Zene határok nélkül – Interjú Ránki Dezsővel

Posted on 2011. november 22. kedd Szerző:

0


Írta: Péter Zsuzsanna

Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő, kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, Ránki Dezső ősszel két ízben is adott, illetve ad hangversenyt Budán, a II. kerületben. A művész feleségével, Klukon Edittel és fiával, Ránki Fülöppel lépett fel a Járdányi Pál Zeneiskola Liszt-emlékkoncertjén. A koncert után kérdeztük Liszthez fűződő viszonyáról, a halhatatlan mester zenei hagyatékáról Ránki Dezsőt.

Ránki Dezső, Ránki Fülöp, Klukon Edit egy korábbi koncerten

Ránki Dezső, Ránki Fülöp, Klukon Edit egy korábbi koncerten

Lisztet zongoraművészként és előadóként természetesen csak a korabeli elragadtatott leírásokból lehet valamennyire elképzelni – tekint vissza a nagy elődre a muzsikus –, de művei is elárulják bizonyos mértékig, mire volt képes, mennyire újjászületett általa a zongorajáték. Zeneszerzőként kezdettől fogva egyike volt számomra azoknak, akik a legtöbbet jelentettek. Régen is szokás, sőt divat volt azt a sztereotip butaságot hangoztatni, hogy Liszt kiváló zongorista volt, de zeneszerzőként nem jelentős. Ezt azok mondják, akik nem ismerik jól, esetleg csak a korai időszakában írt, népszerű, könnyen megemészthető darabjait, és nem ismerik fel, nem érzik meg zenéjében a hihetetlen intuíciót, csodálatos, emelkedett érzéseket, nagyvonalúságot és szeretetet. Mintha nem léteztek volna a számára határok, különösen az idősebb kori, ritkán játszott műveiben. A kortársai – és tegyük hozzá, még most is nagyon sokan – visszariadtak ezektől a távlatoktól, nem értették. Amellett, hogy számos későbbi zeneszerző járt az általa felfedezett és megkezdett új utakon, csodálatos, egyetemes remekműveket alkotott, gondoljunk csak például a Faust-szimfóniára, vagy a h-moll zongoraszonátára. Ellentétben a nagy, összegző jellegű komponistákkal, friss levegő áradt a zenéjéből, kitárta az ablakokat, és néhány hanggal képes volt a legnagyobb mélységbe lehatolni, a zene eszenciáját megjeleníteni. Mindig, már gyerekkoromtól nagyon vonzott az, hogy játszhassam a darabjait, és ez a vágy töretlenül él bennem azóta is, szünet nélkül.

Az egész világon megemlékeznek a bicentenáriumról, október 22-én, Liszt születésnapján pedig több helyen is ünnepi koncertek voltak. Fontosnak tartja a tiszteletadás ilyen formáját?
Általában fontosnak és jónak érzem az évfordulókat, bár a veszély fennáll, hogy túlzásba viszik, és az üzleti szempontok kevésbé ízléses, kampányszerű produktumokat is szülnek. Nagyon hasznos viszont, hogy az évforduló kapcsán megnő az érdeklődés, és a szokásosnál több alkalom nyílik Liszt kevésbé ismert műveinek az eljátszására. A szólókoncertek mellett feleségemmel, Klukon Edittel külön és közösen is sok koncerten játszottuk idén ritkán hallható Liszt-darabokat, például a Faust-szimfónia máig kiadatlan kétzongorás, és a Via Crucis négykezes változatát, többek között Rómában, Berlinben, Londonban, Németországban, Párizsban és számos itthoni városban. Ez segíthet megváltoztatni a zeneszerzőről kialakult eléggé hamis képet; rá kell ébreszteni a közönséget arra, hogy Liszt nem csak az egyik nagy magyar, hanem az egész zenetörténet egyik legnagyobb zeneszerzője volt.

Mind a két kerületi hangversenyen családjával lép, lépett fel. Együtt hívják önöket vagy ez az ön választása?
Mindkét koncertre ilyen jellegű meghívást kaptunk, a Marczibányi téri estre mindhármunkat kértek, a Klebelsberg Kultúrkúriába Fülöpöt és engem egy-egy zongoraversenyre. Nagyon jó érzés így együtt fellépni. Edittel már negyedszázada koncertezünk közösen is, több száz közös előadás van mögöttünk, kiterjedt repertoárral. Fülöp fiunk, aki most 16 éves, és ellentétben nagyobbik gyermekünkkel, Somával – ő építészhallgató a MOME Egyetemen – a zenei pálya felé orientálódik, az utóbbi időben szintén többször lépett fel velünk közös koncerten is. Természetesen sokkal jobban izgulunk az ő játéka alatt, mint a sajátunk alatt.

Fülöp a Járdányi zeneiskola növendéke. Mi a véleménye az ott folyó munkáról, az olyan rendezvényekről, mint az október 24-i Liszt-emlékkoncert?
Fülöp nagy élvezettel tanul évek óta a Járdányi zeneiskolában, kezdettől fogva Becht Erika növendéke. Nagyszerű a légkör, nagyon magas a szakmai színvonal az iskolában, és nem mellékesen az épület is igen szép. Számos kiválóan szervezett rendezvényükre emlékszem, Fülöp sok ilyenen játszott is. Ezek a fellépések fontosak a növendékek számára, és a közönségnek is tanulságosak. Azt, hogy Liszt megünneplésére vállalkoztak egy koncerttel, csak becsülni és megköszönni lehet. Magyarországon még mindig egyedülálló a zeneiskola-rendszer, reméljük, hogy ilyen is marad.

Klukon Edit, Ránki Dezső, Ránki Fülöp egy korábbi koncertenRánki Dezső és Ránki Fülöp közös koncertet ad november 27-én a Musica Sonora Kamarazenekarral a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában.

A koncert első felében elhangzik Weber operájának, az Oberonnak a nyitánya, majd Ránki Fülöp a cseh későromantikus Adalbert Gyrowetznek egy olyan zongoraversenyét adja elő, amely 195 éve nem hangzott el Magyarországon.

A második részben Ránki Dezső Schumann a-moll zongoraversenyét szólaltatja meg.

Helyszín: Klebelsberg Kultúrkúria (1028 Templom utca 2-10.)

Időpont: 2011. november 27., 19.30

Az írás a Budai Polgár 2011/22. számában megjelent cikk szerkesztett változata.