Skandináv gyilkosság | Karin Fossum: Indiai feleség

●    R E S T A N C I A *  ●

Fázold Helga |

Skandináv krimit olvasni épp olyan rendhagyó élmény, mint svéd húsgolyóért sorban állni egy lakberendezési áruházban, mert a skandinávok valahogy elérték, hogy a legváratlanabb helyeken is jól érezzük magunkat: a világukban. Ugyanez a trükk működik a könyveiknél is. Egy bűnügyi rejtvényre vágyunk. Aztán mire észbe kapunk, már rég nem az érdekel ki a gyilkos, hanem sokkal inkább a körülmények, a regény patikamérlegen adagolt hűvös józansága.

Karin Fossumot a skandináv krimik egyik királynőjének nevezik, az Indiai feleség című regénye után pedig gyorsan rájövünk, hogy a norvég írónő egészen másképp uralkodik ezen a műfajon, mint a kortársai. Ugyanis radikálisan szakít a hagyományos bűnügyi történetek sémáival. A gyilkosság szükségszerű, de nem ezért állunk majd sorba érte. Hanem az apró mozzanatokért, az emberek hétköznapjaiért, belső vívódásaiért. Bámulatosan siklunk a bűntény mentén – a skandináv életérzésben, a svéd lagomban, aminek lényege az egyszerűség, a mértékletesség, a „nem túl sok, nem túl kevés, pont elég” belső állapota.

Ez a „pont-elég” kiadós és tartalmilag is tökéletesen laktató. A történet egy álommal indul. Gunder, a középkorú norvég férfi ázsiai feleségre vágyik. Kedvesre, értőre, meleg szeműre. Egy régi képeskönyvben találta meg, amit mindig is keresett: egy indiai feleséget. Így érkezik meg a kis norvég településre a bájos és selyem-könnyű Poona, Mumbaiból.

Meleg tekintetű, lágy és megértő – mint Gunder álma. Ki akarhatná megölni őt? Na és miért? Senki nem akarhat megölni egy embert egy ilyen kedves, barátságos norvég falucskában. A történet valójában nem a gyilkosságról szól, sokkal inkább körülmények olyan halmazáról, amelyek törvényszerűen vezetnek a tragédiáig. Fossumot a bűntény részletei kevésbé érdeklik, inkább az emberek drámája és lélektana – a bűntény után.

Mit tennél, ha látnál egy gyilkosságot, mit tennél, ha hallanál egy gyilkosról, az áldozatot ugyan nem ismerted, de a tettes esetleg ott lapul a közeledben. Talán egy kocsmába is jársz vele, vagy ugyanannál a benzinkútnál tankoltok, esetleg ugyanabban a boltban vásároltok. És mind hallottátok, hogy megöltek egy asszonyt. A mezőn, amit mind jól ismertek…

Minden megváltozik ettől, a falu élete bűnügyi társasjátékká alakul: ki marad bent, és ki az, aki kiesik. Ki a gyilkos – és valójában ki az áldozat?

Riasztóan hallgatag módon zajlik mindez. Szólni senki nem mer, még gondolkodni is alig, kimondani sem merik, hogy bárki lehetett az elkövető. Akivel egy kocsmába járnak, egy benzinkúton tankolnak és egy boltban vásárolnak. Hiszen itt mindenből csak egy van. Félni nem csak a gyilkosnak kell. Sőt: ő legkevésbé sem fél – támadhatatlannak érzi magát és magabiztosan tudja, hogy nem fogja önmagát elárulni, hiszen az egész gyilkosság számára valójában nem is jelentett semmit.

A falu népe viszont elveszíti az ártatlanságát. Különös lélektani dráma indul: egyszerre néznek egymásra felmentően és gyanakvóan. Az évtizedek összekapcsolják őket, és bárkinek megbocsátanának, de ugyanezért képesek meg is vádolni. A tettest egymásban keresik, de gondolatban azonnal fel is mentik. A dilemma: derüljön-e fény a gyilkos személyére, vagy inkább hallgassák el a tényeket a közösség békéjének érdekében? A legszívesebben eltemetnék az igazságot – az áldozattal együtt.

A kijózanító nyugalom egyedül a városból érkezett Sejer felügyelő, aki és végtelen türelemmel igyekszik megfejteni a részleteket. Karin Fossum kedvenc (és visszatérő) hőse maga a kiegyensúlyozottság, az önuralom. Az életében megvan minden: a család, a ház, a kutya és a szerelem – a harmónia és a hétköznapiság. Meg a munka tárgya: a gyilkosságok.

