Traumafeldolgozás pszichothrillerben | Liz Nugent: Sally Diamond, a furcsa lány

Vajda Villő |

„Tudtam, hogy egy hulla oszlásnak indul és megbüdösödik, ezért a zsákot rögtön az égetőbe tettem, benzint locsoltam rá, és meggyújtottam. De nem maradtam ott, nem akartam hallani a tűz ropogását. Az már nem Apu volt, csupán egy holttest, egy tárgy egy sokadrendű útról leágazó bekötőút végén épült ház mögött elterülő mezőn álló pajta mellett lévő háztartásihulladék-égetőben.”
Liz Nugent legújabb könyve azonnal berántja szövegébe az olvasót. Sally Diamond apja meghal, és kérésére – ti. hogy halálakor „dobja ki a szemétbe”, Sally pontosan ezt teszi. Döntése megrökönyödést vált ki – nem csak bennünk, hanem a kisváros lakóiban is. Hirtelen minden szem rá szegeződik.

A történet főhőse a negyven éves Sally, akinek apja halála után fény derül sötét, és hátborzongató múltjára – ami eddig előtte is rejtve volt. Ő és a testvére, Peter váltakozó szemszögéből nézve bontakoznak ki a múlt eseményei és következményei. Eközben viszont Sally számára kinyílik a világ: tanúi lehetünk annak, hogyan igyekszik megbékélni új helyzetével, beilleszkedni a közösségbe, és a feldolgozni a traumát, amiről korábban még sejtelme sem volt.

Nugent történetépítése eleve formabontó: a tragédia már megtörtént, sőt több mint harminc év telt el. Nem az a kérdés, ki követte el, hanem hogy hogyan történhetett meg ilyesmi, és Sally hogyan birkózik meg vele. A középpontban a traumafeldolgozás és személyes fejlődés áll, nem pedig a bűnügyi eljárás menete. Miközben lassan fény derül a sötét múlt részleteire, Sally egyszerű mindennapjai szívmelengető pillanatokkal, vicces közjátékokkal ellensúlyozzák a hátborzongató jeleneteket.

• Olvass bele!

A történet szinte teljesen Sally körül forog, aki kulcsfontosságú szerepet játszik a környezete, majd Peter életében. Visszahúzódó, egyszerű életet élt az apjával, a változást nem szereti, napjai egyforma rutinnal telnek, és ez biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt neki. Ennek a remete életmódnak tulajdoníthatóan szociális készségei szinte egy gyerek szintjén maradtak – nem véletlenül hívja mindenki „lánynak”, annak ellenére, hogy a negyvenes éveit tapossa. Gondolatait szűrés nélkül kimondja, nem érzékeli a társadalmi szokásokat, helyzeteket és elvárásokat, emiatt pedig többnyire megbántja vagy megrémiszti az embereket. Amikor tehát kikényszerül a világba, meg kell tanulnia mindent, amit az ember általában gyerekként sajátít el. „Már számoltam azzal, hogy az emberek nem feltétlenül szó szerint gondolják, amit mondanak. Mindennap gyakoroltam »a sorok között olvasást«”. Olvasóként viszont hatalmas elégtételt élünk át rajta keresztül. Őszinteségünket meggátolják a társadalmi konvenciók, Sallynek azonban nincsenek ilyen aggályai, kimond mindent, amit mi szeretnénk. „Azt már régen megtanultam, hogy addig ne gratuláljak terhességhez, amíg ultrahangképet nem mutatnak” – ilyen és ehhez hasonló gondolatai szórakoztatóak, de ugyanakkor közel is hozzák őt az olvasóhoz. Ugyan ki ne esett volna abba a hibába, hogy egy nőt tévesen terhesnek nézett? Nugent különös érzékenységgel mutatja be ezt a sérült, érzelmileg labilis karaktert, ahogy navigálni próbál a számára ismeretlen környezetben. Vonásaiban felismerhetőek az autizmus vagy az Asperger-szindróma jellemzői, amik megmagyarázhatatlan erőszakos kitörésekkel párosulnak, azonban ahogy apránként kibontakozik előttünk a személyisége, sokkal árnyaltabbá és komplexebbé válik.

