Browsing All posts tagged under »bűntudat«

Családi ünnep, ahol semmi nem ünnepi | Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok

április 6, 2026 Írta:

0

●    R E S T A N C I A *  ● Vajda Villő | Marie Aubert ebben a regényében azt a helyzetet veszi alapul, ami mindannyiunk számára ismerős valamilyen formában: a családi találkozók, ahol kötelező udvariasan elcsevegni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, miközben a felszín alatt folyamatosan kavarognak bennünk az elfojtott sérelmek. […]

Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok (részlet)

április 6, 2026 Írta:

0

– Szia – kiáltom, miközben nagy nehezen beoldalazok az ajtón az összecsukott asztallal. – Szia – kiáltja vissza Ellen a nappaliból. Keresztbe tett lábbal, elnyúlva hever a szófán, előtte a dohányzóasztalon egy pohár fehérbor. Szokás szerint a lábával integet nekem, a telefonját nyomogatja, és alig néz fel, amikor becipelem az asztalt. – Tessék, itt van […]

Gyereknemzés, a szerencsejáték | Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről / Latinovits Színház

május 19, 2023 Írta:

0

Fazekas Erzsébet | A színdarab címe alapján jogosan feltételezi a néző, hogy a Budaörsi Latinovits Színházban most Kevinről fognak beszél(get)ni – még akkor is, ha amúgy monológot hallunk. Szóban zajló egyoldalú levelezést. Címzettje az apa/férj, akiről aligha sejtheti a néző, szállít-e neki a posta bármit, vagy ha nem, miért nem. A válasz felfedésével most akár […]

Shameover, #szaranya és társaik | Réz Anna: Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben

január 13, 2023 Írta:

0

Paddington | Felül az ember lánya a repülőre, kinyitja az e-könyv olvasóját, és erkölcsfilozófiai értekezést kezd olvasni. Bólogat, amikor egyetért, csóválja a fejét, amikor nem. Komoly ember komolyan művelődni akar út közben is. Majd megmutatja útitársának azt a mondatot, amin visítva röhögött fel. A mondat így hangzik: „Amikor online kérdőívekben belefutok abba a kérdésbe, hogy […]

Réz Anna: Mardos (részlet)

január 13, 2023 Írta:

0

Bevezető Az egyik diákomtól hallottam először a shameover kifejezést pár héttel ezelőtt. Első reakcióm a túláradó lelkesedés volt: „De jó, hogy végre van erre szavunk!” Majd rögtön elszégyelltem magam, amiért egyetemi oktatóként és kétgyerekes családanyaként ekkora izgalomba jövök egy olyan jelenségtől, amiről már csak nagyon régi és nagyon homályos emlékeket lenne szabad őriznem. Akkor már […]

Működteti a WordPress.com.