Sejer mindig, mindenben legfőképpen biztos akar lenni – nem szuperhős szuperképességekkel. Leginkább matektanárra emlékeztet, szinte egykedvűen figyeli és lejegyzi a részleteket, majd bonyolult műveletekkel pontosan levezeti a végeredményt: ki az elkövető. Végül egyetlen, jól előkészített mondattal le is tudja buktatni. De ha nem ő vezetné a nyomozást, nem is lehetne a regény főszereplője. Inkább csak részese az egésznek. Nyomozóként került bele, míg a többiek beleszülettek a falujukba, ahol megtörtént a bűntény. Így aztán mindenki résztvevője az eseményeknek. A boltos, a benzinkutas, a fura lány a sarokról. És nemcsak nézik, hanem figyelik is egymást – gyanakszanak, kombinálnak.

Társadalomkritika sugárzik a regényből, benne halvány vonalakkal megrajzolt rasszizmussal. Fossum messze kerüli a politikai közhelyeket, mégis megmutatja a maga pőre valóságában az idegengyűlöletet: a fehér ember vélt felsőbbrendűségét. A távoli kultúrából érkező indiai feleséget az új környezete automatikusan gyengébbnek és legyőzhetőbbnek látja. Olyasvalakinek, akihez az európai fehér ember a saját erejénél és vélt pozíciójánál fogva magasabbról közelíthet – ha kell, akár nyers erőszakkal is.

Az indiai feleség, Poona férje, Gunder Jomann elég egyszerű ember, kombájnokat meg más mezőgazdasági gépeket értékesít. Van munkája, háza, autója – meg egy álma. Egy nap kikeresi a megfelelő járatot, és már repül is Indiába. Nincs spórolás, sóvárgás az álom után, csak döntés van és indulás. A könyvben mindez szót sem érdemel, hiszen annyira természetes – nyilván repülőre ül, ha Indiába szeretne utazni.

Ez is a regény titka: beenged bennünket a norvég társadalom rajzába. Miért öl valaki Európa egyik legszebb és leggazdagabbnak tartott országában? Ahol a GDP az egekben, az ellátó rendszer jól működik: nincs éhezés, szegénység, viszont van segély, lakás, ingyen oktatás. Nincs feszültség, nem vibrál az utcákon a társadalmi különbözőség. (Ne feledjük, a regény először 2000-ben jelent meg…) Ilyen a környezet, amiben megölnek egy embert. Nem pénzért és nem túlélésért.

Karin Fossum három kiadást is megért bűnügyi regénye Szöllősi Adrienne érzékeny fordításának köszönhetően jutott el a magyar olvasókhoz. Az ELTE skandinavisztika oktatójaként alaposan ismeri az északi kistelepülések nyelvi árnyalatait: az egyszerű emberek kevés szóval sokat mondó, szikár elbeszélőmódját. Ez átjön a fordításon, és hitelesen teremti meg a dráma feszültségét.

Sejer felügyelő a végén már nem is egy tettest keres, hanem azt, aki az előbb leírt, békés nemzeti jólétnek lett a vesztese. Az áldozatot, akiből elkövető lett. Karin Fossum szándéka éppen ez – ne pusztán a gyilkosságot lássuk, hanem az okait is. A nagy drámaírókhoz hasonlóan a norvég krimikirálynő olyan sűrű hálót szőtt a regényében, amiből a szereplők a saját jellemük miatt képtelenek kitörni.

Karin Fossum: Indiai feleség
Sejer felügyelő esetei
Fordította: Szöllősi Adrienne
Scolar Kiadó, Budapest, 2018
366 oldal, teljes bolti ár 3975 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3379 Ft,
csak e-könyvként hozzáférhető 1990 Ft,
ISBN 978 963 244 9074 (papír)
ISBN 978 963 244 2402 (e-könyv)

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Speciális könyv, kiváló krimi: Sejer felügyelő második nyomozása magyarul, melyet 2009-ben minden idők legjobb norvég krimijének választottak.
„Gunder Jomann utazásával kezdődött minden. Gunder egészen Indiáig repült, hogy feleséget találjon magának. Mikor az emberek megkérdezték, nem árulta el, hogy ez a szándéka. Magának is alig vallotta be. Csak egy átlagos utazásról van szó, hogy megismerje kicsit a világot, magyarázta, ha kollégái rákérdeztek” – a javakorabeli agglegény egzotikus utazása nemcsak Gunder mindennapjait, de szűkebb környezete, a csöndes norvég falucska életét is felborítja… A hétköznapok nyugalma örökre semmivé foszlik, amikor egy külföldi nő eltorzított holttestére bukkannak az idilli norvég falucska határában.
A számos rangos irodalmi díjjal elismert Karin Fossum Sejer-krimijeinek második kötete 2007-ben megkapta a Los Angeles Times díját, 2009-ben pedig minden idők legjobb norvég bűnügyi regényének választották.