Délutáni desszert | Lugosi Lou: Lámapulóver

Posted on 2011. november 19. szombat Szerző:

0


Írta: Mózes Kitty

Lugosi Lou: LámapulóverKérem, ez a novellás kötetke olyan, akár egy csokor mezei virág! Illatosan alliteráló szó-szirmokkal. Vagy egy doboz bonbon! Ajánlott fogyasztás: napi egy-két szem, csak lassan, csak óvatosan élvezzük az édes-kedves félig-meséket! Bon appétit!

Apró történetek és tapasztalatok egy szépkorú Hölgy életéből. Kezdetben többnyire mindig minden a megszokott mederben halad, mint az ébrenlét alatt, úgy általában a nagyvilágban. Aztán lassan-gyorsan egyszer csak valami aszimmetrikus asszociációs háló szövegszövedékei közt találjuk magunkat. Mint egyre mélyülő álomban, ahol minden szókép kézen fog egy másikat, így hullámoznak szép, egymás utáni összevisszaságban. Ha nem próbáljuk meg követni az algoritmust, még azt is megérthetjük, hogy mégis mi a frász az a Lámapulóver? Mégis minek egy lámának pulóver?

Rájöhetünk, hogy a szürreális, más aspektusból nagyon is értelmes valóság, s hogy lehetséges hogy nem lámának, hanem lámából, lámagyapjúból készül a ruhadarab.

Nem érdemes azonban minden egyes rejtélyhez, metaforához és szinesztéziához megoldó kulcsot keresgélni, szőrszálat hasogatni és gabalyt bogozgatni. Lugosi Lou mágikus realizmussal fűszerezett szösszeneteit egyszerűen csak imádni kell.

Nem lehet nem mosolyogni a kötet Bolond élet ciklusának valóban kissé bolond szereplőin. Emilie-n, aki az 1900-as világkiállítás építészeti igazgatóját egy körömreszelővel szabadítja ki a múzeumi festményből, mert egyetlen igaz társának hiszi (A rajongás ára), Alojzán, a nagyvilági, ex-sztriptíztáncos hölgyön, aki idős korára apácák közé vonul (Repülő fityula), vagy Andráson, akinek tizenkétezer forintos félelmei vannak, mégis úgy sikongat a pszichológusnál, mintha húszezer forintos félelmei lennének (A szerkesztő). Ó igen, a Bolond élet szereplői mind kívül állnak a megszokott társadalmi renden, és önmaguk különcségének tudatán.

A második, Napnyugta ciklus hat novellája alkalmat ad arra, hogy végig gondoljuk, hová tűnik az évek múlásával az ünnepeltség, a szépség, és mindaz, ami természetesen jár nekünk, amíg fiatalok vagyunk. A már-már sajnálatot ébresztő szereplők fegyvere a kor karmocskái ellen végül mindig a humor. Megértjük, hogy egyedül az sajnálatos, ha valaki túlságosan komolyan veszi magát.

„– Dior. Diorra gondoltam. Persze csináltatottra.
A párizsi Dior szalonban csináltatnánk, méretre. Vagy Kinco. Igen, talán Kinco, az erős színek miatt. Egy Kincóra újra megmozdulna a megmerevedett tér. Egy Kinco után mindenki megfordulna.
– De anya – vetett ellen rémülten a felnőttségbe sodródott lány –, ez megfizethetetlen! Miből akarod kifizetni?
–  A temetési pénzből. Félretettük a temetésemre.
– És aztán?
– Felveszem. Egyetlenegyszer felveszem. Az Operába.
– És egyetlenegy alkalomért elköltenéd az egész temetési pénzt?
– Úgyis egyetlen alkalomra költöttük volna, vagy nem? ”

Lugosi Lou a ’80-as évek eleje óta Párizsban él, első írásai 2005-ben jelentek meg a Liget folyóiratban, de önálló kötetét csak 2006-ban adták ki (Házikó Párizsban). Korábban színészként, rendezőként és előadóként vált ismertté, 1985-ben saját színtársulatot alapított Párizsban.

Lugosi Lou

Lugosi Lou

A hóbortos művész lét, a színes színházi kavalkád lenyomatai a kötetben szereplő Amerikában, Lifting és Nagyestélyi című novellák, melyeket továbbgondolva feltűnik, milyen remekül rímel a bohókás Lou életére Petőfi Vándorélete:

„De ha szél úr könnyü szekeren
Gyors lovakkal más vidékre hajt:
Régi kedvök ismét ott terem,
S farba rúgnak minden földi bajt.”

 

Olvass bele: Részlet a könyvből

A könyv fülszövege

Lugosi Lou: Lámapulóver

K.u.K. Kiadó, 2011