Paddington |
Felül az ember lánya a repülőre, kinyitja az e-könyv olvasóját, és erkölcsfilozófiai értekezést kezd olvasni. Bólogat, amikor egyetért, csóválja a fejét, amikor nem. Komoly ember komolyan művelődni akar út közben is. Majd megmutatja útitársának azt a mondatot, amin visítva röhögött fel. A mondat így hangzik: „Amikor online kérdőívekben belefutok abba a kérdésbe, hogy mi célból folytatok nemi életet, minden alkalommal meglep, hogy a válaszlehetőségek között nem szerepel a »szakmai beszámoló megírásának elhalasztása.«”
Az olvasó sejtheti, a fent idézett mondattal Réz Anna a halogatást és az amiatt érzett bűntudatot járja körül. Bár a kijelentéssel tökéletesen tudok azonosulni, a halogatás miatti bűntudatot nem igazán élem meg – és nem ez a kötet egyetlen témája, amellyel így jártam. Az elmúlt évtizedekben nemcsak arra jöttem rá, hogy számomra a határidő a legjobb múzsa, de arra is, hogyha nem halogatok, hanem belevágok, sokkal hosszabb idő alatt készülök el az adott „szakmai beszámolóval”, mint amikor a határidő közelít. Ez teljesen magánügy, és a könyvajánló szempontjából irreleváns is lenne, ha nem gondolnám úgy, a kötetben körüljárt bűntudatok egy része jobb esetben a korral elmúlik. Viszont az olyanok számára is tanulságos olvasmány, mint én, aki ezen bűntudatok egy részét sosem ismertem, míg másokon a korral túljutottam, hiszen a környezetemben gyermeki, kollégai, baráti státuszban sokakat érinthet (még) egyik vagy másik, számomra marslakóinak tűnő önrágcsálás.
A halogatáson kívül szó esik többek között a vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni nem tudó anyákról, akikben a környezetük (illetve főként a közösségi média) állandó bűntudatot kelt, hogy nem elég jó anyák – ezek a #szaranyák. Ezt a témát, lévén szakmába vág, sokáig és hosszan tudnám elemezni, de nem fogom. Viszont látom mind a bűntudatkeltő, mind az önmarcangoló anyákat, és maximálisan egyetértek Annával, aki azt írja, önmagukban és a gyerekeikben is jobban kellene bízniuk ahhoz, hogy ez az érzés (nagyjából) elmúljon.
Saját fiam generációjában látom a párkapcsolatok egyfajta szerződéses kapcsolattá válásának drámáját, a ’mindenhez szinte írásos beleegyezés kell’ elvárásrendszert, ami drámai módon akadályozza a normális kapcsolatok kialakulását és a szükséges hibák elkövetését. Bár sosem vágytam arra, hogy fiatal lehessek újra, biztosan nem szeretnék fiatal fehér bőrű férfi lenni a 2020-as években.
Olvashatunk arról a bűntudatról is, ami a másnaposságot kíséri, és amit az emberek zöme szintén fiatalabb korában él meg gyakrabban – ez a címben idézett shameover, ami az angol shame (bűntudat) és hangover (másnaposság) szavak összevonásával született. Ehhez még inni sem szükséges. Szó esik a test, főleg a női test tökéletlenségéből fakadó érzésekről éppúgy, mint a tapasztalatlanul fülig szerelembe eső fiatal érzéseiről.
Réz Anna már az első fejezetben egyértelművé teszi, hogy az erkölcsöt kiindulásként használva, filozófusi alapállásból akar elgondolkodtatni arról, hogy mi lehet az alternatívája napjaink pszichologizáló megközelítésének.
Réz Anna az ELTÉ-n tanít, filozófus doktor, harcos feminista, aki a rendszerváltáskor volt óvodás, amikor én már tanítottam. Emellett kétgyerekes anyuka, aki szeret bulizni, sőt mindenféle bűntudat nélkül olvas ezeroldalas jó krimit és Waksberget is. Nem mellékesen azonban Réz András filmesztéta és Vándor Ágnes újságíró lánya. „Valakik” gyerekének lenni nem könnyű, és Anna őszintén vall erről is a kötetben. Nem könnyű saját jogon kivívni az elismertséget sem, és különösen nem könnyű átlépni A „Réz lánya” státuszból a „Rézannaságba”. Aki ismeri Annát, tudja, hogy ez a könyv tökéletesen és minden ízében ő. Közvetlen, szórakoztató, magából valamennyit megmutató, de nem magamutogató, művelt és okos.
