Bogart és L. L. Lawrence randija Chicagóban | Darren Shan: A Pokol pereme

Írta: Dalnoki Fanni

Az olvasó és a könyv közti kapcsolat alakulása pontosan olyan, mint egy átlagos románc kezdete: törékeny, érzékeny, és csak finoman lehet adagolni benne a dolgokat. Ahogy egy vaskos hazugság vagy elszólás veszélyezteti a bimbózó szerelmet, úgy hat egy kapitális helyesírási hiba az olvasóra. Ráadásul mindjárt a hátszövegben, vastag betűvel szedve mutogatja magát. Nem az író hibája, a könyvet sem feltétlenül minősíti, de rettenetesen kínos. Az embernek nehezére esik újabb esélyt adni.

Esetünkben azonban hiba lenne rögtön az első baki után lemondani a folytatásról. Darren Shan könyve ugyanis nagyon jó. A Pokol pereme a szerző Város-trilógiájának második kötete. A könyv lazán kapcsolódik az első kötethez, de annak ismerete nélkül is érthető, kerek egész.

A történet röviden: a Város teljhatalmú ura és gengszterfőnöke, a Kardinális olyan súlyú feladattal bízza meg egyik testőrét, Al Jeeryt, amelyre az nem volt felkészülve, és amelynek felelősségétől eleinte menekülni igyekszik. Ezt olyan hitelesen teszi, hogy az olvasó kezdi komolyan fontolóra venni a lehetőségét annak, hogy a maradék háromszáz oldalban malmozni fognak a szereplők. Aztán persze hősünk egyre inkább belebonyolódik az esetbe, amelynek felderítésével rettegett főnöke megbízta. Nemsokára már saját érzelmei sodorják a Város rejtélyeinek egyre mélyebb rétegeibe, úgyszólván szó szerint. Túl sok mindent ismer meg, és túl közel kerül saját, eddig ismeretlen múltjához is. Nem beszélve a jövőjéről, ami egy titokzatos társaság kezében van.

Valójában a történetről nem érdemes többet elmondani, mint ami a fülszövegben le van írva. Van benne rituális áldozat, árulás, őrült tömeggyilkos, barátság és összetartás, meg jó sok vér. És, természetesen, a misztikus összetevő sem hiányozhat. Mindezek nagyon kellemes egyensúlyban vannak jelen, soha nem kapunk többet egyikből sem, mint amennyit még elbírnak az idegeink, a gyomrunk. Nincs az a feszített iram, mint amihez hozzá vagyunk a szokva a misztikus krimik kapcsán. Az egész inkább kicsit olyan, mint egy régimódi Humphrey Bogart-féle magánnyomozós (Sam Spade) film, amit David Lynch rendezett. Látszatra nem tűnik nagyon mozgalmasnak, mégis az ember azon kapja magát olvasás közben, hogy nemsokára éjfél, és másnap korán kell kelni. Az olvasó együtt sodródik a főhőssel, nem akarja otthagyni, még akkor sem, ha az aludni megy, mert ki tudja, mi történik közben. (Ráadásul erről a műfajról nehéz is írni, hiszen ha mélyebben belebonyolódunk a történetbe, óhatatlanul leleplezünk valamit – fölöslegesen.)

Al Jeery nagyon jól megalkotott karakter. Nem emészti magát napi 24 órában, hogy egy gengszternek dolgozik, de nem is hajlandó, egy bizonyos pontig, olyasmit tenni, ami ellenkezik egyfajta alaperkölccsel. Igazi hétköznapi fickó. Katona, aki parancsot teljesít. Hihető képet kapunk a karakter alakulásáról, változásáról, még sincs olyan érzésünk, mintha lélekelemző művet olvasnánk. Ha kezdene túl hosszúra nyúlni az elmélkedés, hirtelen találkozunk egyikével a titokzatos vak szerzeteseknek, akik valamiféle rituáléra készülnek, vagy figyelhetjük, hogyan viselkedik hősünk, amikor felkeresi apja nyughelyét.

Az egyetlen kritikus – vagy éppen kritizálható – pontot a mű vége felé találhatjuk, közeledve a katarzishoz, a nagy leleplezéshez. Az addigi háromszázvalahány oldalnyi titokhoz képest túl kevés választ kapunk. Mindenre van magyarázat, de egyes múltba nyúló részletek homályban maradnak, pedig az olvasó akkor már mindent, de tényleg mindent tudni akar. Ennek az oka sejthetően csak annyi, hogy Shan az olvasót rá akarja bírni: érezze kötelességének elolvasni a trilógia befejező kötetét. Hátha abban lesznek a válaszok az utolsó nyitva hagyott kérdésekre is.

Mindent egybevetve, Darren Shan arányérzéke és dramaturgiai vénája remek. Megcáfolni ezt akkor lehet(ne), ha a végső epizódból sem derülnek ki a miértek. Na tessék, még szerencse, hogy már a boltokban van a folytatás, A kígyók városa.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

A Város-trilógia kötetei:

• A holtak vonulása (1.)
• A kígyók városa (3.)

Darren Shan: A Pokol pereme

Nyitott Könyvműhely, 2011.