Gengszterek bábszínháza | Darren Shan: A holtak vonulása

Posted on 2012. február 23. csütörtök Szerző:

0


Írta: Mátyus Attila

A holtak vonulása - borítóMilyen lehet az, ha valakinek szinte korlátlan hatalma van? Lehet-e boldog valaki, aki szó szerint bábuként tud kezelni másokat? Mi lehet az életcélja egy olyan embernek, aki már mindent elért, kivéve a saját boldogságát, mert arról önmaga mondott le valamikor? Izgalmas kérdések ezek, melyek Darren Shan Város-trilógiájának első kötete után fogalmazódtak meg bennem.

Darren Shan napjaink egyik sikerszerzője. Vámpírkönyvei és a Démonvilág-sorozat révén a magyar olvasók is jól ismerik, olyannyira, hogy többször vezette műveivel a hazai eladási listákat. Számomra viszont teljesen ismeretlen volt. Az általa teremtett világ valahogy kimaradt az érdeklődési körömből, eddig. Így aztán mindenféle előzetes várakozás és előítélet nélkül ültem neki a trilógia első, több mint 400 oldalas kötetének. Fontos ez az eddig az iménti mondat végén, mert most már érdekel Darren Shan – legalább is e kötet folytatása mindenképpen. Leginkább azért, mert – íróemberként is – kíváncsi vagyok, hogyan lehet a történetet egyáltalán folytatni. Ugyanis ebben a formájában befejezettnek, lezártnak tűnik.

Shan látomását horrorelemekkel kevert utópisztikus thrillerként olvashatjuk, de az alaptörténet megírása óta – 1999-ben jelent meg az első változat, a jelenlegi átdolgozás 2008-ban – nagyon sok minden történt. Ma sokkal kevésbé olvasható fantazmagóriaként, mint amikor papírra vetette.

Nem lenne szerencsés sokkal többet elárulni a történetről, mint amennyi a kötet hátsó borítójára került. Egy átlagosnak tűnő fiatalember, Capac Raimi, megérkezik egy elképzelt, valószínűleg perui nagyvárosba, ahol gengszterségre akarja adni a fejét, követve a nagybátyja által kitaposott ösvényt. De nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. A város a 30-as évek Chicagóját idézi. Itt mindent az alvilág ural. Csakhogy ez az „alvilág”, ebben a városban mindkét értelmében igaz. Hamarosan, egy Kardinális néven ismert titokzatos és félelmetes alak szolgálatába áll, akinek kezében összefut minden szál, ő a város igazi irányítója. Majd szép lassan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, senki sem az, akinek hisszük. Különösen nem az a főszereplő. Mindezt jó néhány gyomorforgató részlettel megspékelve, némi erotikával fűszerezve – és egy mitikus fonálra fűzve tálalja a szerző.

Shan jó író, bár a történet mesélése kicsit túl lineáris. Fokozatosan, mértékkel adagolja az információkat, szövögeti a történet szálait, amivel pont annyira teszi érdekfeszítővé az olvasmányt, hogy ne tudjuk letenni. Még akkor sem, ha éppen arányt téveszt, és túlságosan elmerül néhány lényegtelenebb esemény taglalásában. Szövege olvasmányos és jól érthető, bár néhol áthallások vannak benne. A regénybeli Vincent alakját például máshogy nem tudtam elképzelni, mint John Travoltáét a Ponyvaregényből, a Kardinálisban pedig felsejlett a Csillagok háborújából Darth Vader és Palpatine (a Galaktikus Birodalom első császára) figurája.

Darren Shan

Darren Shan

Más írók esetében könnyen elhinném, hogy véletlen vagy észre sem vett egyezésekről van szó, de a filmrajongó író valószínűleg tudatosan alkalmazza ezt a fogást. Mint ahogy tudatos az is, ahogy a szereplőivel bánik, melyeket jól rajzolt meg, de az érzelmek visszaadása – néhány fordulattól eltekintve – szándékosan hűvös. A történést inkább az események viszik előre, nem a karakterek, ezért a végkifejletnél némi hiányérzetünk támad, ám ez a visszafogottság nagyon is helyénvalónak tűnik a képzelet alkotta rideg világában.

Persze nem kell Shantől elvárnunk, hogy minden szereplőjének mélyen a lelkébe másszon, hiszen alapvetően szórakoztatni akar, borzongatni – amit mesteri módon meg is tesz.

Adatok: A könyv fülszövege

A Város-trilógia további kötetei:

Darren Shan: A holtak vonulása

Nyitott Könyvműhely, 2010