A felhőkarcolóknak támaszkodó Japán (film)

Posted on 2011. december 8. csütörtök Szerző:

0


Írta: kapitány

A legnagyobb japán - jelenet a filmbőlA legnagyobb japán című film, mely 2007-es indulása óta több fesztiválon is megfordult már, 2009-ben érkezett meg hozzánk.

Hitoshi Matsumoto filmgroteszkje annyira bizarr, hogy az ember csak erős fenntartásokkal ül le hozzá, de hamarosan rájön, hogy jól döntött, amikor a gigászi japán történetére tért be a moziba, mondjuk valamelyik aktuális kutyás film helyett.

Bevallom, mikor valaki a japánokat emlegeti, általában legfeljebb három kép villan át az agyamon: az elsőn egy szamuráj térdepel elhúzható falú fehér szobájában, lehunyt szemmel, harakirire készülve, a másodikon három öregúr kortyolgatja teáját, szertartásos, bosszantóan nyugodt mozdulatokkal, a harmadikon pedig egy robotkutya ugat egy miniszoknyás, nyavalygó hangú diáklányt.

A legnagyobb japán megnézése után csodálkozva vakargattam a fejemet, mert a filmben nem volt harakiri, öreguras teázgatás és robotkutya sem, helyettük volt viszont egy erőművel óriásira növesztett japán férfi (akit egyébként a rendező, Hitoshi Matsumoto alakít), és láthattam a filmtörténet legröhejesebb szörnyetegeit, na meg nem utolsósorban a mai, modern társadalmak – lassan mindegy is, hogy keletre vagy nyugatra gondolunk – szarkasztikus kritikáját.

A film dokumentarista jellege még meghökkentőbbé teszi az első olyan jelenetet, amikor hősünk, Masaru Daisatou, hosszas motorozás után behajt egy lezárt területre, valami erőmű környékére, ahol a mellbimbóira csíptetett vezetékek és némi áram segítségével felhőkarcoló méretűvé növesztik a lelkes japánok, akiknek még arra is jut idejük, hogy a folyamat közben elfilozofálgassanak az egész átalakulást rögzítő dokumentumfilmes stáb kamerái előtt.

A középkorúsághoz közelítő Daisatou, vagy ahogyan megkelt formájában hívják, a fájdalom királya már hosszú évek rutinjával mászkál épületkolosszusok között és hidak felett, nem túl nagy lelkesedéssel végezve melóját, vagyis a Japánra támadó idétlen szörnyek kiiktatását. Hitoshi Matsumoto és tervezőcsapata olyan abszurd lényeket kreált, melyek a maguk röhejességével képesek magasabb szintre emelni a filmet, hiszen senki sem tud úgy tekinteni rájuk, mint egy újabb sekélyes, világvége hangulatú, Godzilla-típusú mozi rettentő rémalakjaira.

A legnagyobb japán - jelenet

Amikor a termetre legnagyobb japán, Daisatou egy vascsővel püföli a kopaszodó, anorexiás Michelin baba fejét, vagy a másvilágra küldi a szerencsétlenkedő, fallikus szemnyúlvánnyal megáldott, szőrös senkiházit, hát legfeljebb az etológus Dougal Dixon könyve jut az eszünkbe, – már ha olvastuk, persze – a Jövő Zoológiájának képtelen, de gondosan kiagyalt állatai bőven beleférnének a gyerekmódra romboló valamik táborába.

A film legnagyobb erénye mégis a nem annyira burkolt társadalomkritika, a multik által befolyásolt, szponzoroktól nyüzsgő, nézettségi adatoktól szédelgő világ éles bírálata. A hős szerepére remek ötlet volt a negyvenes, feleségétől elválni készülő, végletekig enervált kisembert kiválasztani, aki ráadásul kicenzúrázott arcú kislányát is alig láthatja, miközben ő Japán megmentője vagy szuperhőse, ha úgy tetszik, a szörnyirtást generációról generációra átörökítő család híres sarja.

Akcióit a tévében közvetítik és még egy menedzsere is van, aki aggodalmaskodva figyeli a szörnyharcok nézettségi adatait. Félmeztelen óriásunknak még a csatározás közben is viselnie kell magán a szponzorok reklámplakátjait, nem csoda, ha minden egyes bevetése után leissza magát. És ilyenkor elmereng a régmúlt aranykor dicsőségén, amikor még tiszta és egyértelműen követhető értékek voltak a világban, amikor az emberek még megbecsülték és tisztelték egymást.

De nem akarom elvenni a kíváncsiak örömét azzal, hogy mindent elárulok. A legnagyobb japánt mindenképpen érdemes megnézni, mert egyedülálló, szokatlan és nagyon szórakoztató film, melynek végén Amerika is megkapja a magáét. Szóval adjunk csak egy esélyt a japánoknak, hiába isznak annyi teát és néznek ki tökegyformán, nem fogjuk megbánni a dolgot. És ily módon talán a nézettségi mutató is kellőképpen magas lesz. Keseregni azért nem kell. Ahogy Vonnegut mondaná: így megy ez.

Hitoshi Matsumoto: A legnagyobb japán (Dai-Nihonjon), 2007 – japán vígjáték

Magyarországi bemutató dátuma: 2009. május 28. (Forgalmazó: Budapest Film)

Rendező: Hitoshi Matsumoto
Forgatókönyvíró: Hitoshi Matsumoto, Mitsuyoshi Takasu
Zeneszerző: Towa Tei
Operatőr: Hideo Yamamoto

A főszerepben:

Hitoshi Matsumoto (Masaru Daisatô / Dai-Nihonjin)

Posted in: Film, NÉZŐ