»Nem tudtam lebegni a föld felett, se tüzet gyújtani a kezemmel« | Exkluzív interjú Ransom Riggsszel

Posted on 2011. november 10. csütörtök Szerző:

0


Írta: László Ágnes

Ransom Riggs

Ransom Riggs

Ransom Riggs nevét most tanulja a világ, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regénye kapcsán. Bemutatkozó műve 2011 júniusában jelent meg az Egyesült Államokban, és rövid időn belül a sikerlisták élére került.

A szerző 32 éves, Floridában nőtt fel, akárcsak regényének fura főhőse, Jacob. Riggsnek – Jacobbal ellentétben – sok barátja volt, bár ugyancsak elég furák, hiszen a Pineview School for the Giftedbe, azaz egy tehetséges gyerekek számára létrehozott iskolába járt. A Dél-karolinai Egyetem film és televízió szakán végzett, több díjnyertes rövidfilm-forgatókönyvet is írt. Jelenleg Los Angelesben él, újságíróként dolgozik. Szenvedélyesen gyűjti a régi fényképeket, gyűjteménye csaknem 2000 felvételt tartalmaz.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) kiadási jogait eddig 27 országnak adták el, több nagy filmstúdió is versengett megfilmesítési jogáért, végül a 20th Century Fox nyerte el a lehetőséget.

Magyarországról keresem. Ismeri ezt az országot, tud valamit rólunk?
Remek dolgokat hallottam Budapestről, és már régóta tervezek egy körutazást Magyarországra, Lengyelországba és Csehországba. Remélem, hogy néhány éven belül meg is tudom valósítani. Sajnos nagyon keveset tudok Magyarországról, de lelkesen tanulok! Mielőtt ellátogatok valahova, minden útikönyvet és információt elolvasok az országról, úgyhogy mire megérkezem, két lábon járó enciklopédia vagyok.

Jelent valami plusz örömet, elégedettséget önnek, hogy egy tízmilliós, kelet-közép-európai országban is nagy izgalommal várják könyvének magyar nyelvű kiadását?
Csodálatos érzés és egyben nagyon furcsa is – de csodálatos! Még mindig próbálok hozzászokni a gondolathoz, hogy a feleségemen és néhány közeli baráton kívül mások is olvassák a könyvemet. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei néhány hónapja jelent csak meg Amerikában, addig senki nem ismerte a nevemet. Nagyon furcsa érzés!

Volt-e valaki az ősei között, aki a világnak erről a tájékáról származott?
A feleségem nagyszülei a lengyelországi Łódźból származnak, és a háborút a gettóban élték túl.

Önt azok a régi fényképek ihlették meg a könyv megírására, amelyeket részben saját maga gyűjtött, részben mások gyűjteményében bukkant rájuk. Volt valami ismerete arról, hogy ezek a fényképek mikor és hol készülhettek? Ha nem, akkor a történet egyik vezérfonalát miért Lengyelországból indítja?

A gumikislány - kép a könyvből

A gumikislány - kép a könyvből

A képek valószínűleg Amerikában, valamikor a 19. század második felétől az 1940-es évekig tartó időszakban készülhettek. Engem főképp azok a rejtélyes képek vonzanak, amelyeknek nincs történelmi hátterük. Ezek köré könnyen tudok történetet formálni, és úgy tenni, mintha bárhonnan és bármely korból származhatnának.
A feleségem nagyszülei Lengyelországban vészelték át a háborút, az ő szomorú történetük inspirált. Meséltek azokról az időkről, és ez folyamatosan foglalkoztat, ezért is került Lengyelország a történet középpontjába. A főszereplő, Jacob nagypapáját is a feleségem nagypapájáról neveztem el, mindkettőjüket Abrahamnek hívják.

