Szabadság, egyenlőség, rögbi – Invictus (A legyőzhetetlen)

Posted on 2011. november 17. csütörtök Szerző:

0


Írta: Rostás Eni

Invictus„I am the master of my fate; I am the captain of my soul.” (William Ernest Henley: Invictus)

Clint Eastwood ismét a jól bevált témához nyúlt, bár most kicsit megremegett a keze. Új filmjében a rasszok közti ellentétet boncolgatja, természetesen rózsaszín szikével, a szeretet erejével.

A helyszín ezúttal Dél-Afrika, a főszereplő pedig a sport. Pontosabban a rögbi és az 1995-ös világbajnokság. Eastwood megrendezte a filmet, amelyben Morgan Freeman túl sokszor kíván szerencsét. Több mint kétórányi pepita tündérmese tolongással, büntetőkkel, a gólöröm minden akadályt legyőző hatalmáról. Invictus.

Dél-Afrikában a rögbi az afrikánerek sportja volt. Azoké a fehéreké, akik az apartheid-rendszert irányították. Vagyis az elnyomók sportja. Aztán jött egy ember, akit 27 évig az afrikánerek tartottak fogva, és elhatározta, hogy az esélyesnek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető dél-afrikai csapat megnyeri a világbajnokságot. Szigorúan politikai és népnevelő szándékkal. Ez az ember nem volt más, mint Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság első szabadon választott elnöke. Az apartheid-rendszer bukása után tombol a rasszizmus, bár itt fehérek tartoznak a kisebbséghez. Mandela régivágású úriember, aki rendületlenül hisz a francia forradalom eszméiben. Mi is lehetne megfelelőbb alkalom az ellentétek kibékítésére, mint egy rögbi-világbajnokság?

Nézzük az esélyeket. Adott egy darab rögbicsapat, amit 99%-ban nagydarab fehér férfiak alkotnak. Igazi übermencsek, kölyökképű tohonyák és szalonrasszista szépfiúk. Meg François Pienaar, a Gazellák érző szívű csapatkapitánya, akit Matt Damon alakít.

Invictus - Matt Damon

Adott egy darab fekete játékos (a maradék 1%), a nép számára az egyetlen reménysugár. Az utcagyerekek istenítik, mindenki Chesterre akar hasonlítani. Természetesen Murphy közbeszól, Chester a világbajnokság előtti utolsó edzések egyikén lesérül, és nem vehet részt a tornán. A több tízezer fekete szurkoló ott marad hát, farkasszemet nézve a kizárólag fehér fickókból álló csapattal. Pont, mint egy amerikai filmben. Vajon lehet-e egy olyan csapatból közönségkedvenc, amit az ország nagy része árulónak tart? Összeborul-e a film végén a biztonságiak fekete focibolondja és fehér rögbiszurkolója? És vajon Matt Damon tényleg megtanult rögbizni? Fekete, fehér, igen, nem a pályán, az utcán és az elnöki székben.

Invictus poszterMorgan Freemannak régóta érett már egy Mandela-szerep. Igazi jutalomjáték ez neki, lazán lubickol a szerepében. El sem kell játszania Mandelát, mozdulatai ösztönösek, mintha csak az exelnök ikertestvére lenne. Csodálkoznánk, ha az Oscar-jelölésből nem lenne szobrocska. Mandela, az emberarcú politikus, aki a szivárvány-ország trónjáról igazgatta népét. Talán az egyetlen modernkori államférfi, aki a legkomolyabb konfliktushelyzetben is a jóságos elnök tudott maradni. A politikus is csak ember szellemében megismerhetjük a 46664-os foglyot, aki 27 évig raboskodott a Robben-sziget sivár cellájában, és akinek az erős fénytől megfájdul a szeme. Az apát, akinek korántsem harmonikus a kapcsolata gyermekei anyjával. A makacs, kitartó elnököt, aki még meccsnézés közben is dolgozik, és akinek mindig van egy jó szava beosztottjaihoz. Matt Damon most is 2-3 arckifejezéssel operál, a Bourne-sorozatban tökélyre fejlesztett fapofa ismét jó szolgálatot tesz. Néhány jelenetben még egy kis érzelem is megcsillan az arcán, aztán ismét belesüllyed a kényelmes rezignáltságba. A rögbis elszántságot viszont csont nélkül hozza.

Eastwood nyikorgó, öreg hintaszékben ül a kandalló előtt, kezében pipa. A kandalló fölött vadászpuska és cowboykalap, a dívány körül kíváncsi hallgatóság. Az ősz öregúr csak mesél, tisztán, sallangmentesen, hideg kékekkel és sivár barnákkal, amik közé néha bekéredzkedik pár tüzes piros, sáros zöld és lelkesítő sárga. Olykor belefulladunk a tömény szeretetporciókba és a morális tanmesébe, de néhány jól beállított képpel egy pillanat alatt visszaránt minket a valóságba. Pattog a tűz, szelíden bodorodik a pipafüst, távolodik a kamera. Mi meg szép lassan megtanuljuk a rögbi szabályait.

Az Invictus korrektül összerakott történet a Dél-Afrikában tomboló rasszizmusról, hús-vér emberekkel. Csakhogy Eastwood filmjében egyetlen erőszakos jelenet sincs, bár a feszültség végig alacsonyan lengedez feketék és fehérek között. De vajon a District 9 mutáns rákjai nem érzékeltették sokkal élesebben és reálisabban az országban tomboló ellentéteket? Bár a döntőt megnyerték, a probléma megmaradt. Nehéz elhinni, hogy az utcagyerek egy átlagos szerda délután is a rendőr kóláját szürcsöli. Élvezzük a pillanatot, mert Mandela szivárvány-birodalma nem tart örökké. De ez már egy másik történet.

Clint Eastwood

Clint Eastwood

Clint Eastwood: Invictus – A legyőzhetetlen, 2009

Magyarországi bemutató dátuma: 2010. március 4.

Rendező: Clint Eastwood
Író: John Carlin
Forgatókönyvíró: Anthony Peckham
Zeneszerző: Kyle Eastwood, Michael Stevens
Operatőr: Tom Stern

A főbb szerepekben:

Morgan Freeman (Nelson Mandela)
Matt Damon (Francois Pienaar)
Tony Kgoroge (Jason Tshabalala)
Patrick Mofokeng (Linga)

Eredeti előzetes:

Posted in: Film, NÉZŐ