Ne higgy a szemednek se! | Lola Franck: Capri Hold

Írta: Bedő J. István

»Az őszinteség szép dolog, csakhogy a hazugság a cement, ami összetartja a világot. Ha mindenki egycsapásra őszinte lenne, a társadalmak széthullanának.« A jó kalandregényben mindig lebegsz a különböző lehetőségek között, és mindig a váratlanabbik jön be. Mert különben nem kalandregény. A megírásához kell egy jó ötlet, valami időszerűség, egy vagy több csinos és okos nő, férfiból szintén nem árt, aztán kell még intrikus vagy legalábbis gonosz, legyen némi társadalmi mondanivalója, amivel az olvasóközönség azonosulni tud. Ja, és ezeknek a megfelelő aránya még mindig nem lenne elég, ha nem fogalmaz jól a szerző.

Hát, ilyenfajta hiba fel sem merül Lola Franck, az elsőkönyves írónő esetében. Igazi ügyes szakácsnő módjára kellő mennyiségben adagolja a figurák leírását, jellemzését, komolyságát és iróniáját, sármját és genyaságát.

A Capri Holdhoz remek helyszínt választott Lola Franck. A sziget Nápolytól elérhető hajóval, meredek, keskeny szerpentinekkel, ami kiváló motoros, autós üldözéseknek kínál terepet. Folyton süt a nap, mindenfelé szállodák vannak, ahol rejtőzködve érkező rendőrök lakhatnak és figyelhetik a rosszfiúkat. Illetve a rosszfiúsággal alaposan (még nem) gyanúsítható fiúkat.

Ne kerteljünk: az évszázad felfedezése fekszik valahol 150 méteres mélységben: feltehetően Tiberius császár gályája. De a Hol? és a Tényleg az? kérdésre csak egy búvárrégész tudna hitelt érdemlően válaszolni. Ezzel az első főszereplő, Gina megvan.

Elindult egy negyedtonnás narkószállítmány Palermo környékéről észak felé, de Nápoly közelében már szűz volt a hajó. Nem tudni, ki indította, mi volt a célállomás, hol tűnt el az áru a flekkes jachtról, ha a műholdas követés sem látott semmit.

A világméretű adatforgalomban villámnál gyorsabban tudják meg a zsaruk (egy francia flic és a mellé kirendelt nőnemű sbirro) – és ellenfeleik is – a másik oldal előéletét, indítékait, eszközeit és módszereit. Már csak az a kérdés: ki játszik össze kivel. Több szép kis történet keresztezi egymást Capri kék ege alatt és a Kék Barlang kéksége fölött… Adott tehát a csinos, majdnem harmincas, elvált Gina (aki a kisujjából rázza ki a múltat), háttérben egy elhízott mamakedvence rajongóval, továbbá két zsaru, egy sorozat narkómilliomos, akik egytől egyig tojnak a törvényre… És hát ez az Orsini márki! Mindene megvan, kastély, jacht, drága tömegautó helyett kézi gyártású Maybach, műkincsek, és mégis valahogy szaglik, hogy a sima modor és a már nem viselhető nemesi cím mögött valami disznóságba van alaposan belekeveredve.

A francia zsaru, Paulo – korzikai vér, ezért nem Paolo – özvegy, és a kötelező feladat sem akadályozza meg, hogy észrevegye: a régész NŐ. (Csinos, okos, egyedülálló.) A szintén korzikai ősöktől származó márki külleme, modora, továbbá a vagyon által teremtett környezet és stílus roppant vonzó egy nőnek, még akkor is, ha régész… Hát igen, a két dudás klasszikus esete. De tegyük félre az iróniát, ugyanis Lola asszony remekül tekergeti a sztorit, és abszolút píszí (PC), mert még az olasz csendőrök sem korruptak. Persze ha szükség van némi kalamajkára, azért lehet találni Caprin felbérelhető verekedőket.

A történet nagyon olvastatja magát, mondhatnám, egy lendülettel száguldottam rajta végig. Borzasztóan élvezetes, fordulatos, és majdnem mindig más történik, mint amit várnánk. A fő figurák hitelesek, mindenkire jut egy kis lélekkiterítés. A mellékszálak jókor tűnnek fel és el, a mellékszereplők, még ha kevés vonással is rajzolják meg őket, hihetőek. A mélyebb elemzéstől eltekinthetünk, de nagyon mai minden kanyar a sztoriban. Egy Lola Francknál gyengébb szerző azzal fejezte volna be diadalmasan, hogy a gallok és a taljánok zsarui egyszerre rohannak rá a narkócsempészekre. Hepiend, letartóztatások, taps, meghajlás. Hát nem! Tévedtél. Ennél ravaszabb a zárás, de nem mondom el.

Másfelől viszont a Capri Hold voltaképpen átverésnek tűnik. A címnek semmi értelme (nyelvtanilag), és néhány jelenet igen gyanús. A verekedések leírása férfias megfigyelőre vall. A fegyverhasználat arra utal, hogy Ms. Lola vagy kommandós volt a könyv megírását megelőző néhány évben, vagy rengeteg piroskarikás krimit nézett a filmcsatornákon. Aztán a fordító nagyon igyekezett a mai zsargont is visszaadni. A költségek becslésére használja az alsó hangon kifejezést, ami a honi lakásfelújító vállalkozók körében szokványos mellébeszélés. A Downtown diszkóban a slózin mérik a kokaint, a válást egy link fiskális intézte, aki a fasorban sem volt – szóval miközben mulatunk Paulo kesernyés észrevételein, gyakran felidéződik a jó Péhovard, akinek tollán Vanek úr egy tipikus pesti kávéházból süllyedt Gorcsev Iván mellé magántitkárnak. Szóval kicsavarva az ismert filmdal szövegét: »Micsoda férfi ez a nő!«

De kit érdekel Lola valódi neme, meg az apróbb hibák – egynyári kalandregény ez, és ha nem jutunk el személyesen Capriba, néhány hiteles részlettel innen is megismerkedhetünk.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok:  A könyv fülszövege

Lola Franck: Capri Hold

K.u.K. Kiadó, 2011