Vigyázz, mit sütsz ki! | M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Posted on 2011. november 6. vasárnap Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpiteEgy főhős kiválasztása különös gondot igényel. Legyen elég átlagos – vagy legalábbis olyan ember, akivel akármelyik nap találkozhatunk –, és legyen ugyanakkor különleges valamilyen képessége, hogy érdeklődést keltsen az olvasóban. Esetleg – óh, igen! – tartozzon egy vagy két kisebbséghez: legyen nő, vagy színesbőrű, vagy eltérő nemi irányultságú, továbbá vagy nagyon idős, vagy nagyon fiatal. (Nyolcvanas évek Magyarországán: nő, munkás, fiatal. Együtt: fiatal munkásnő.) Nem egészen agyament a fenti megközelítés, a regénygyárakban hasonló módszerrel tervezik meg a szerelmes, az erotikus, az orvos-, a vámpírregényeket is.

Tehát a tervezettség megjelenik az első mondatokkal. Agatha Raisin eladja reklámügynökségét, és nyugdíjba vonul, vidékre költözik. Nem akárhonnan, a Mayfairből. Puccos, drága, előkelő az a hely Londonban. Mégis otthagyja, hogy az Isten háta mögött – konkrétan Cotswoldsban – töltse élete hátralévő részét.

A dögunalom vastagon beborítja a falut
, Agatha asszony (az istenért, nehogymá néninek nevezzük!) próbál integrálódni, de ezek a helyiek nem olyan népek, akik hagynák. Igaz, ő sem szokványos fazon a falucska hierarchiájában. A reklámügynökség vezetésében megszokott kemény mondatai abban a környezetben minimum botrányosak. Pláne amikor betoppan korábbi munkatársa – aki szintén nem mindennapi figura.

Hogy az idejét elüsse és »elvegyüljön«, benevez a helybeli pitesütő versenyre. A dolog jól működhetne, ha Agatha konyhatündér lenne. De nem az. Így tehát idegen tollakkal ékeskedik: pitebolti árut kínál sajátjaként. A pitéből eszik a korrumpálható zsűrielnök, és jól meg is hal.

Ettől kezdve derű, móka, kacagás a könyv – de tényleg. Függetlenül attól, hogy a gyilkos csomorika, amely a halálhozó a spenótpitében, valódi növény, és tényleg bele lehet halni, ha valaki megeszi. De miért enné? Hát ez az. Ezzel indul Miss Marple nagyhangú, talpraesett, és nem utolsósorban roppant eszes utódjának igazi kalandja a síkunalmas faluban. A rejtély kiderítését, a »kinek állt érdekében?« kérdés megválaszolását nyugodtan hagyhatjuk a mazsolanevű asszony (Raisin) feladatának – mi csak élvezzük ki a sztori gombolyítását.

Tudniillik a könyv lapjairól kidőlő figurák ellenállhatatlanul mulatságosak, miközben óriási módon különböznek szinte minden lehetséges előképtől. A mérhetetlenül elhanyagolt háziasszony, akitől az információ azzal vásárolható meg, ha bingószenvedélye kielégítésére pénzt kaphat. Férje, akinek IQ-ját a negatív tartományban célszerű keresni. Őrjítően gusztustalan, vén házaspár szomorítja a falut, őket időnként jótékonyan kirándulni kell vinni – naná, hogy amikor Agatha elvállalja a feladatot, még nem tudja mekkora és mennyire rémisztő tapasztalatokkal lesz gazdagabb. Mi meg vadul kiröhögjük őket.

A halálpite rejtélye
természetesen a rendőrség (el)tanácsa dacára megoldódik, mi pedig úgy tesszük le a könyvet, hogy igen sok mindent megtudtunk a korrupció mibenlétéről, és arról, hogy még egy kutyaszépségverseny első helyezése is kifeküdhető a megfelelő zsűrielnökkel. És arról is, hogy egy magát fehér boszorkánynak valló szikkadt vénlány hogyan akarja kisajátítani a kopasz, ágyról-ágyra járó őrnagyot. (Ez ugyanaz a zsűrielnök…) Nem az öregek szerelme ez (Macskajáték), hanem az öregek nevetséges presztízsharca.

M. C. Beaton

M. C. Beaton

Agatha Raisin sztorijait M. C. Beaton ontja magából, a borító szerint már 21. kötetnél tart. A botcsinálta, akaratlanul is nyomozóvá lett, elvált hölgy körül valahogy mindig keveredik valami. Hát ha még azt is tudná a kiadó, hogy Sárközy Elga fordítása valószínűleg még az eredetinél is színesebb. Néhány fordulata kincset ér, például behozza a különös módon becsomorikázott őrnagy leírásába, hogy az egyáltalán nem Adonisz külsejű úr: klepafülű. Ez a fogantyúszerűen szétmeredő hallószerveket jelölő szó ismeretlen szókincsből kerül elő – az olvasó meg ezzel is gazdagabb lesz. Meg az egész sztorival…

A könyv fülszövege

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011