Korunk hőse | Nicolas Winding Refn: Drive

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Hatásos jelenettel indul a Drive. Két tolvaj ugrik be az utcán várakozó autó hátsó üléseire, a sofőr rezzenéstelen arccal sebességbe kapcsol, és elhajt a helyszínről. Rendkívüli sebességre ösztökéli a járgányt, de nem száguld őrült módjára, okosan megbújik a sötét utcák rejtekében és a hidak árnyékában, hidegvérrel kerüli ki a kocsiját kutató rendőrségi reflektorok figyelmét.

A Drive főszereplője ügyes kezű sofőr. Fogpiszkáló lóg szája szegletében, kézfején bőrkesztyű feszül, hátán ezüstszínű dzsekit visel, skorpiómintával. Nem ismerjük a nevét, a múltjáról is alig tudunk meg valamit. Éjszakánként arra használja tehetségét, hogy banditáknak segít kereket oldani a tett helyszínéről. Napközben öreg barátja szerelőműhelyében bütyköli az autókat, mellékállásban pedig hajmeresztő kaszkadőrmutatványokat hajt végre B-kategóriás hollywoodi filmekben.

És egyszer csak megismerkedik a szomszéd lánnyal, aki első látásra felkelti az érdeklődését. Megszereli lefulladt kocsiját, segít cipelni a bevásárlószatyrait, végül egyre gyakrabban jár vendégségbe hozzá. Rövid párbeszédekből, a tekintetek csöndes találkozásából, leheletnyi érintésekből egy szerelemféle bontakozik ki.

A nőnek azonban férje van, aki éppen a sittről szabadul. A börtönévek alatt nyújtott védelemért jókora összeget követelnek tőle rossz hírű gengszterek, és ha nem fizet, neki és családjának esik bántódása. A sofőr a szerelméért bármire hajlandó, még a lány férjének is segít. Bevállal hát még egy rablás utáni szöktetést. Nem érdekli a pénz, csak a nőt és a gyerekét akarja biztonságban tudni. Az akció azonban balul üt ki, ezután pedig elszabadulnak az események…

A dán származású Nicolas Winding Refn már a kezdéssel szinte robbanásig lefojtja az indulatokat, és egekbe emeli a feszültséget. A James Sallis 2005-ben publikált „hard boiled” krimijéből adaptált film ugyanakkor minimálisra redukálja akciójeleneteket. A rendező a tiszta csendekre építi filmjét és lelassítja a mozgóképet, amellyel meditatív hatást ér el. Szokatlan vágási technikával és képkompozícióval, rafinált fény- és hangjátékkal, a színek hangsúlyos alkalmazásával balladai légkört teremt. Ezúttal a rendező – szemben az emlékezetes Pusher-trilógiával – nem használ kézi kamerát sem, ezzel elrugaszkodik a valóság hű ábrázolástól, filmje költői szépségű jelentekben bővelkedik.

Refn számos stílust és műfajt gyúr egybe. Helyet kap a melodráma, az akció és a romantika is. Felmagasztalja és közben gyengéden ki is figurázza a nyolcvanas évek kép világát. A retró hatást a korszellemnek megfelelő pop zenei betétek is erősítik. Tökéletesen alkalmazza a zsánerfilmek jellemző technikáit, ugyanakkor a hollywoodi szokásoktól teljesen eltérő filmkészítési gyakorlattal a klasszikus amerikai sémákat rendre kijátssza. Ezért egyszerre képes megfelelni a szórakozást igénylő tömegízlésnek és az önmagára reflektáló szerzői filmek kedvelőinek. Ennek köszönhetően minden esélye meg van arra, hogy hamisítatlan kult film váljon belőle.

Kiváló az egész szereplőgárda. Ryan Gosling üres szócséplés helyett szuggesztív jelenlétével hitelesíti a sofőr alakját, apró gesztusokból építi fel karakterét. Carey Mulligan szomorú szemű, bájos szomszédnője a puszta jelenlétével képes elhitetni a nézővel, hogy a legkeményebb akcióhős is kész azonnal vele szerelembe esni. Ron Perlman és Albert Brooks hitelesen játsszák el a gusztustalanul gengszter karaktereket, Bryan Cranston pedig a becsületét alvilági játszmák kereszttüzében feladó mentor szerepében tündököl.

Refn filmjeinek főszereplői állandóan csapdahelyzetbe kerülnek. A Pusher-trilógia alvilági figurái például képtelenek uralni indulataikat, és ezzel elkerülhetetlenül a bukásukat okozzák. A koppenhágai alvilág valóságos keményfejű erőembereihez képest, a Gosling által eljátszott figura sokkal inkább stilizált mesealak. Egy eszményi embertípus megtestesítője.

A Drive névtelen főszereplője kiismerhetetlen figura: szenvtelen arcú, titokzatos múltú, öntörvényű, magányos, modernkori western hős. Az egyik percben még kedves segítőkész fiatalember, aki átszellemült tekintettel nézi a szeretett nő gyermekével együtt a televízióban sugárzott rajzfilmet, a másik pillanatban meg hideg tekintettel mészárolja le a vesztére törő gengsztereket. Egyetlen cimborája a munkáltatója, aki csodagyerekként mutatja be mindenkinek. Nem kérkedik tudásával, és csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. Lelke állapotáról sokkal inkább arcának visszafogott rezdülései, a vele szimbiózisban élő autó motorjának felbőgése, a kormányt markoló kesztyűk száraz nyikorgása árulkodik.

A sofőr hagyja, hogy az érzelmei sodortassák az eseményekkel, és ezzel belekerül egy olyan folyamatba, amely csak a bukásával végződhet. Ellentétben azonban a Pusher szereplőivel, kezébe veszi az irányítást. Tisztában van azzal is, hogy soha nem lehet övé a lány, de mielőtt elkocsikázik a naplementébe, hőn szerelmes lovag módjára kíméletlenül leszámol a szeretett lényt fenyegető fenevadakkal.

Nicholas Winding Refn: Drive – Gázt!, 2011

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. szeptember 15. (Forgalmazó: Fórum Hungary)

Rendező: Nicolas Winding Refn
Forgatókönyvíró: Hossein Amini
Zeneszerző: Cliff Martinez
Operatőr: Newton Thomas Sigel

A főbb szerepekben:

Ryan Gosling (Driver)
Bryan Cranston (Shannon)
Albert Brooks (Bernie Rose)
Ron Perlman (Nino)

Magyar feliratos előzetes: