Micsinál a kicsoda? | Illés Andrea: Hagyományos mesterségek mindentudója

H. Móra Éva |

Aki eleget élt már ahhoz, hogy emlékezzen erre, bizonyára élénken fel tudja idézni az utcán végigsüvöltő, elnyújtott kiáltást: Jegeees! Itt a jegeees! És szaladtunk a hálós szatyrokkal a sarokra, hogy abban vigyük haza a jégtömböt, ami egy időre hidegen tartja jégszekrényünk belsejét s a benne tárolt élelmiszert. De ugyanilyen harsány kiáltással jelezte megjöttét a lovaskocsival járó szódás is.

Előbbi a múlt század ’60-as éveire volt jellemző, mifelénk a szódás még a ’70-es évek elején is járt. Ekkortájt ha a család hölgytagjainak elegendő lefutott szemű harisnyája gyűlt össze, vittük a szemfelszedőhöz, dehogy dobtuk ki!

Ahogy a Generál együttes énekelte hajdan: A cipőd, ha kilyukad, megjavítja a cipész, / A ruhád, ha kiszakad, tűt fűz a szabó és estére talán kész. / Ha a csap csak letörik, hamar egybe szerelik. / Ha kiég a vasaló, egyszerű a javítás… Nem sírom vissza a régi időket. De mára már rájött az emberiség okosabbik fele, hogy nemcsak balgaság, de súlyos vétek a fogyasztói világ „eldobjuk, veszünk újat”-szemlélete. (Sajnos az ipar is erre alapoz: esős időben az első viharosabb szél kicsavarja kezünkből az ernyőt, sőt el is töri, irány a kuka! Néhány évtizede még volt esernyőjavító is…)

Illés Andrea vidám, hasznos könyve nemcsak a múlt századba, hanem régebbi, történelmi korokba is elvezeti olvasóit. Azokba, amelyekben még mívesen, lélekkel készültek a tárgyak és nem gyári futószalagon. Kevés, de annál informatívabb szöveg, sok-sok kép – igazi, gyerekkézbe való, aprólékosan böngészhető ismeretterjesztő könyvet kínál a Scolar Kiadó. Nem újdonság ez náluk: sok hasonlóval ajándékozták már meg ifjú olvasóikat. Mindnek ismertetőjegye: kemény fedelűek, könnyen érthetőek, gazdagon illusztráltak.

Nekem az utóbbival volt egy kis bajom – de lehet, hogy csak nekem. Nem Nemes Anita rajzaival, ezek szellemesek, figyelemfelkeltőek. Inkább a képek és a szöveg egymáshoz illesztése sikerült talán kevésbé: sokszor nincs, ami vezesse a szemünket, könnyű eltévedni – hiszen egy oldalon többféle mesterséget is bemutat.

De ez aprócska és szubjektív benyomás, nézzük az erényeket! Elkezdtem számolni a betűrendes mutató alapján: nem könnyű, hiszen egyes mesterségek az idők folyamán szétváltak, finomodtak, egymástól elkülönülve fejlődtek tovább. Bizony százon felüli szakmát mutat be a könyv – micsoda háttértudás, előtanulmány szükséges ahhoz, hogy mindezt gyereknyelven, érdekesen, lényegre törően magyarázza el! Okos, logikus a szerkesztés is: a fő irányelv a betűrend, de ezen belül együtt ismerteti a rokon szakmákat, így a fával, a bőrrel vagy a textillel dolgozókat; a pásztorok megannyi fajtáját, de itt említi a hajdúkat is, akiknek „extra” tudása volt a pásztorkodáson felül a katonáskodásban való jártasság. A szerkesztés részei a belső borítón feltett motiváló kérdések is – szintén rajzokkal megsegítve a képzeletet: Milyen szemeket szed fel a szemfelszedő? Miben vájkál a vájár? Iszik-e a kefekötő? – Utóbbi már a szólások világába vezet, ezekre is bőséges utalást kapunk a kötetből, például a malom részeit bemutató alapos rajzhoz kapcsolódva elkerülhetetlen a felönt a garatra kifejezés. További igen hasznos dolognak tartom a szófejtő gondolkodás képességének óvatos nyitogatását (vájár ~ vájkál; komor ~ komorna stb.), s még ennél is fontosabbnak az utalást arra, hogy számos családnevünk őrzi ezeket a hajdani mesterségeket. Jó ötlet volt az egyes szakmák szerszámait is felsorolni, rajzzal együtt.

• Lapozz bele!

Jókat csodálkozhatnak ám a felnőtt olvasók is: legnagyobbat a tímárok bőrcserző anyagain ámultam, köztük leginkább az állati ürüléken. (Eddig kedvelt illataim közé tartozott a bőrből készült termékek illata; lehet, hogy ez átrendeződik…) Vadonatúj ismeret számomra a szitaszövet anyaga is: a ló farokszőréből szőtték hagyományosan! Valami halvány sejtelmem volt ugyan arról, hogy a kádár munkája valahogy összefügg a pintérével, de most tudtam meg, hogy „a kádár keményfából – a tölgyfa mellett eper-, akác- és szelídgesztenyefából – készíti a tárgyakat, például hordót, kádat, puttonyt és egyéb borászati edényeket –, addig a bodnár és a pintér puhafát használ, és kisebb méretű fatárgyakat állít elő, így dézsát, a gabonák mérésére és tárolására szolgáló vékát, a vajkészítésre alkalmas köpülőt meg vajas és szappanos edényeket.” Tessék! Képzeletben máris tovább lehet ágaztatni a dolgokat, újabb csapásokat nyitni… – nehéz mederben tartani mindezt, de az bizonyos, hogy sok-sok tudással gyarapodva tesszük le majd ezt a könyvet.

És közben jól szórakozunk, jókat beszélgetünk is a gyerkőcökkel. Ki is próbálom az unokákkal!

Illés Andrea: Hagyományos mesterségek mindentudója
Illusztrációk: Nemes Anita
ScolarKid könyvek
Scolar Kiadó, Budapest, 2022
48 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 5096 Ft
ISBN 978 963 509 5858

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Téged hogy hívnak? Csak nem Kovácsnak, Bognárnak, Fazekasnak, esetleg Tímárnak? Tudod-e, hogy mit jelent a családneved? Tudod-e, hogy talán épp az üknagypapád üknagypapája azt a foglalkozást űzte, ami megőrződött a családnevedben? Mert a vezetéknév sok esetben őrzi a családunk múltját – de ha nem is, mindenképpen érdekes, mit és hogyan csináltak a régen élt emberek. Mivel foglalkozott a lócsiszár, mivel a felcser, a bakter, a gátőr, a gombkötő, a csősz? Hát, elég fura dolgokkal, az biztos!
És persze ott vannak a „vicces” mesterségek! A kötetből sok érdekességet megtudhatsz a régi és hagyományos foglalkozásokról! És olyan izgi kérdésekre is választ kaphatsz, mint hogy: Iszik-e a kefekötő? Miért gyűjt piócákat a piócagyűjtő? Vajon mosógépben mossa az aranyat az aranymosó? Autót akar-e lestoppolni a műstoppoló? Miért csiszolja a lovat a lócsiszár? Hogyan lehet befoltozni az üstöt? Miért fújja az üveget az üvegfúvó? Milyen szemeket szed fel a szemfelszedő? Miért kell a lakcímet festeni? Miben vájkál a vájár? Szomorú-e a komorna? Üti-e a szódás a lovát? Szerencsét hoz-e a kéményseprő? Tud-e repülni a szitakötő? Miért kötik a gombot? Vajon a gyorsan író, az már gyorsíró?