Mikor kezdett érdeklődni a II. világháború eseményei iránt és miért?
Azt hiszem, nem lehet megérteni a modern világot a II. világháború ismerete nélkül. Annyira meghatározza a mai világunkat, emléke máig kísért, főleg Európában. Mindig, amikor azt hinném, hogy már mindent tudok erről, hallok valami újat, egy megdöbbentő részletet (az esetek nagy részében hihetetlen szörnyűségeket). A túlélők tapasztalatai éles ellentétben állnak a mai nyugati emberek élettapasztalataival. Azt hiszem, aki nem élte meg ezt a háborút, talán igazán sosem értheti meg, érezheti át ezeket a történeteket.

Milyen adottságaira, képességeire figyeltek fel a szülei, hogy olyan iskolába íratták be, ahová a különleges képességű gyerekek jártak?
Nem volt semmi különleges képességem, nem tudtam lebegni a föld felett, se tüzet gyújtani a kezemmel, sajnos. A felvételi követelmény annyi volt, hogy meghatározott IQ felett kellett lenni. A legtöbben kimagaslóan jók voltak matekból és tudományos tárgyakból. Én egyáltalán nem. Rettenetes jegyeim voltak egészen 11-12 éves koromig, amikor felfedeztem, hogy elég jó vagyok az olvasásban, és remekül le tudom írni, hogy mit gondolok a könyvekről. Ez mentett meg a suliban.

Amikor elhatározta, hogy megírja ezt a könyvet, teljes egészében a fejében volt a történet és annak végkimenetele, vagy írás közben engedte, hogy a szereplők önálló életet éljenek és vezessék a kezét? Tudatosan fejezte be úgy, hogy mindenki a „körmét rágja le”, hogy végre a folytatást is olvashassa?
Amikor először leültem a könyvet megírni, csak a lendület vitt. De ebből egy elég rossz regény született, úgyhogy eldobtam és újrakezdtem. Arra gondoltam, hogy jobban tettem volna, ha egy kicsit kitalálom előre a történetet, megspóroltam volna félévnyi munkát magamnak. Bár ki tudja, lehet, hogy szükségem volt arra, hogy megírjam a rossz változatot, hogy tudjam, mi a jó. Néha így működnek a dolgok.

Úgy hallottam, hogy már dolgozik a könyv folytatásán. Mikor számíthatunk a megjelenésére?
2013-ban!

A könyv megfilmesítésekor lesznek-e kikötései?
Egyelőre nem nagyon foglalkozom a filmmel. Ha kiderül, ki fogja rendezni, tőle függ majd, hogy szeretne-e bevonni a munkába, vagy sem. Nem tehetek mást, mint hogy megbízom a készítőkben.

A forgatókönyvet ön írja? Van már elképzelése arról, hogy kiket látna szívesen a főszereplők megformálásában?
Ami a forgatókönyvet illeti, úgy döntöttem, hogy most inkább megírom a könyv második részét, úgyhogy nem dolgozom rajta.

A könyv sikere megváltoztatta az életét?
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiFolyamatosan változtatja az életemet, még ma is. Ami talán a legnagyobb és legfontosabb felismerés, hogy most már biztos vagyok abban, hogy mit szeretnék csinálni a következő években: regényeket írni. Előtte nem tudtam eldönteni, hogy forgatókönyveken szeretnék dolgozni, vagy inkább filmet készíteni, vagy épp ismeretterjesztő könyveket írni, mint a Sherlock Holmes Kézikönyv, amely az első könyvem volt. Most minden sokkal egyszerűbb!

Ha most újév éjszakája lenne, amikor mindenki fogadalmat tesz, vagy kíván magának valamit, akkor mit kívánna?
Amerikában is szokás kívánni. Azt hiszem az a szabály, hogy ha elmondod a kívánságodat másnak, akkor nem valósul meg. Úgyhogy nem kürtölöm világgá – legyen elég annyi, hogy most jól érzem magam a bőrömben, és hasonlókat kívánnék magamnak a jövő évre is.

Interjú a fordítóval: “Ilyen érdekes könyv még az életben nem került a kezembe”

Bővebben a könyvről: A mese pedig kell

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Kossuth Kiadó, 2011