Börtönőrök és börtönlakók | Thierry Jonquet: Tarantula

Posted on 2011. november 6. vasárnap Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Thierry Jonquet: TarantulaRichard Lafargue elismert orvos, délelőttönként egy párizsi kórházban dolgozik egy nemzetközi hírű plasztikai sebészeti osztály vezetőjeként, délután boulogne-i magánklinikáján fogadja a betegeit. Vidéki házában házvezetőnő takarít, autóját fizetett sofőr vezeti. A boldog és kiegyensúlyozott élethez már csak derűs, odaadó feleségre és egy-két csillogó szemű gyermekre lenne szüksége. Hitvese azonban évekkel ezelőtt autóbalesetben meghalt, lánya, Viviane jó ideje egy normandiai pszichiátriai intézet lakója, felépülésére esélyt sem látnak az orvosok.

Lafargue a vidéki ház egyik emeleti lakosztályában rejtegeti Éve-t, aki a férfi engedélye és kísérete nélkül a szobáját sem hagyhatja el. A férfi időnként látogatóba viszi a nőt elborult agyú lányához, majd egy bérelt lakásba fuvarozza, ahol a szomszéd szoba tükörablakán keresztül figyeli, hogy az általa rendelt ügyfelek mit művelnek a nővel. A doktor maga nem bonyolódik szexuális kapcsolatba a lánnyal, örömét abban leli, hogy előre eltervezett perverz játékaival alázza porig.

Alex Barny kisstílű bűnöző, de igazi nagy balhéra vágyott, bankrablásra. Az akció során azonban a gyanútlanul belépő civil ruhás rendőrt agyonlőtte. A félresikerült kaland után átlőtt combbal gubbaszt rejtekhelyén, egy isten háta mögötti tanyán, miközben mindenki őt keresi, az újságok tele vannak a fotójával. Most aztán törheti a fejét, mihez kezdjen.

Vincent Moreau el sem tudta képzelni, hogy miért követi őt egy sötét alak. Hiába próbált elmenekülni. Egy sötét pincében ébred, ruhátlanul, kikötözve, saját ürülékében fekve, és kénytelen elviselni fogva tartója fürkésző figyelmét. Tarantula rendszeresen meglátogatja, kínozza, és kineveti rabjának vergődését. Később váratlanul ennivalóval kínálja, majd tisztálkodó szereket hoz, olvasnivalót, zenét ajándékoz neki, és bebútorozza az üres szobát. Vincent nem tudja mire vélni a dolgot. Miért zárta be őt a férfi? Honnan ered ez a hirtelen kedvesség.

Thierry Jonquet meghökkentő regénye, a Tarantula különböző terekben és időkben ismerteti meg főszereplőit, és több, egymáshoz fokozatosan közelítő szálon bontja ki az eseményeket. Folyamatosan változik az elbeszélői én is, a szerző a külső nézőpontból belsőre vált át (a magyar kiadás még a betűstílust is megváltoztatja). Igazán klausztrofóbbá akkor válik az olvasó, amikor a sötétben raboskodó Vincent gondolatait követve látja az eseményeket.

Richard, Éve, Viviane, Alex és Vincent egyszerre fogoly és rabtartó. Fogságukat egyfelől maguknak köszönhetik, másfelől viszont külső behatás idézi elő. Börtöncellájuk legyen akár pszichiátriai intézet, sötét pince, a gyönyörű normandiai tájba illeszkedő, romantikus hangulatú tanya, egy luxusvilla csillogó lakosztálya vagy a szeretett családtagok elvesztés után kiüresedett világ, közös bennük, hogy az elméjük által teremtett láncok sokkal mélyebben sebzik a lelküket, mint amekkora fájdalmat a testet korlátozó akadályok képesek okozni.

A többrétegű cselekmény kibontása során a szerző rafináltan adagolja az információkat: Lassú lépések teszik világossá az olvasó számára, hogy a szereplők sorsának alakulása egyazon tőről fakad. Jonquet nem akarja megkönnyíteni az olvasónak, hogy beléhelyezkedhessen a történetbe. De nem is szívesen tennénk meg, hiszen Jonquet története totálisan perverz.

Thierry Jonquet

Thierry Jonquet

A szereplők megszállottan keresik az igazukat, és hajlamosak az önbíráskodásra is. Eközben annyira eltávolodnak a valóságtól, hogy viselkedésük szinte eszelős.

Jonquet bűnügyi regénye meglepő fináléban fedi fel a fájdalmas önsorsrontások és a kegyetlenkedések mögött meghúzódó motivációkat. A kissé bizarr befejezés fényében némiképp módosul az olvasás közben kialakult érzelmi hozzáállásunk is.

A könyv fülszövege

Thierry Jonquet: Tarantula

Cartaphilus Kiadó, 2011