kistibi | Milyen a jó krimi? Mármint amit nem csak a műfaj rajongói olvasnak, hanem azok is, akik a jó irodalmat keresik? (Meghatározásként a műfaj szót csak a könnyebbség kedvéért használom. Műfaj a regény, ezen belül a sci-fi vagy krimi: tematika.) Mészöly Ágnes krimijét azért olvastam, mert a krimi izgalmain túl jó figurákat, jó szituációkat, […]
2023.01.14.
– Pontosan hogy történt? – kérdezte mégis Pisti, bár őt nem az empátia, hanem a szakmai érdeklődés vezette. De ennek, legalábbis Domonkos szempontjából, semmiféle jelentősége nem volt. Gajdos hadnagy viszont látott esélyt rá, hogy most figyel fel egy részletre, akármire, ami felett a gyilkosság eddigi száznegyvenhét felelevenítése során elsiklottak. Bár IT- és programozó-szakértőként nem volt […]
2023.01.13.
Paddington | Felül az ember lánya a repülőre, kinyitja az e-könyv olvasóját, és erkölcsfilozófiai értekezést kezd olvasni. Bólogat, amikor egyetért, csóválja a fejét, amikor nem. Komoly ember komolyan művelődni akar út közben is. Majd megmutatja útitársának azt a mondatot, amin visítva röhögött fel. A mondat így hangzik: „Amikor online kérdőívekben belefutok abba a kérdésbe, hogy […]
2023.01.13.
Bevezető Az egyik diákomtól hallottam először a shameover kifejezést pár héttel ezelőtt. Első reakcióm a túláradó lelkesedés volt: „De jó, hogy végre van erre szavunk!” Majd rögtön elszégyelltem magam, amiért egyetemi oktatóként és kétgyerekes családanyaként ekkora izgalomba jövök egy olyan jelenségtől, amiről már csak nagyon régi és nagyon homályos emlékeket lenne szabad őriznem. Akkor már […]
2023.01.12.
D. Magyari Imre ǀ Szörnyű gyerekkorom volt: 1955-ben születvén, a hatvanas években nem hallgathattam Halász Judit dalait, mivel akkor még nem léteztek. Nem is tudom, mit hallgattunk. A Vörös Csepelre meg hasonlókra emlékszem, de ezek nem kifejezetten gyerekdalok, bár átlengi őket némi gyermeki bizakodás: holnapra megforgatjuk, sőt ez a harc lesz a végső… Hát nem […]
2023.01.11.
Tóth Zsuzsanna | „Szerető lettem, a kurva élet.” Ezzel az ütős mondattal indul Bendl Vera regénye, a Majdnem negyven. Ha volt már valaki szerető – akkor azért, ha meg nem – hát azért vágja mellbe a mondat primer jelentése. Mindenkinek megvan erről a véleménye. Elítéljük vagy ismerjük rémisztő mélységeit? Mennyire próbáljuk elkerülni ezt a szakadékot? […]
2023.01.11.
| | 1. | | Félelmetes, mint a zászlós tábor Szerető lettem, a kurva élet. Letaglózott ez az undorító, ótvar, túlajnározott szerelem, és az orrom alá dörgölte, hogy bármi megtörténhet veled, ugye, érted?, bármi, amiről azt remélted, hogy elkerülheted, hogy talán kivételt tesz veled az élet, és nem találod magad autóbalesetben egy kamion roncsai alatt […]
2023.01.09.
kistibi | „Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: […]
2023.01.09.
Mostanában sokat gondolkodom a régi időkről esténként, és még így, öreg fejjel is tisztán emlékszem azokra az évekre. Talán életem legszebb évei voltak. Megpróbálok elmondani nektek mindent, amit fontosnak és érdekesnek tartok. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy ma is érthető legyen. Hallgassátok olyan üzenetként a történetem, ami a múlt ködén átsejlik, de egyre tisztábban szól hozzátok, […]
2023.01.08.
Tóth Zsuzsanna | Nem csupán a szerző vágta nagy fába a fejszéjét, de én is, amikor nekiláttam Herczog Noémi könyvének. Kuss! című műve ugyanis a színház mögötti félárnyékos világ, vagyis a színházakat irányító kultúrpolitika, szűkebben a színikritikák világába vezet. (Talán ezért is késlekedtem nyár közepe óta.) A cím már önmagában is rendkívül izgalmas ígéret a […]
2023.01.07.
D. Magyari Imre ǀ Mi tagadás, egy hosszadalmas orvosi kezelés után határozottan vágytam arra, hogy elmenjek A denevér előadására és elandalítsanak a felcsendülő dallamok. Ilyesféle élethelyzetben az ember megbocsátóbb; emlékszem, amikor egyetemi éveim után vidékre mentem tanítani, nem volt olyan budapesti színházi előadás, ami nekem ne tetszett volna. De úgy látszik, azóta szigorúbb lettem. Ha […]
2023.01.06.
D. Magyari Imre ǀ Többször leírtam, most is elismétlem, hogy néhány énekes nélkül pár nemzedéknek sokkal nehezebb lett volna az élete az elmúlt évtizedekben. Nem nagy a számuk. Bródy Jánosra, Cseh Tamásra, Koncz Zsuzsára, Zoránra gondolok. És a negyvenes évek végén, az ötvenes és hatvanas években születettekre. Mi gyűjtöttük a lemezeiket, mi őrizzük az Ezek […]
2023.01.05.
H. Móra Éva | Micsoda ötlet! A Magyar Nemzeti Galéria festményei életre kelnek. Egy-egy kép alapján minijelenetek születnek kortárs írók tollából, ezeket a helyszínen színészek adják elő. Aztán a sikeren felbuzdulva ugyanez megtörténik a gyerekközönség számára is, ezúttal bábelőadások formájában. Merthogy közben – 2020-ban – a Nemzeti Galéria egy bábkiállításnak is helyet adott, méghozzá a […]
2023.01.03.
Somogyi András | Kakuk Móni kétregényes kötetének egyik címlapja padlástúrát ígér, a másik pedig nagy súlyúnak vélhető kérdést tesz fel. De az első benyomás mindkét esetben kissé félrevisz: a két kisregény mást nyújt, mint amit a cím alapján az olvasó sejt. Madeleine padlása A szerző nem könnyíti meg a történet követését. Fejezetenként sűrűn váltogatja szereplőit […]
2023.01.02.
kistibi | Néha maga a mű tesz meg mindent azért, hogy nehéz legyen írni róla: „Adok én neked egy tanácsot: sose próbáld elmondani, hogy miről szól egy könyv. Vagy csak annyit mondj: semmiről. Egy nagy könyv nem szól semmiről, és mégis minden benne van. (…) A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, c […]
2023.01.02.
~~ ELSŐ RÉSZ ~~ Az Anyapók hálója 2018. augusztus 27. Amit egy íróról és a művéről biztosan tudni lehet: együtt haladnak az elképzelhető legtökéletesebb labirintusban, egy körkörös hosszú úton, s a végzetük eggyé válik eredetükkel, a magánnyal. Amszterdamból jövök. Megtudtam egyet s mást, de azt nem tudom, hogy most jobban ismerem-e Elimane-t, vagy még nagyobb […]
2023.01.14.
0