Kuczogi Szilvia, az Európa Kiadó vezetője jól döntött, amikor (ez az utószóból derül ki) felkérte Annát, hogy írja meg első könyvét, bármiről. A Mardos azokra az amerikai bestseller, nem-fikciós művekre emlékeztet, amelyek sokmilliós példányszámokat produkálnak. Ehhez természetesen szükség van Anna szórakoztató stílusára, a személyességre, amellyel saját tapasztalatain keresztül bemutatja a feldolgozott, kőkemény és komoly témákat. Ez adja a könyv szórakoztató pillérét. De mellette ott van a művelt és okos nő, aki könnyedén idéz, ha kell, klasszikus filozófusokat (miközben például felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy Kant lényegében olvashatatlan), kortárs tudósokat vagy éppen, ha a helyzet úgy kívánja, egy Kispál és a Borz dalszöveget.
Ahogy Feldmár András, a kötet egyik ajánlója mondja, a Mardos végén az olvasónak igen erős késztetése van arra, hogy gyorsan leüljön a szerzővel a témáról tovább beszélgetni. Ha pedig erre nincs lehetőség, bárki mással. Sokat olvashattunk az elmúlt években az iskolai etikaoktatás létjogosultságáról. Ezt a kötetet bátran lehetne használni a középiskola utolsó éveiben, fontos kérdésekről vitázni, beszélgetni.
Bár Annát nem tanárként, hanem magánemberként ismerem, azt gondolom, olyanok lehetnek az órái is, mint ez a könyv. De ne tévesszen meg senkit a látszólagos könnyedség. Ezeknél a tanároknál a legnehezebb vizsgázni, mert minden a fejükben van. Ez ugyanis előfeltétele annak, hogy szórakoztatóak legyenek. Réz Anna első, és rögtön népszerű-tudományos kötetével (ez ugyanis nagyon nehéz műfaj) nagyon magasra tette a lécet önmaga számára, de biztosan nem ez volt az utolsó kötete. Addig pedig, amíg a következő jön, lehet vitatkozni ennek a témáiról egy sör mellett (csak én hadd igyak bort).
Réz Anna: Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben
Európa Kiadó, Budapest, 2022
208 oldal, teljes bolti ár 4399 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3299 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 504 7086 (papír)
ISBN 978 963 504 7291 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Reggel már ébredéskor mardos a bűntudat, amiért állandóan halogatod a teendőidet? Délben azt szégyelled, hogy műanyag tálcás paradicsomot vettél az előrecsomagolt szendvics mellé, ezzel tovább szennyezve a bolygót? Délután a gyereked megállás nélkül nyomogatja a telefonját, mire rád tör a bűntudat, amiért olyan kevés időt töltesz vele?
Néha úgy érzed, hogy a szégyen és bűntudat alaktalan ködöt von köréd, és a kiváltó okokra már alig emlékszel? Réz Anna filozófus sok humorral és mély megértéssel ered a nyomába, miért mardos minket olyan gyakran a szégyen és a bűntudat.
„A Mardos a bűntudatról és a szégyenről szól, de nem önsegítő könyv: nem halat hoz, hanem halászni tanít. Réz Anna elemzései olyan természetesek és élményszerűek, mintha a játszótéren beszélgetnénk, fél szemünkkel a mászókán lógó gyerekeinken. Szinte fel se tűnik, hogy a szerző eközben egy komplett filozófiai fogalmi apparátust is mozgat, már csak azért sem, mert olvasás közben nem bírunk nem fel-felvihogni a példáin.” – Kemény István
„A Mardos arra késztet, hogy elkezdj beszélgetni Réz Annával, vagy ha ő nem állna szóba veled, akkor valakivel, bárkivel… Kínos, nehéz helyzetekről van szó, az emberi élet elkerülhetetlen fájdalmáról, arról, hogyan bánunk egymással, a szégyenről, a bűntudatról, a szeretetről, a vágyról, döntésekről és erőszakról. A kérdezősködés, nyomozás a fenti témák birodalmában önmagában transzformatív folyamat, a pszichoterápia lényege.” – Feldmár András
Posted on 2023. január 13. péntek Szerző: olvassbele.com
0