Lengyel Szilvia | A Vígszínház 1994-ben mutatta be először az Össztáncot, méghozzá annak az évadnak a megnyitásakor, amikor ideiglenes sátorszínházukból végre visszaköltözhetett a társulat a körúti, felújított épületbe. Szerencse, hogy nem merült feledésbe a darab, mert minden generációnak látnia kell. Sőt: én egyenesen kötelezővé tenném minden középiskolai osztálynak, hogy részt vegyen ezen a táncos történelemórán. […]
június 28, 2015 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Az önéletrajz egy hiteles, érvényes élet leirata – lehet-e kételkedni benne, netán hiányosságokat fedezni fel benne? Egyáltalán, írásműként miképpen elemezhetjük? Úgy kell olvasnunk, mint egy sajátos emberi realityt? S vajon mennyit szépít rajta a szelektív emlékezet? S azok, akik megemlítődnek benne, egyetértenek minden szavával? Ilyen kétségek között kezdtem olvasni Lázár Egon Visszapillantó […]
június 28, 2015 Írta: olvassbele
Várkonyi és Jákob tizenkét fia 1976. február 15-én léptem be először a Vígszínház kapuján. Emlékszem, majd kiugrott a szívem a helyéről. Életem vágya volt, hogy a Vígszínház tagja lehessek. Amikor Várkonyi felhívott, hogy jöjjek el és beszéljünk, a világ legboldogabb embere voltam. Hihetetlen jó érzés, hogy ezt én csinálhatom. Szóval beléptem – senkit nem ismertem […]
október 6, 2015 Írta: olvassbele
0