Brummogda

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Ha valaki Pécs belvárosában jár, bármerre is vezet az útja, feltétlenül tennie kell egy kis kitérőt. A Széchenyi tér a Művészetek és Irodalom Háza felé belerohan a Jókai térbe. Szemben az Elefántos Házzal a sarkon, áll egy antikvárium. Mellette, ahol a tér összefut a Ferencesek utcájával, található a macirendelő.

A Brummogda valóságos medverezervátum. Ide kerülnek a beteg macik, a hosszú használat során elrongyolódott bundás kedvencek. Időnként ők is ellátásra szorulnak. Bármennyire is kézenfekvő a megoldás, hogy a kukába hajítsuk az agyonszorongatott kis bocsokat – ne tegyük! Itt gondos medveápolók veszik munkába őket, hogy végül gyógyultan távozhassanak a biztonságot adó gazdakézben. Nem tévedés, a tulajdonos, Horváth Annamária plüssmackók javítgatásával foglalkozik.

Az apró boltban amerre a szem ellát, körös-körül mackók hevernek. A galériára vezető lépcsőn, a kirakatban, a roskadozó polcokon. Mindenütt mackó. Többségük a bolttulajdonos saját gyűjteményének becses tagja. Velük csak ismerkedhet a vendég, magával nem viheti. Szigorúan tilos bármiféle csábítás. Persze szép számmal sorakoznak a gazdára várakozó jószágok is. Ők egyedenként kialkudott áron mehetnek a vendéggel. Itt mindenki önálló egyéniség. Nincs két ugyanolyan darab. Ha valaki turisztikai csecsbecsét keres, jobb, ha továbbáll. Viszont, ha nem tömeglényre vágyik, itt a helye. Biztosan akad, akivel egymásra találnak.

A hely varázsa akkor érinti meg igazán a látogatót, ha leül egy kicsit. Hagy magának elegendő időt, hogy körbenézzen a műhelyben. Amennyiben pár órát is összekapar az ember, még mackót is varrhat. Saját magának, kedvesének, édesanyjának, gyermekének, akár a szomszéd néninek, viszonzásul, hogy előző nap megkínált a frissen készült meggyes pitéből. A bolt közepén található a műtőasztal. Testrészek szerteszét, cérna, olló, szabásminta. Ami ott megtalálható, mind az önjelölt mackógyártó rendelkezésére áll. Nem akadály, ha valaki egy cseppet sem konyít a varráshoz. AnnaMari segít. Megmutatja a legalapvetőbb öltéseket. Ha kell, kijavítja a másfél-balkezes amatőr szabászok ügyetlenkedését. Kezdődhet a macivarrás. Megalkotjuk a fejet, a testet, majd a végtagokat. Puha anyaggal kitömjük, megformáljuk a macitagokat. Összeöltjük a testrészeket. Végül a gombszemek következnek meg a cérnaszáj. Kész is van a mackó. S.k.

AnnaMari olykor rendelésre elkészít egy-egy mackót is, de nem gyártja a macikat. A hely szelleme az egymásra találásokban keresendő. Hajlamosak vagyunk átszáguldani napjainkon. Észre sem vesszük, mi zajlik körülöttünk. Lehajtott fővel talpalunk célállomásaink között. A Brummogda meg olyan hely, ahol képtelenség sietni. Sokszor nem vesszük észre, hogy a nappal már késő délutánba fordult át. Természetesen nincs szabály. Ha úgy tartja a kedvünk, csak egy üdvözlésre ugrunk be, vagy hogy a gyerek ki- és berohanjon. Le is ülhetünk azonban, és beszélgethetünk.

A Brummogda Művészetterápiás Műhelynek, Maciklinkának nevezi magát, de nem hirdeti fennhangon a terápiás célt, nehogy elriasszon. Pedig tulajdonképpen gyógyítás folyik itt. A mackókkal való foglalkozás ugyanis mindenkiben elindít valamit. AnnaMari nem kérdez, de elmondhatod neki, ami bánt. Nála előbb-utóbb mindenki beszédes lesz. Vagy egyszerűen csak valakivel megosztod a jelenléted. Amikor beszélgetsz, rátalálhatsz valamiféle válaszra, amit eddig egyedül hiába kerestél. A lelki heg simul el vagy mindennapos nyűg oldódik föl, egyre megy. Javítás mindig kell.

Találkoztunk már olyan könyvekkel, hogy „1001 film, amelyet meg kell nézned, mielőtt meghalsz”. Szóltak már abban a sorozatban a kötelező olvasmányokról és a legjobb könnyűzenei művekről is. Ha íródna olyan könyv, hogy mit kell megtenned, mielőtt meghalsz, én bizony belevenném: legalább egyszer el kell menni a Brummogdába.

Aki kipróbálja, megtudja miért.