Nők, akik nem hallgattak el | Kathryn Stockett: Lázadó nők klubja

Balázs-Tarcali Györgyi

Megdöbbentő, milyen széles érzelmi skálát mozgatott meg bennem Kathryn Stockett könyve. Sírtam, nevettem, meghatódtam, reménykedtem, néha féltem, elképedve olvastam egyes részeit. Kíváncsian vártam a szereplők sorsának alakulását. Legtöbbször nem tudtam, hol hagyjam abba éjfél után, mert a könyv még mindig nem engedte, hogy letegyem.

Mitől olyan jó Stockett legújabb könyve? A szerző 1969-ben született a Mississippi állambeli Jackson városában, de mindig is délinek vallotta magát. Bemutatkozó regénye, A segítség (The Help) 2009-ben kultuszkönyvvé váló bestseller lett. A világ minden táján milliók olvasták, filmes adaptációja Oscar-díjat nyert. És ezzel egy időben komoly vitákat is kiváltott a benne szereplő faji reprezentáció és a „fehérek megmentő szerepének” ábrázolása miatt. Ezek után egyáltalán nem csoda, hogy rendkívüli várakozás előzte meg Stockett második regényét. A Lázadó nők klubja (The Calamity Club) csaknem tizenhét év szünet után jelent meg, és már önmagában ez a hosszú hallgatás is különleges jelentőségű.

A segítség a faji viszonyok és az afroamerikai cselédek tapasztalatainak bemutatására épült, a Lázadó nők klubja ezúttal is Mississippi államban játszódik, és egyértelműen a fehér női szereplőkre koncentrál. A közeg változatlanul az amerikai Dél, csak néhány évtizeddel korábban, az 1930-as évek gazdasági válsága idején. Ezáltal Stockett folytonosságot mutat korábbi munkásságával, viszont új hangsúlyokat jelöl ki a női sorsok ábrázolásában.

A regény eredeti címe szó szerint inkább A balsors-sújtottak klubjaként lenne fordítható. A calamity kissé ódon hangulatú szó, súlyos szerencsétlenséget vagy csapást jelent. Stockett hősnőit a gazdasági válság, a társadalmi kirekesztés és személyes tragédiák kovácsolják közösséggé. A magyar cím azonban nem a veszteségekre, hanem a történet másik hangsúlyos rétegére, a női összefogásra és a kor társadalmi normáival szembeni dacos ellenállásra helyezi a hangsúlyt.

A szerző egy interjúban elmondta, hogy a sok negatív kritika után csak egy „vanilla version” könyvet szeretett volna írni, ami a hagyományos, biztonságos sémákat követi, nincs benne semmi formabontó, sötétség, sokkolás vagy kísérletezés. Azonban hamar felismerte, hogy amint belehelyezi a szereplőit az 1930-as évekbeli Dél közegébe, nem kerülheti ki a gazdasági világválság megemlítését, és hogy az milyen hatást gyakorolt a társadalomra.

Eléggé közismert, hogy a harmincas évek Amerikáját a déli államokban leginkább az intézményesített faji elkülönítés, a gazdasági kiszolgáltatottság és az erős közösségi összetartás jellemezte. A történet hátterében megjelenő árvaházi rendszer és a „nemkívánatos” személyek megbélyegzésének gyakorlata akkor és ott valóságos és súlyos társadalmi problémát jelentett. Az utószóban Stockett felhívja a figyelmet, hogy a regényt részben a nők feletti állami kontroll történeti formái inspirálták. Vagyis lehet ugyan történelmi kalandregényként is olvasni, de igazából az akkori politikai hatalom működését mutatja meg irodalmi eszközökkel.

A Lázadó nők klubja ebbe a zavaros korszakba viszi el olvasót. Mississippi állam, Oxford városában járunk, ahol „…mintha hűvösebb és kimértebb lett volna a csend a fehérek és a színesek között.” Főszereplője két céltudatos, elszánt, szívós fehér nő és egy rideg árvaházban élő, tizenegy éves kislány, Meg, aki – ki tudja miért – kitartóan reménykedik abban, hogy édesanyja egyszer visszajön érte. Meg életében fordulópontot jelent az egyik asszony, Birdie megjelenése, aki együttérzéssel és barátsággal fordul felé; kapcsolatuk a regény egyik legmeghatóbb szála, megmutatja a kölcsönös bizalom és támogatás erejét. Ő a regény egyik legösszetettebb alakja: intelligens, szókimondó és állhatatos. Habár a környezete gyakran alábecsüli, sokkal erősebb, mint amilyennek elsőre látszik. A másik felnőtt nő Charlie, aki a múltja elől menekül. Nem túl szerencsés az élete és kevés a veszítenivalója, mégis ő az, aki mer nagyot álmodni és cselekedni.

A sors egy irányba tereli őket, és a Charlie által kidolgozott merész terv ad új lendületet életüknek. Munkát kíván nyújtani a társadalom lenézettjeinek, számkivetettjeinek. Új lehetőséget kínál a „nemkívánatos” bélyeget viselő prostituáltak részére a Birdie-vel közös vállalkozásukban, ami mindannyiuk életébe stabilitást hozhat. A vakmerő terv kényszerű szükségszerűség is, mert pénztartalékok nélkül nem tudnak kitörni nyomorult helyzetükből. A  vállalkozása azonban messze túlmutat a hétköznapi megoldásokon. Rendhagyó szövetségük a női önrendelkezés és lázadás szimbólumává válik. Vissza akarják szerezni életük felett az irányítást, ám ez igen kockázatos ott, ahol általános a képmutatás, törékeny a nők szabadsága, és súlyos következményekkel járhat, ha valaki ellenségeket szerez… Vajon nem lesz túl nagy az ár érte?

