öltötte magára?

Senki nem bízhat senkiben, még az sem, aki maga is megfigyel másokat. Mindenki konspirál, és senki sem az, akinek elsőre látszik. Folyamatosan átalakulnak a szerepek, eltolódnak a hangsúlyok. A néző sem tudhatja, hogy kinek higgyen. Az alkotók időről időre csavarnak egyet a sztorin. S bár a sok fordulat következtében előre kirajzolódik a befejezésre tartogatott csattanó, a filmidő kilencven perce végig fenntartja az izgalmat és feszültséget.

A vizsga eredetileg tévéfilmnek készült, ami meg is látszik a nem túl jó kép- és hangminőségen. Tóth Zsolt fényképezőgéppel felvett képei ügyesen teremtik meg a hideg, kopár külsők, a sötét, neonfényben és árnyékban megelevenedő film fojtogató hangulatát.

A szűkös költségvetés leginkább a gyenge díszletezésen látszódik meg. Az utcák még az évszakhoz és a korszakhoz képes is túlságosan kihaltnak tűnnek. A tágas épületbelsők üresen konganak a statiszták és a korhű berendezés hiánya miatt. A néző egyből felfigyel arra, hogy csak jelzésértékű díszlet (egy-egy vörös drapéria, bútor, falfirka, egy-egy korabeli jármű a kép oldalán) próbálja megteremteni a kor miliőjét. A hiányosság akkor égbekiáltó, amikor a szereplők kilépnek a szűk szobákból, és kitágul a cselekmény tere. Szerencsésebb lett volna, ha a rendező megmarad a mű kamarajellege mellett, és nem mozdul ki a lakásokból.

A feszes cselekményvezetés hatására azonban könnyen megbocsátjuk a film hiányosságait. Mert A vizsga végső soron nem korrajz, nem történelmi dráma, nem is ügynökfilm, hanem vérbeli magyar thriller. Hasonlóan Grigor Attila első munkájához (A nyomozó) sikeresen találja meg a középutat a rétegfilmek és a szélesebb közönséget vonzó mozgóképek között.

Bergendy Péter: A vizsga, 2010 – magyar thriller

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. október 13. (Forgalmazó: Vertigo Média Kft.)

Rendező: Bergendy Péter
Forgatókönyvíró: Köbli Norbert
Zeneszerző: Parádi Gergely
Operatőr: Tóth Zsolt

A főbb szerepekben:

Nagy Zsolt (Jung András)
Kulka János (Markó Pál)
Hámori Gabriella (Éva)
Scherer Péter (Kulcsár Emil)