Amikor a múlt, és annak tragikus mivolta kerül reflektorfénybe, Nugent a mélyvízbe dobja be az olvasót. Szemtanúi lehetünk a legmélyebb emberi gonoszságnak, és ez ráadásul egy sorozatgyilkost is megszégyenítő brutalitással párosul. Minden csavarral egyre sötétebb lesz a történet – van benne emberrablás, pszichés terror, gyermekbántalmazás. Felkavaró olvasni ezeket a jeleneteket, majd szemtanúi leszünk annak, hogy mindez milyen máig tartó hatást gyakorol Sallyre.

Peter vonala egészen más irányt vesz, a különbség kettejük között mellbevágó. Osztoznak a már megismert tragikus és sötét múlton, azonban a fiú terápia és gyógyulás helyett nem tud kitörni a már ismert mintákból. Tesz ugyan lépéseket azért, hogy megváltozzon, de végül is nem képes rá. Ahogy közelednek egymáshoz – térben és időben egyaránt – lassan világossá válik, milyen fontos szerepet játszanak egymás korábbi és jelenlegi életében. Nugent rávilágít, mennyire fontos, hogy szembenézzünk a traumáinkkal, és megküzdjünk a belső démonjainkkal. Érzékelteti a gyermeki lélek sérülékenységét, és azt: mennyire maradandóan káros hatásokat okoz(hat) az állandó elszigeteltség. A cselekményből megértjük, mennyire téves elképzelés, hogy a gyerekek szinte semmire sem emlékeznek a gyermekkorukból. A korai minták sokkal meghatározóbbak, mint gondolnánk. Ezzel együtt Nugent nem hajlandó kész válaszokat adni az olvasó kezébe – nem mondja meg, kit kell sajnálni vagy elítélni, inkább arra késztet, hogy az olvasó megkérdőjelezze saját világlátását. Fejünk felett folyton ott lebeg a kérdés: hol van a határ elkövető és áldozat között?

Nugent hangsúlyosan ábrázolja a környezet reakcióját. A média révén Sally gyorsan a figyelem középpontjába kerül, csakhogy erre még egyáltalán nem áll készen. Az emberek címkéket aggatnak rá, előre feltételezik, miről mit gondol, helyi bolondból egy szempillantás alatt pletykatémává, önjelölt bűnvadászok és „true crime” rajongók célpontjává válik. Természetesen fogalma sincs, ezt hogyan kezelje, hiszen egy telefonhívás lebonyolítása is nehezére esik. Gyorsan ítélkeznek felette, de megérteni annál kevésbé akarják – sőt amikor nem a beidegződéseiknek megfelelően reagál (vagyis: ahogy szerintük egy áldozatnak viselkednie kellene), már nem is kíváncsiak rá. Ez a mellékszál nagyon aktuális, ráadásul felvet egy sor fontos kérdést a média jelenlegi szerepéről a véleményformálásban, és szembesít napjaink társadalmainak felszínességével.

Liz Nugent az elmúlt évek egyik legsikeresebb ír pszichothriller-szerzője. Korábbi írásai – a magyarul is megjelent Mindig is éjjel lesz és Mit tettél, Oliver? – szintén ezt a kényelmetlen kérdéseket feszegető irányvonalat követik. A Sally Diamond sokkoló, nyugtalanító, mégis megindító és humoros írás, 2023-ban Írország egyik legnagyobb könyvsikere lett. Új megközelítése a pszichothrillernek, frissítő olvasmányélmény egy nagyon gazdag műfajban. Az érzékeny és a különféle gondolkodásmódokat jól tükröző fordítás Szabó Olimpia dicséretesen jó munkája.

Liz Nugent: Sally Diamond, a furcsa lány
Fordította: Szabó Olimpia
Helikon Kiadó, Budapest, 2026
372 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 6300 Ft,
e-könyv változat 4599 Ft
ISBN 978 963 620 5485 (papír)
ISBN 978 963 620 5492 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy világvégi ír falucska magányos kis házikója hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül, mikor egyetlen lakójáról, a negyvenkét éves, teljes elzártságban élő Sally Diamondról kiderül, hogy halála után elégette édesapját. A dolog még nagyobb vihart kavar, mikor lassan kirajzolódik Sally traumatikus múltja is, s bár sokan segítenek neki visszaszerezni a kontrollt az élete fölött, egy nap rejtélyes csomagja érkezik egy ismeretlentől Új-Zélandról, és ez mindent megváltoztat…
Liz Nugent feszültséggel teli pszichothrillere egyszerre emberi dráma, fejlődés- és meneküléstörténet – egyenest a kegyetlenség és a trauma határvidékéről.