Zórád 100 | Életmű-kiállítás az óbudai Krúdy Házban

Posted on 2011. december 5. hétfő Szerző:

0


Zórád Ernő képregényA vendéglátás múzeumának végre megtalált helyén, az óbudai Krúdy Házban nyílt kiállítása a száz éve született Zórád Ernőnek, aki ha hosszú életet élt is, már hetedik éve nincs közöttünk. De ebbe a hosszú művészi pályába annyi minden fért bele, ami nyolc-tíz pályatársnak is sok lett volna.

A mai felnőtt generáció, de sok friss apuka-anyuka is még az általa rajzolt diafilmeken nőtt fel, mint a Nyuszi Pista kalandjai, A császár új ruhája, Gulliver az óriások országában, Don Quijote, Koldus és királyfi, A Pál utcai fiúk, Pinokkió vagy Kolontos Palkó.

Megörökítette azt a Tabánt, amit tűzvész törölt el Gellért-hegy és a Naphegy alsó lankáiról, és amit a maiak már csak a majálishoz kapcsolódó rockkoncertek helyszíneként ismernek.

Ifjúsági és felnőtt regények tucatjait illusztrálta, és megalkotta a filmszerűen igényes képkivágásokat a magyar képregény-kultúra számára. A rejtvényújságokat sokan azért gyűjtötték, mert Sztrogoff Mihály, a Huszárkaland, Winnetou, a Névtelen vár, az Utazás Plutóniába történetét és alakjait ő véglegesítette emlékeinkben.

A most nyílt kiállításon felsorakoznak azok a nem annyira közismert, nagyszerű grafikái, festményei is, amelyek irodalmi Pantheonba gyűjtik össze Adyról, Karinthyról, Krúdyról, Aranyról, Petőfiről készült portréit – melyeknek mellékszereplői a költők, írók hősei.

Feledy Balázs, művészeti író szerint: »Határozottan állíthatjuk, hogy létezik, van Zórád-legenda. Van, mert mi magunk, sőt szüleink, sőt gyermekeink is találkoztak rajzaival. Van, mert kevés olyan kortársunk volt, aki a múlt századi gavallér és a századforduló illúziókkal teli világát úgy emelte át későbbi évtizedekbe, ahogy ő tette.«

A Zórád 100 – jubileumi programsorozat keretében megnyitott életmű-kiállítás minden korosztályhoz szól, és kivételes programot kínál minden korosztálynak.

Zórád Ernő: Tabán

Zórád Ernő: Tabán

Kuczka Péter, Kossuth-díjas író, költő, a hazai tudományos-fantasztikus irodalom emblematikus alakja így emlékezett Zórádra: »Napokig lehetne hallgatni Zórád Ernőt, ha életéről kezd mesélni. Kalandjai Krúdy regényeire emlékeztetnek, könnyen hihetném róla, hogy a ’Ködlovagok’ alakjai közül való kóbor lovag a Tabánból, békésen fröccsöző bölcs egy régi józsefvárosi borkimérésből. Alaposan megismerte az életet, aludt az Üdvhadsereg ingyen szállásán, volt képügynök, labdarúgó, műkedvelő színész és énekes a pesti bérházak udvarán. Lakott vidéki kúriákban, albérleti szobákban és az Angol Királynőről elnevezett vendégfogadóban. Ilyen volt az egyik élete. Másik élete a kitűnő rajzolóé. Éles szemű megfigyelő, mozdulatok és karakterek remek rögzítője, s megörökítője a régi Tabánnak. Félelmetes rajztudása révén valószínű, hogy vágyai, ambíciói másfelé vitték volna, de a körülmények nyomására képregények rajzolója lett. A legjobb magyar képregényeké, akinek a világ legjobbjai mellett van a helye.«

Zórád Ernő: Tabán 2Az életmű-kiállítás igyekszik Zórád munkásságát komplexen bemutatni, a megjelenő művek között akvarellek, montázsok, diafilmek, képregények, irodalmi illusztrációk egyaránt szerepelnek.

A Zórád életmű-kiállítással egyidejűleg megtekinthető:

Nekem soha nem volt otthonom – Krúdy Gyula budapesti életének színterei (állandó kiállítás). A kiállítás Krúdy hajdani szegényes, óbudai lakásának két szobájában várja a látogatókat, ott, ahol az író élete utolsó három évét töltötte, s ahol meghalt. Az egyikben az albérleteket, olcsóbb vagy jobb szállodákat, átmenetinek bizonyult polgári otthonokat mutatják be, amelyek a fővárosba költözésétől, 1896-tól 1933-ig keretet adtak a hétköznapjainak. A másikban pedig azokat a vendéglátóhelyeket, amelyeket szeretett, törzsvendégként látogatott, és műveiben is megörökített.

Csárdás, polka, zepperli – zenés szórakoztató vendéglátás, zenemű-kereskedelem a 19. században (látogatható: 2012. április 29-ig).
A sokoldalú 19. század kulturális életének egyik meghatározó területe a zenés szórakoztató vendéglátás. Ebben a korszakban kevés hangverseny- és bálterem állt rendelkezésre, így a vendéglátóipar kényszerült erre alkalmas helyszíneket kínálni. A rendezvények így elegáns környezetbe kerültek, és rendszerint lakomával záródtak. A kiállítás felvillantja a magyar cigányzenészek hajdani megbecsültségét, rangját is. A szórakozásnak ezek a látszólag ártalmatlan formái igen sok politikai felhangot is hordoztak; a magyar viselet, a magyar tánc, a magyar zenei műfajok (a cigányzenész muzsikájától az operáig) egyben a nemzeti öntudat kifejezői és ébren tartói voltak.

Helyszín: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum (Krúdy Ház), 1036 Budapest, Korona tér 1. (korábban Dugovics Titusz tér 13–17.)

Nyitva: 2011. december 4.– 2012. március 18.