A »legnagyobb tudás« nyomában | Wéber Anikó: Álmodó tornyok városa

H. Móra Éva |

Aki olvasta Wéber Anikó tollából a Cseresznyeliget titka, illetve A platánsor rejtélye című ifjúsági regényeket, bizonyára a szívébe zárta Fehér Kittit, az örök álmodozó, dús fantáziával megáldott kislányt és ikerpár barátait, Biankát és Barnabást. De az se aggódjon, aki nem olvasott még róluk, hiszen a legújabb kalandokat mesélő könyv csak néhány esetben utal az előzményekre, s azok ismerete nélkül is kerek egész, tökéletes élmény. Én egy szuszra elolvastam, s valószínűleg a diákok se tudják majd letenni, hiszen róluk szól, az ő nyelvükön.

Ha női olvasók vagyunk, vagy lánygyerekünk, -unokánk van, nem ismeretlenek számunkra azok az apró, hétköznapi szurkálások, kellemetlenkedések, amelyekkel a nőtársadalom legifjabbjai is bámulatos módon tudnak már élni – megkeserítve ezzel a kiszemelt „áldozat” napjait. Kitti is ilyen helyzetbe kerül: ahol ketten vannak barátnők, ő a harmadik; ahol négyen, ő az ötödik. Nem tud se menő hobbikkal, se külföldi utazásokkal villogni, ahogyan társai teszik; ha saját nyaralásáról mesél – a nagynénjénél szokta tölteni a nyarat –, kinevetik, unalmasnak tartják. Csúfnevet kap, gúnyrajzot készítenek róla. Így kedvenc időtöltése az ábrándozás. Ha unatkozik vagy ha elviselhetetlen helyzetbe kerül, saját fantáziavilágába menekül: „Mi lenne, ha…?” – és sorra gyártja a legképtelenebb történeteket.

Van ugyan egy igazi barátnője, de Bianka messze lakik, másik kerületben, és csak a nyári vakációkat tölthetik együtt. Bianka ikertesója pedig… hősnőnk elpirul, ha Barnabásra gondol, mert a tavalyi nyár óta határozottan úgy érzi, tetszik a fiúnak. De a „kedves” osztálytársak ezt az éteri vonzalmat is kinevetik, ők már „járnak” a fiúkkal.

Aztán óriási hírt kap: ezen a nyáron Angliába utazhat! Repülővel! Ott lesz nagynénje is a férjével, és főleg ott lesznek Biankáék is! Nagy a boldogság, de a lányoknak való megfelelni vágyás is ott munkál Kittiben: „Ettől majd leesik az álluk! Még Renáta se mondhatja, hogy uncsi!” Hát nem lesz az, egy percig sem az.

• Olvass bele!

A megérkezést folyamatos, izgalmas kalandok követik. Különös ez a város: nevéhez híven telis-teli különös alakú tornyokkal, múltbéli titkokat rejtő épületekkel. Már a szállásuk, ez az ódon ház se hétköznapi, lakói meg még inkább nem azok. Már az első napon hátborzongató dolgok történnek, amelyekre látszólag nincs magyarázat – és a további napokra is jut a bizarr eseményekből, jelekből. De Kittit és az ikreket nem olyan fából faragták, hogy legyintsenek a megfejthetetlennek tűnő rejtélyekre!

Nyomozásba kezdenek. Szépen alakulnak a dolgok, s szépen alakulnak a beszélgetések, az ártatlan kis jeladások Barnabással, de Menta, a velük egykorú kislány – aki szintén a ház lakója – mintha el akarná csábítani a fiút… És mintha Biankát is magának akarná kisajátítani. Folytatódik hát a Budapesten megszokott gonoszkodás? Nehéz helyzet. De ne aggódjunk, megoldódik…

Wéber Anikó nagyon ismeri a kamaszok nyelvét, gondolkodását, ez pedagógusi múltjából is következik. De persze az kevés lenne, ha a fiatalok legújabb szófordulatait vetné be – ennél sokkal többről van szó, bár meg kell hagyni, igen jólesik olvasni ezt az üdítően friss nyelvezetet. Fontos gondolatok is elhangzanak a beszélgetések során. A gyerekek a ‘legnagyobb tudást’ próbálják megtalálni: de mi is lehet az? A kutakodás közben szó esik a varázslatról is; érdemes figyelni Kittinek és Lonkának, a pincérlánynak a párbeszédét:

– …a varázslat az, amit nem tudunk megmagyarázni. A fizikát és a kémiát pedig igen – érvelt Kitti, de Lonkát nem győzte meg.
– Ugyan már! Az égvilágon bármit meg lehet magyarázni. Esetleg van olyasmi, amire még nem találtak magyarázatot, de attól még biztosan van rá. Szerintem a varázslat nem az, ami megmagyarázhatatlan, hanem az, ami mocorgást és bizsergést okoz bennünk.

Szép, ugye? Ilyen mocorgást és bizsergést a repülőúton is érzett Kitti, meg amikor Barnabással beszélgetett… És bizonyára éreztek már az ilyen korú olvasók is. Mint ahogy megtapasztalták már a féltékenységet, a magányt és a bánatot is, amik szintén jelen vannak ebben a regényben. És mint említettem, jelen van sok-sok izgalom, ezeket se mindennapian tálalja Wéber: „Végül csend lett. Hátborzongató csend. Titkokat rejtő csend. Túl hosszú csend. Fárasztó csend. Unalmas csend.”

Az ifjúsági regények szövetében szinte kötelező a változatosság; nos, itt is találunk a narráció és a dialógusok mellett csetelést, blogbejegyzéseket – illetve ezek faliújságra írt változatát –, személyes hangú, anyának szóló leveleket és dőlt betűvel szedve Kitti gondolatait.

Végül magyarázatot kapunk a különös városnévre is: a szerző az utószóban elárulja, hogy Oxfordról van szó, s azt is, hogy honnan származik ez a költői név.

Várjuk a sorozat következő darabját, de addig is – aki még nem tette – el lehet olvasni az előzőeket!

Wéber Anikó: Álmodó tornyok városa
Abszolút Könyvek
Pagony Kiadó, Budapest, 2024
280 oldal, teljes bolti ár 3790 Ft,
online ár a kiadónál 3222 Ft
ISBN 978 963 587 6358

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kitti már tizenhárom éves, de még mindig ugyanúgy szeret álmodozni, mint kislány korában. Az osztályából kilóg, nincsenek menő hobbijai, csak a fantáziájában keveredik izgalmas kalandokba. Ám idén váratlanul egyre több álma teljesül. Végre ő is elutazhat egy távoli országba, és a nyári szünetet Angliában töltheti a legjobb barátaival, Biankával és Barnabással. A varázslatos Álmodó tornyok városában egy rejtéllyel találják szemben magukat, és az ódon, középkori falak között a jelek nyomába erednek…