Az a kegyetlenül szép női hang | Lovas Nagy Anna: Verazélet

Posted on 2011. november 6. vasárnap Szerző:

1


Írta: Szeifert Natália

Lovas Nagy Anna: VerazéletLovas Nagy Anna első regényével kapcsolatban már a bemutatón szóba került, hogy miféle kategóriákba fogják majd besorolni a kritikusok. Lehet akár melegregénynek, női könyvnek, titulálni, de óvakodjunk a kategóriáktól. Aki szaftos leszbikus jelenetekre vár, vagy vérfeminista zászlóra készül tűzni a kötetet, csalódni fog. Pedig van a Verazéletben szerelem is, szex is, leszbikusok is, csakhogy elsősorban mégis az élet.

Az egyes szám első személyű elbeszélő életének középpontjában pedig Vera. Aki elhagyta. Valahol, Budapesttől nem túl messze, egy Zápor nevű faluban él Vera, a lecsúszott (vagy tán be sem futott) színésznő egy parasztházban, volt szeretőjével, az idős LaMammával. Veráé az első szoba, LaMammáé a hátsó. Míg meg nem hal. Vera fellépésekre, rendezvényekre jár, elnyűtt szerepekben parádézik, lételeme a szereplés. Így ismeri meg őt a regény beszélője, és szereti meg egy életre.

Pedig Verát nem könnyű szeretni, még nekünk, olvasóknak sem. Önmagát állandóan kontroll alatt tartja, mintha mindig szerepet játszana, de nem tudni, mit akarhat valójában. Nem iszik alkoholt egy olyan már-már hippis közegben, ahol a leszbikus anyák olykor együtt isznak a gyerekeikkel, nyilvánosan nem vállalja a magánéletét, és az egész történet azzal kezdődik, hogy lelépett egy másik nővel: „Elment egy Pötsch nevű nővel, aki nem korcsolyázik.”

Annál könnyebb megkedvelnünk az elbeszélőt, akit rögtön a könyv elején magzatpózban találunk, szerelmi csalódásában dagonyázva. Együttérzünk. Ott vagyunk, ahol kicsúszik a láb alól a talaj. A kötetben visszaemlékezések cserepeit rakosgatjuk össze. Megismerjük Zápor falut, a női pár otthonában megforduló embereket, lányokat, akik férfiakat is szeretnek.

A beszélőt is megismerjük. Erős nő, aki minden korábbi szörnyűség ellenére nagyon is képes szeretni. A szörnyűség nem túlzás. Egy abortuszt túlélt gyermek monológja teszi igazán döbbenetessé, és átérezhetővé a Küretkanál, avagy az elveszett én című fejezetben.
Amikor belepillantunk a mindennapjaiba, azt látjuk, hogy élete a mézeskalácssütés-eladás és Vera körül forog. Érte képes hidegben ácsorogni a piaci sátorban, elfurikázni fellépésekre, elviselni, hogy általában a hangmérnök segédjeként, vagy más stábtagként mutatják be. Úgy szereti ezt a nőt, ahogy általában nők az ideális férfi odaadását elképzelik. Látjuk őket kocsiban, ágyban, magányosan és társaságban. Ismerjük őket.

Nagyon hamar elérkezünk arra a pontra, hogy nem számít, hogy homo- vagy heteroszexuális történetet olvasunk, és azt hiszem, ez a Verazélet legfőbb pozitívuma. Általános érvényű, mélyen emberi, és kegyetlenül őszinte szöveg, a kapcsolatok, kapcsolódási pontok kutatásáról. A buktatókról, félelmekről, és valódi, nagy bukásokról. Megkockáztatom, hogy tanulni is lehet belőle. Nőkről. Emberekről. Szeretésről. Nyitottságról, bátorságról.

Olykor olyan dolgokról, amikről nem szívesen olvasunk, mégis falni kell a sorokat. Amikor Vera a kórházban haldokló LaMammától kimenekül, egyszerre válik szánalmassá, gyűlöletessé, mert ismerős, és mert a legmélyebb szégyeneinket juttatja eszünkbe: „Fut, mert vigyáznia kell a hírnevére, nem tudhatja meg senki, hogy vele, hogy úgy. Maradjanak a színes hírek. A bulvársajtó. Az interjúk. Minden maradjon megbonthatatlan titokban. Róla. Róluk.” Szégyelljük azt, hogy ma, itt, két nő nem vállalhatja nyíltan a kapcsolatát. Szégyelljük azt, hogy ilyen a világunk, és mi tesszük ilyenné. S tágabb értelemben minden olyan dologért szomorúságot érzünk, ami annak ellenére, hogy emberi, vállalhatatlan.

Lovas Nagy Anna

Lovas Nagy Anna

De nem csak bánat van a könyvben. A leglehetetlenebb szituációk szülnek olykor vicces pillanatokat, mondom, mint az élet. A regény bevallottan önéletrajzi ihletésű, de természetesen nem tudjuk (s irodalmi szempontból nem is lényeges), meddig az önéletrajz, s honnantól ihlet.

Bartis Attilát kell idéznem – akit szintén sokat faggatnak arról, mi a valóság és mi a fikció az írásaiban – , arról, hogy mitől lesz igazán jó egy szöveg: „attól, hogy kívül vagy belül, de megtörténik”, mondta egy beszélgetésen.
Lovas Nagy Anna szövege pedig megtörténik.

Adatok: A könyv fülszövege

Interjú Lovas Nagy Annával: Hitelesen megírni

Lovas Nagy Anna: Verazélet

Noran Könyvesház, 2011