Browsing All posts tagged under »pikareszk«

Lebegés, szédülés nélkül | Paul Auster: Mr. Vertigo

május 19, 2020 Írta:

0

Nagy Ágnes | Egy könyvnek, ami úgy kezdődik, „Tizenkét éves voltam, amikor először jártam vízen” nem lehet ellenállni. El kell olvasnom. Most pedig, hogy megvolt, röviden annyit: megérte! És nem csak azért, mert gyengéd rajongást érzek a szerző, Paul Auster iránt. Egyszer volt, hol nem volt, azaz 1924-ben, hogy pontosak legyünk, Kansasban egy kártyán nyert […]

Paul Auster: Mr. Vertigo (részlet)

április 18, 2020 Írta:

0

A Mr. Vertigo cselekménye az 1920-as években kezdődik. Az árva főszereplő, Walt igazi csodagyerek, országos hírnévre tesz szert. Mestere, Yehudi, Kansas államban működtet cirkusztársulatot. A titokzatos, magyar zsidó származású különc St. Louis utcáiról mentette meg a fiút, hogy aztán megtanítsa a levegőben járni. Vándorútjuk során színesebbnél színesebb alakokkal, tolvajokkal, gonosztevőkkel és a Ku-Klux-Klan tagjaival hozza […]

A kutya, akit Csonti úrnak hívtak | Paul Auster: Timbuktu

január 14, 2019 Írta:

0

Somogyi András | Paul Auster megalkotta emberlelkű teremtményét: Csonti urat, a kutyát. Lelke van neki, érti az emberi beszédet és érzelmeket, éppen csak az evolúció tréfája miatt nem adatott meg neki az emberi beszéd képessége. (Ez nagyon is egybevág Csányi Vilmos véleményével.) A regény egyik főszereplője tehát Csonti úr (ő a mesélő is), a másik […]

Milen Ruszkov: Nyakig a természetben (részlet)

május 5, 2017 Írta:

0

És végül a harmadik és egyben utolsó példa. Az olvasó tekintheti ezt akár a dohány által sugallt bölcsesség szentháromságának is: egy bölcsesség, mely a határozottságban, a kételyek szétoszlatásában és a gyors döntéshozatal képességében nyilvánul meg. Mindemögött ott rejtezik a tisztánlátásnak egyfajta képessége, melyet a dohány kölcsönöz vagy kinyit. Van nekem egy barátom a hadseregben, aki […]

Kifordítom, befordítom… | Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

május 5, 2017 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A kiadó „hamisítatlan 16. századi pikareszk” regénynek nevezi Milen Ruszkov művét. Azt is hozzáteszik persze, hogy van ebben némi ellentmondás, például a szerző korántsem korabeli spanyol, hanem nagyon is kortárs bolgár író. Ha jól belegondolok, már itt – vagyis a borítón – elkezdődik az a „kifordítom-befordítom” játék, aminek következtében remekül szórakozunk (már […]

Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből (részlet)

január 7, 2014 Írta:

0

(híd) Amióta csak ismertem, Amberg Zoli mindig felcsavarodott valamire. Hol csendéleteket festett, hol társasjátékokat eszelt ki, hol államférfiakat ábrázoló bélyegeket gyűjtött. Még iskolások voltunk, amikor kitalálta, hogy keressük meg a debreceniek kincsét, amit 1660-ban Szejdi Ahmed pasa közeledésének hírére ástak el. Kijártunk a Basahalomra, lelkesen kerestük az arannyal töltött ládákat. Zoli trópusi sisakot viselt, az […]

Magyar ecsettel… | Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből

január 7, 2014 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Nem mondhatnám, hogy Fehér Béla könyve a legjobb regény, amit valaha olvastam – s töredelmesen be­vallom, sokat nem olvastam tőle, bár számos könyve meg­jelent már. (Legutóbb egy egészen más témában mutatkozott – Cserna-Szabó Andrással közösen jegyzik az Ede a levesben „gasztrokrimit”. Ez a(z őt) népszerűsítő írás kellett ahhoz, hogy jobban felfigyeljek rá […]