Igaz hazugságok | Agota Kristof: Trilógia

Posted on 2011. november 23. szerda Szerző:

0


Írta: Boros Ágota

TrilógiaAz ikrek lélekedzenek. Hogy ne fájjanak a sértések, amiket folyamatosan a fejükhöz vágnak más gyerekek, válogatott szitokszavakat mondogatnak, mígnem immunisak lesznek a bántásra. És hogy ne fájjon a szeretlek szó, amit már soha többé nem fog nekik senki a fülükbe súgni, addig ismételgetik, míg el nem kopik, és már nem jelent többet bármelyik szónál.

Így koptattuk el mi is a nagy szavakat. Már annyi könyvre írták, hogy zseniális, megrázó, letehetetlen, katartikus, hogy félve írom le Agota Kristof Trilógiájáról, hogy ez bizony zseniális, megrázó, letehetetlen és katartikus. Mert az.

A második világháború idején kezdődő történet elején a kilencéves ikreket anyjuk a Nagyvárosból a Kisvárosba költözteti, hogy megóvja őket a bombázástól, az éhezéstől. Ettől kezdve a két fiú (akiknek ekkor még a nevüket sem tudjuk) nagyanyjuknál lakik, akit a helyiek csak Boszorkának neveznek. Azonban az itteni élet semmivel sem könnyebb a nagyvárosinál, csak másképp nehéz. A fiúk hamar megkeményednek. A túlélés a cél. Szépséges, angyalarcú, koravén pszichopaták: Claus és Lucas. Akik a Nagy Füzetben naplózzák, amit látnak, amit átélnek.

A füzet csak „jó” írásokat tartalmazhat. Hogy mi a jó? Ami igaz. Csak az igazságot szabad megírni. Nem lehet valakiről azt írni, hogy kedves, csak mert pokrócot kaptak tőle, lehet, hogy mással épp gazember, tehát ebben az esetben a valóság, hogy pokrócot kaptak tőle. Nem írhatják a Kisvárosra, hogy „szép”, mert lehet, hogy másnak csúnya. Ez az ikrek igazsága. Amitől csak akkor lehet eltérni, ha a valóság túl borzasztó, ha elmesélhetetlen, akkor lehet szépíteni. „Megpróbálok igaz történeteket írni, de egy adott pillanatban a történet – éppen valós volta miatt – olyan elviselhetetlenné válik, hogy meg kell változtatnom” – mondja az egyik szereplő.

És miközben a kopogós-csikorgós, szinte jelzők nélküli mondatokat olvassuk, a szívünk szakad meg, mert ha ez a történet az, amit a másik helyett kaphatunk, milyen felfoghatatlanul iszonyú lehetett az, ami valójában történt. Megtudjuk…

Az ikreket soha senki nem kényszerítheti semmire. Ha kedvük tartja, segítenek másokon, ha nem, hát nem. Gyakorlatokat találnak ki maguknak: éhezni, a fájdalmat elviselni, koldulni, lopni, zsarolni és ölni tanulnak. Együtt. Nincs én és te – csak mi van.

Olyannyira egyek, hogy előbb-utóbb felmerül a kérdés, léteznek-e az ikrek. Vagy a Nagy Füzet írásai egy meghasadt elme vallomásai? Egy, a borzalmaktól menekülő gyermek talál ki magának egy másik ént? Ez a kétely a regény végéig velünk marad, egészen a befejezésig nem lehetünk biztosak semmiben.

Valóságból szőtt álmok ütköznek életből szőtt rémálmokkal. Végigkísérjük a fiúkat a háborútól a rendszerváltás utánig. És lassan a miből én lesz, újabb és újabb variációkban ismerjük meg ugyanazt a történetet, ugyanazoknak a szereplőknek egy másik élete tárul fel előttünk, egy másik lehetséges élete, és fogalmunk sincs, mi igaz, mi nem, ki létezik, ki nem, mi a valóság és hol kezdődik a fikció, az irodalom.

Agota Kristof prózája annyira tömör, lecsupaszított, távolságtartó, tárgyilagos, szinte szenvtelen, hogy az agyam néha már csak bekezdésekkel később hajlandó felfogni, amit olvastam. Az író soha semmit nem értelmez helyettem, csupán rögzíti a történteket. A zsidók kitelepítését, a holokauszt borzalmát, a szovjet megszállást, a szögesdrót mögötti életet. Homoszexuális pártemberek, vérfertőzés, szodómia, lehetetlen szerelmek, magány… sorsok, életek pár mondatban elbeszélve.

Agota Kristof

Agota Kristof

A Kossuth-díjas Kristóf Ágota magyar. Regényeit franciául írja. Azt, hogy a próza ennyire él, két kiváló fordítónak is köszönhetjük, Bognár Róbert a Trilógia első kötetét, A Nagy Füzetet, Takács M. József pedig A bizonyíték és A harmadik hazugság című befejező részt ültette magyarra.

Végtelenül szomorú könyv a Trilógia, felfoghatatlan kegyetlenségek, embertelenségek sora, amiben csak néha csillan meg egy kis emberség. Olyannyira szomorú, hogy hajlamos vagyok egyetérteni az egyik szereplővel, amikor azt mondja: „Az élet teljesen haszontalan, értelmetlen, egy aberráció, végtelen szenvedés, egy Anti-Isten találmánya, akinek a gonoszsága meghaladja a felfogóképességünket.” Csak így lehet.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Agota Kristof: Trilógia

Cartaphilus Kiadó, 2011