Nem vagyunk mi istenek – Xavier Beauvois: Emberek és istenek (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Nyolc francia cisztercita szerzetes él egy nyomorúságos muszlim falu melletti kolostorban, távol hazájuktól. A békében éldegélő csuhások az iszlám fundamentalisták és a kormány hadserege közé szorulnak. Menni vagy nem menni – az itt a kérdés a francia Xavier Beauvois Emberek és istenek című filmjében.

A szerzetesek missziót teljesítenek a civilizáció távoli hídfőállásán. Mások segítésére tettek fogadalmat, és egész életükkel szolgálják a szent célt. Békességet hoztak a vidékre. Az ország szegényeit gyógyítják, látják el élelemmel. Vállalt feladatuk Istennek fogadott hűségük bizonyítéka. Reményt adnak a rászorulóknak.

A terrorizmus eléri a környéket. A falakon túlról egyre hangosabban hallani a fegyverek ropogását. A szerzetesek kincs birtokában vannak: náluk van a lakosságnak szánt gyógyszer. A kormány katonái szemet vetnek a készletekre, hogy ellássák sérültjeiket. Háborús viszonyok között Isten szolgáinak helyzete sem kiváltságos. Halálos a veszedelem, az eskü azonban minden körülmények között kötelez. A sebesülttől, akármilyen oldalon harcol, nem tagadható meg a segítség. Isten egyenlően mér, nem az ember dolga az ítélkezés.

Komoly vita alakul ki a közösségen belül. Miként cselekedjenek a fegyverek árnyékában? A terror lassan mindennapos, indíték nem kell a gyilkolásra. Aki teheti, menekül. A szerzetesek választás elé kerülnek. Hallgassanak a józan észre, és azonnal csomagoljanak, vagy kövessék szívük parancsát. Helyzetük tarthatatlan, a maradás egyet jelent a halállal. Azonban nem mártíromságra vállalkoztak. Ha távoznak, szembeköpnék mindazt, amire életüket tették fel. A legnagyobb bajban van leginkább szükség rájuk.

A kolostor közössége demokratikus mikrotársadalom. Működésük alapelve –  akár az esküdteké –: az ellenszavazat hiánya dönt. Együtt mennek vagy együtt maradnak. Csendes vívódás, halk imák, mély töprengés után határoznak: maradni kell. Nincs más út.

Lassúság és halkság indítja a filmet. A kolostor körül nagy íveket jár be a kamera, tekintete megpihen a gyönyörű tájon. Az épületen belül mély csend. Mindennapi csendes imák. Az oltár előtt megdermed a mozgó kép. Imádságos ének tölti be a teret. Intim, csodálatos pillanat. A lelkipásztorok végzik mindennapos dolgukat, rendben tartják jószágaikat.

Ebbe a tapintható csendbe robban bele a valóság: egy csoport legyilkolása, egy helikopter fenyegető zaja, egy száguldó katonai konvoj sziluettje. Háborog a tenger a csend szigete körül. Élesen elválik a kint és a bent.

A kívülálló nemigen értheti az oktalan ragaszkodást a helyben maradáshoz. De a film végére a nézőnek cseppnyi kétsége sem marad a döntés helyessége felől. Xavier Beauvois cannes-i nagydíjas filmje az emberi tartásról beszél, a mások életének vállalásáról a saját halálunk árán is. Nagyon óvatosan kezeli súlyos témáját – lelkiismereti kérdések mozgóképi bemutatása roppant kényes dolog. Az Emberek és istenek azonban arany középutat talált. Nagyszerű színészi alakítások alakítják szilárddá a film szövetét.

Pátosz nélkül éljük át az emberi lélek mélyén zajló folyamatokat. Megmutatkozik, hogy Isten földi követei is mennyire emberi teremtmények. A film csúcsa az Utolsó vacsorát idéző, közös étkezés. A Hattyúk tava főmotívuma kíséri a jelenetet. A szerzeteseket elönti a boldogság, a szeretet ereje. De ahogy a zene a vége felé közelít, úgy uralkodik el az arcokon a félelem. Tudják, mi vár rájuk, és vállalják.  Elvégre nem istenek ők, csak életüket féltő, gyarló emberek.

Xavier Beauvois: Emberek és istenek (Des hommes et des dieux / Of Gods and Men), 2010 – francia filmdráma

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. január 27. (Forgalmazó: Cirko Film)

Rendező: Xavier Beauvois
Forgatókönyvíró: Xavier Beauvois, Etienne Comar
Operatőr: Caroline Champetier

A főbb szerepekben:

Lambert Wilson (Christian)
Michael Lonsdale (Luc)
Olivier Rabourdin (Christophe)