• Olvass bele!

Stockett hősnői nem forradalmárok a szó klasszikus értelmében, hanem a rendelkezésükre álló szűk lehetőségeken belül próbálnak önálló életet teremteni. Az előbb említett körülmények (a világválság, a társadalom és a helyi hatalmi struktúrák) folyamatosan korlátozzák őket, mégis képesek újra meg újra cselekvő szereplővé válni. Túlélésük nem egyéni hőstettek eredménye, felemelkedésüket a barátság, az együttműködés és az egymás iránti felelősség teszi lehetővé.

A történet hátterében komoly társadalomtörténeti kérdések húzódnak meg, amelyeket nem hagyhatunk csak úgy figyelmen kívül. Ugyanis Mississippi államban jogszabály engedélyezte a „nemkívánatosnak” minősített emberek kényszersterilizálását. Stockett ezt a szereplők személyes történetein keresztül teszi átélhetővé. Így a megközelítés még fájdalmasabb – és még inkább tudunk velük azonosulni. Mai szemmel nézve fájdalmas az intézményesített kirekesztésről, a szegénységről és a nők agyonszabályozásáról olvasni, még akkor is, amikor a szöveg könnyedebb vagy humorosabb.

De hol vannak a történetben a férfiak? Nos, ők inkább háttérszereplők, hozzájuk képest a női karakterek sokkal markánsabban válnak láthatóvá. A férfi szereplők alakját függőségek, identitáskeresés és feldolgozatlan belső konfliktusok határozzák meg, noha egyikük sem negatív figura. Nem uralják a történetet, és lehetővé teszik, hogy a női tapasztalatok, kapcsolatok kerüljenek a középpontba.

Stockett műve végső soron a túlélés regénye. Azoké az embereké, akiket a társadalom szívesen félresöpörne: árváké, szegény nőké, botrányos múltú asszonyoké és mindazoké, akik nem illenek bele a kor normáiba. Egymás közötti viszonyaik ábrázolásában a hangsúly nem a romantikus kapcsolatokon van, hanem a „választott család” fogalmán. A szereplők közötti megerősödő kötelékek végül fontosabbnak bizonyulnak a vérségi vagy társadalmi kapcsolatoknál. A mű végén ezt Birdie fogalmazza meg: „Zavaros hely ez a világ, de most mégis olyasmi jutott az eszembe, amire egyre gyakrabban gondoltam az utóbbi időben: hogy ebben a véletlenszerűen összeverődött emberekből álló, sehova sem passzoló kis társaságban éreztem először igazán otthon magam.”

Dési András György fordítása nagy nyelvi érzékenységről tanúskodik. Hitelesen adja vissza a Mississippi-vidék sokszínű nyelvi világát: az afroamerikaiak és a társadalom peremére szorult szereplők sajátos beszédmódját éppúgy, mint a déli elit kifinomult, olykor sznob nyelvezetét. Nem pusztán az eredeti szöveg tartalmát közvetíti, hanem annak társadalmi és kulturális árnyalatait is, megőrizve a Dél sajátos nyelvi ritmusát és atmoszféráját.

A Lázadó nők klubja szimbolikus jelentést hordozó közösségi forma: olyan alternatív társadalmi tér, amelyben a nők képesek saját szabályaikat megalkotni és saját érdekeiket képviselni, sokszor szembemenve minden törvénnyel – akár a józan gondolkodással is.

Kathryn Stockett: Lázadó nők klubja
Fordította: Dési András György
Open Books Kiadó, Budapest, 2026
720 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft,
online ár a kiadónál 6300 Ft,
e-könyv változat 5039 Ft
ISBN 978 963 572 6455 (papír)
ISBN 978 963 572 6462 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Mississippi, 1933. A nagy gazdasági világválság sötét árnyéka vetül a déli államokra, ahol a becsületnél csak a látszat fenntartása a fontosabb.
Birdie Calhoun huszonnégy éves, hajadon, és pontosan tudja, mit jelent a nélkülözés. Pénzt kérni érkezik gazdag családba beházasodott húgához, ám hamarosan kiderül, hogy sógora családja nála is nagyobb bajban van. Hogy megmentse az ősi kúriát az elárverezéstől, Birdie egy semmiből felbukkant, különös és elszánt nő, Charlie segítségével kockázatos és merész vállalkozásba fog, amely alapjaiban kezdi ki a konzervatív kisváros képmutató erkölcseit.
Eközben a helyi árvaház penészes falai között a tizenegy éves Meg a szabadságról és az anyjáról álmodozik, aki biztosan vissza fog jönni érte egyszer. Nem is sejti, hogy az árvaház gőgös igazgatónője miért gyűlöli őt annyira, ahogy azt sem, hogy sorsa végül Birdie és Charlie valószínűtlen és vakmerő szövetségének sikerén múlik majd.
A Lázadó nők klubja szívszorító, fanyar humorú, mégis felemelő történet barátságról, kitartásról, túlélésről és a szabadság áráról egy olyan világban, ahol a nőknek nem osztottak lapot – s ezért úgy döntenek, inkább átírják a játékszabályokat.