Ősrobbanás | Lars von Trier: Melankólia

Posted on 2011. november 15. kedd Szerző:

1


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Lars von Trier

Lars von Trier

Tabudöntögető filmjei és botrányos nyilatkozatai miatt Lars von Triert a közönség vagy az egekig magasztalja, vagy teljes mértékben elhatárolódik tőle. Vitathatatlan tény azonban, hogy az excentrikus dán a kortárs filmművészet megkerülhetetlen alakja, aki ügyes kampányfogásokkal tudatosan (ki)használja a média működési logikáját, manipulálja a nézőket, és aki az elmúlt húsz év legérdekesebb filmjeit készítette.

Az Európa trilógia újszerű képi világába első látásra beleszerettem, katartikus élményekkel gazdagítottak az Aranyszív trilógia darabjai, érdeklődéssel fogadtam a dogma-mozgalom zavarba ejtő úttörő filmjét, és rajongtam Amerikában készített munkáinak lecsupaszított színházi miliője iránt. Legutóbbi filmjét, az Antikrisztust azonban nem vette be a gyomrom. Képtelen voltam azonosulni a bizarr rémlátomások képorgiájával, lomha, steril képkockái bántották a szememet.

Félve ültem hát le megnézni legújabb munkáját. A Melankólia ott kezdődik, ahol az Antikrisztus véget ér. Szürrealista festményeket megidéző állóképeken látjuk a film szinopszisát. A Trisztán és Izolda nyitánya szól, kísérteties fény úszik be a sápadt éjszakába. Néhány emberi alak, egy nő egy kisgyerekekkel az ölében, fehér ruhájában egy menyasszony szinte belesüpped az elhagyatottnak látszó tájba, mozdulni próbálnak, lépteik mégis végtelen vánszorgásnak tűnnek.

A stilizált képi világú, operaszerű előjátékot követően azonban von Trier visszatér a dogma-filmek kézikamerás felvételeihez és a családi események hátterében feszülő drámai szituációkhoz. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy a rendező újrafelfedezte régi önmagát, a néző szorongása egyre fokozódik, ahogy a filmvásznat beborítják egy beteg elme sötét látomásai.

Melankólia – Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Kiefer Sutherland
Melankólia – Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Kiefer Sutherland

A film első epizódja Justin (Kirsten Dunst) kudarcos esküvőjét beszéli el. A lány sikeres reklámszakember, aki igyekszik igazodni a tőle elvárt társadalmi szerephez, ezért végre elszánja magát a házasságra. De már az elején sem mennek simán a dolgok, az ifjú párt szállító óriás limuzin képtelen végigmenni a kastélyhoz vezető kanyargós ösvényen, így alaposan elkésnek a lagziról. A helyzet később sem javul. Justin nővére és annak férje hiába teremt nekik luxuskörülményeket, a félénk vőlegény eredménytelenül próbálja ölelésekkel és csókokkal maga mellett tartani öntörvényű aráját. A násznép szépelgő jólneveltsége ellenére csúfos véget ér az esemény, a lányon elhatalmasodik a depresszió, majd teljesen széthullik.

A film második felének főszereplője az idősebb nővér, Claire (Charlotte Gainsbourg). Húgával ellentétben ő öntudatos, kemény nő. Kézben tartja családja és saját élete dolgait. Igyekszik istápolni betegeskedő testvérét is. És mivel eközben a Melankólia nevű kisbolygó vészesen közeledik a Föld felé, egyre feszültebben fürkészi az eget. A reménybe kapaszkodik, hátha elkerülhető a végzetes ütközés. A pusztulás gondolata csak Justint nyugtatja meg, szerinte „az élet a földön gonosz”, ezért nem érdemes sírni érte. Ahogy nővére lába alól kicsúszik a talaj, mert pánikba esik férje és kisfia elvesztésének gondolatától, Justin egyre inkább felragyog. Fordul a kocka. Az élettől idegenkedő lánytestvérre hárul a feladat, hogy az elmúlással megbirkózni képtelen nővérét segítse.

Lars von Trier életművében előszeretettel foglalkozik a női lélekkel. Nőalakjait mindig valami traumával szembesíti, arra kíváncsi, hogy a szereplőit ért megrázkódtatás (szeretetmegvonás, nemi erőszak, megaláztatás, egy gyermek elvesztése) miféle folyamatokat indít el bennük.

Melankólia – Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Cameron Spurr
Melankólia – Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Cameron Spurr

A Hullámtörés patyolattiszta Bess-je (Emily Watson) a külvilág legkegyetlenebb csapásai ellenére is háttérbe szorítja saját érdekeit; látszólagos majomszeretete mögött valójában a teljes önfeladás mutatkozik meg a szeretett férfiért. Selma (Táncos a sötétben – Björk) alakja már nem az abszolút tisztaság példája. Védtelensége súlyos bűnnel vegyül, és az elkövetett gyilkosság nem maradhat büntetlenül. Grace (Dogville – Nicole Kidman, Manderlay – Bryce Dallas Howard) maga a Kőbevésett Erkölcs, aki a bűnt bűnnel oltja ki. Kilép az áldozat szerepköréből, és a vele igazságtalanul elbánó, zárt közösségekre méri büntetését. Az Antikrisztus főhősnője (Charlotte Gainsbourg) megszállott, a lélek legmélyére ereszkedik le, aki feldolgozhatatlan fájdalmát se gyönyörrel, se testi-lelki sanyargatással nem képes megszüntetni, egyetlen lehetősége marad: a teljes önfelszámolás.

Justin esetében nem tudjuk meg, hogy mélabúja miből táplálkozik, és hogy mióta gyötri. Képtelen a normális életre, de rémálmait nem csak saját maga ellen fordítja. Nem elégszik meg azzal, hogy szétverné a fennálló rendet, ő az egész univerzumot ítéli halálra. Depresszióját rászabadítja mindenre, ami él és mozog: a semmit akarja. A rendező – Justint is besorolva életműve női hisztérikái közé – még közelebb lép a totális megsemmisüléshez.

A film nem boncolgatja különösebben a kérdést, hogy az élet valóban gonosz-e, vagy azért érdemesek vagyunk-e a létezésre, hiszen Justinnek erre már kész a válasza. A rendező sokkal inkább a lélek mélyéről feltörő vízióval borzongat meg, amelyet a film második felének négyszereplős kamaradrámája bontakoztat ki.

Melankólia - Kirsten Dunst
Melankólia – Kirsten Dunst

A film kétségkívül Kirsten Dunst jutalomjátéka, de az Antikrisztus főszereplője, Charlotte Gainsbourg is felejthetetlen. Az epizódszerepekben is zseniális pillanatokat kapunk: Charlotte Ramping zsarnoki anyát alakít, John Hurt bohókás apa, Stellan Skarsgard kapzsi üzletember, Alexander Skarsgard szemérmes vőlegény, Kiefer Sutherland újgazdag férj.

A Melankólia felkavaró élmény az Antikrisztus sokkja után, és a Dogville óta a dán rendező legjobb filmje.

Lars von Trier: Melankólia dán-svéd-francia-német-olasz filmdráma

Magyarországi bemutató: 2011. október 27.

Rendező, forgatókönyv: Lars von Trier
Operatőr: Manuel Alberto Claro

Szereplők:

Kirsten Dunst (Justine)
Charlotte Gainsbourg (Claire)
Kiefer Sutherland (John)
Charlotte Rampling (Gaby)
John Hurt (Dexter)
Alexander Skarsgard (Michael)
Stellan Skarsgard (Jack)

Posted in: Film, NÉZŐ