Nehezen megszerzett diploma | Janice Hallett: A vizsgáztató

Paddington |

Janice Hallett neve mára egyet jelent azzal a különleges krimiélménnyel, amelyben az olvasó nem egyszerűen végigköveti a nyomozást, hanem maga is aktív résztvevővé válik. Regényeiben nem a mindentudó elbeszélő vagy nyomozó vezeti a kezünket – az olvasó a bizonyítékokat kapja kézhez. Új regénye, A vizsgáztató sem kivétel: sőt talán az eddigi legkidolgozottabb példája annak, hogy Hallett milyen mesterien képes megújítani a klasszikus levélregény műfaját.

A történet egy frissen induló multimédiás művészeti mesterszak köré épül, ahol hat, teljesen különböző hátterű hallgató próbál helytállni, legalábbis látszólag. Már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, hogy ez a társaság nem éppen harmonikus közösség. A megjelenő személyiségek, ambíciók és titkok folyamatos feszültséget teremtenek, miközben az olvasó egyre inkább azt érzi: valami nagyon nincs rendben ezen a képzésen. Ráadásul lassan kiderül, a különös események mögött pedig sokkal sötétebb történetek húzódnak, mint azt eleinte bárki sejtené.

• Olvass bele!

Hallett módszerével a történet nem hagyományos fejezetekben bontakozik ki, hanem a hallgatók és oktatóik digitális kommunikációján keresztül. E-mailek, WhatsApp-üzenetek, beadandók, értékelések és a hallgatói intranet, a Firka bejegyzései alkotják a cselekmény gerincét. Ez elsőre szokatlannak tűnhet (bár az olvasót, aki korábban már megismerkedett az írónővel, ez nem nagyon lepi meg), de néhány oldal után természetessé válik, sőt éppen ez adja a könyv egyik legnagyobb erejét. Az olvasó úgy érzi, mintha valóban egy dossziét lapozna végig, amiben minden apró részletnek jelentősége lehet. Ám az is nyilvánvaló, hogy sok benne a hamis nyom, a téves ösvény, a félrevezetés. Gyakran előfordul az is, hogy egy korábban jelentéktelennek tűnő megjegyzés csak száz oldallal később nyeri el valódi jelentését (pláne: súlyát). Emiatt A vizsgáztató tipikusan az a fajta regény, amibe időnként visszalapozunk, újraolvassuk a korábbi részleteket, ellenőrizzük a kötet elején található naptárat, és örömmel fedezzük fel az addig észrevétlen összefüggéseket.

Janice Hallett egyik legnagyobb erénye mindig is az volt, hogy képes teljesen hétköznapi helyzetekből rendkívül izgalmas rejtélyt építeni. Egyetemi kurzus szolgál ezúttal a történet alapjául, első pillantásra ez talán nem tűnik különösebben veszélyes közegnek – legalábbis azoknak, akik nem az egyetemi világban forgolódnak. Ahogy haladunk előre, világossá válik, hogy ezen a mesterszakon nemcsak a diplomát nehéz megszerezni, hanem egyenesen gyilkosan nehéz levizsgázni. A humorosan hangzó megfogalmazás a történet előrehaladtával egyre baljósabb értelmet nyer, miközben még azt sem tudjuk van-e áldozat, és ha van, ki lehet az.

Természetesen egy JH-regény esetében a legfontosabb kérdés mindig az, hogy sikerül-e meglepnie az olvasót. A válasz ezúttal is egyértelmű igen. A vizsgáztató fordulatos, izgalmas regény, és – ahogy azt a szerzőtől már megszokhattuk – rendszeresen új irányba tereli figyelmünket. Mire azt hinnénk, letehető a kötet, a rejtély „meg van fejtve”, Hallett újabb információt dob be, és ezzel teljesen átírja addigi elképzeléseinket. Nem pusztán csavarokat kapunk, hanem rétegről rétegre feltáruló történetet, amiben minden új felismerés egyszerre ad választ néhány kérdésre – viszont fel is vet még többet. Ezt jól hozza Endreffy Kata fordítása.

Különösen élvezetes, hogy JH soha nem él olcsó trükkökkel. A megoldások utólag mindig logikusnak tűnnek, csupán annyira ügyesen irányítja (vagy tereli el) a figyelmünket, hogy első olvasásra elsiklunk az eseménysort befolyásoló fontos részletek felett. Ez az a fajta krimi, amelyet a befejezés után szinte azonnal újra lehetne kezdeni, hiszen utána már egészen más szemmel látjuk az első fejezeteket.

A vizsgáztató nemcsak izgalmas bűnügyi történet, hanem remek játék is. Hallett bevonja ebbe az olvasót, és ismét bebizonyítja, hogy a klasszikus krimi szabályait tiszteletben tartva is lehet modern, friss és rendkívül kreatív történetet írni. A dokumentum alapú szerkesztés, a hiteles karakterek és a gondosan felépített rejtély együtt olyan olvasmányélményt nyújtanak, ami hosszú ideig emlékezetes marad.

Akik már ismerik Hallett korábbi regényeit, most is pontosan azt kapják, amit várnak: okosan felépített nyomozást, rengeteg félrevezetést és kielégítő végkifejletet. Azok számára pedig, akik most találkoznak először a szerzővel, A vizsgáztató kiváló belépő lehet ebbe az sajátos világba. Fordulatos, izgalmas, intelligensen megírt krimi,  nemcsak szórakoztat, hanem folyamatos gondolkodásra is késztet. Janice Hallettnek ez ismét maradéktalanul sikerült.

Janice Hallett: A vizsgáztató
Fordította: Endreffy Kata
Next21 Kiadó, Budapest, 2026
512 oldal, teljes bolti ár 6490 Ft
online ár a kiadónál 5840 Ft
ISBN 978 615 682 1713

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.
Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben úgyszólván nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?
Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.