»Ebben a gyermekben nagyszerűség lakozik« | Shelley Parker-Chan: A nappá vált leány

kistibi |

Ha definiálnom kellene Shelley Parker-Chan regényét, nagy bajban lennék. Nem tudnám, maradhatnék-e a történelmi, esetleg kalandregény kategóriánál, gondoljak rá fantasyként, vagy találjak ki új fiókot, és mondjam azt: ez egy LMBTQ-regény. Mert tulajdonképpen mindegyik igaz.

A 14. század közepén járunk. Kínában a mongol Jüan dinasztia uralkodik. Túladóztatnak, elhanyagolják az öntözőrendszereket, hatalmas a korrupció, a tömegek éheznek. A Csungpa család is. Tücskökre, gyíkokra vadásznak, tartalékuk nincs. Az anya már nem él, apa neveli fiát és lányát. Egy napon elviszi a két gyereket a falu sámánjához, aki Csu Csungpának nagyszerű jövőt jósol, a lánynak viszont semmit. Néhány nap múlva rablók térnek be hozzájuk, és mert az egész zsákmányuk csak két csupor bab, agyonrugdalják az apát. A fiú a holttest mellé fekszik, elszáll belőle az erő, és reggelre meg is hal. A lány nem adja fel. Felveszi bátyja nevét, és a kölcsönzött személyazonossággal egy közeli kolostor bejárata elé telepszik le. Napokig étlen-szomjan térdel ott, míg végül bebocsátást nyer.

Küzdelmes évek következnek: el kell titkolnia nemét, és mivel semmit nem tud, hatalmas szorgalommal pótolnia kell műveltsége hiányait. A célja: a bátyjának ígért nagyszerűség elérése. De titkolni kell az Ég előtt is, hogy ő nem Csu Csungpa, hanem egy lány, akinek még neve sincs. Az első rész, a kolostori élet leírása érdekes, izgalmas történet, különösen azok a jelenetek, melyek néha szinte megoldhatatlan helyzetek elé állítják a férfiközösségben élő egyetlen lányt. Közös fürdő, közös illemhely…

Ám ha valaki az életét tette fel a nagyszerűség elérésére, akkor akadály nem lehet előtte. Teste még lány, de a lelke férfié, és nem is tehet mást, hiszen lányként-nőként kiközösítés várja és éhhalál. Mindent megtesz hát, hogy maradhasson, bármilyen eszközökhöz kell is nyúlnia. Még itt, a kolostorban kiderül, hogy különleges képességek birtokában van: látja a szellemeket: „Azóta, hogy elhagyta Csunglit, Csu majdnem meggyőzte magát, hogy az apja és a bátyja szellemének látványa nem volt más, csak egy sokk és éhség szülte rémálom. Most látta azt a földöntúli menetet, és egy szempillantás alatt újra valósággá vált az egész.” A buddhista hitvilágban, amely a folyamatos újjászületésre épül – egészen a bódhiszattva lét eléréséig –, ez nagyon fontos dolog. A kiválasztottság ígérete. És nem olyan egyszerű történet ez, hogy ha kicselezi a teljes kolostori hierarchiát, akkor már rendben is van minden: „Ha a Mennyek megtudnák, ki bújt bele Csungpa életébe…” Bizonytalanság a fizikai létben, bizonytalanság a lelki életben…

A másik, a mongol oldal főhőse az eredetileg kínai (han) Oujang. „Az apád lemészárolta a családomat, az emberei pedig megcsonkítottak, akár egy állatot, és a rabszolgáddá tettek. Mit gondolsz, megfeledkeztem erről akár egy másodpercre is?” – mondja a férfiasságától megfosztott Oujang, aki immár tábornok, és most a kínai vörös turbános felkelők ellen megy csatába. Izgalmas felállás: egy eunuch harca a lánytestben élő férfi ellen, háttérben a 14. századi Kínával.

A történetmesélés módja kicsit olyan, mintha egy kosztümös távol-keleti tévésorozatot néznénk. (Meglehetős túlzásnak tartom azonban, hogy a regényt a fülszöveg párhuzamba állítja a Mulannal és az Akhilleusz dalával, habár a Mulannal vannak közös pontjai.) Igen zavarba ejtő, hogy bár az egész mű a mongol hatalom elleni felkelésről szól, nincs benne egyetlen csatajelenet sem, noha többször is kapunk leírást az egymással szemben álló seregekről. Az egyetlen kivétel Oujang és Csu Csungpa párviadalának leírása – talán ez a regény csúcspontja. Nem csupán azért, mert végtelenül izgalmasan festi le a jelenetet, hanem mert két, egymással nem feltétlenül ellenséges oldal találkozik. Oujangot csak a visszavágás vágya hajtja. Hajlandó volt húsz éven át szolgálni családja gyilkosait, hogy valamikor majd bosszút állhasson, sőt: most a saját népe ellen harcol. Csu Csungpa pedig mindenen és mindenkin átgázol, aki az útjába áll. Képessége révén felismeri az Oujang mögött álló szellemeket, de ezt a tudását nem tudja kihasználni és a párbajban vereséget szenved, sőt: ellenfele levágja az egyik kezét, a testét karddal szúrja keresztül. Csu alig éli túl.

Kissé abszurdnak tűnik az előbbiek ismeretében, mégis hihető: a középpontban mindkét oldalon az udvari cselszövések állnak, mintha az igazi ellenfél elleni küzdelem másodlagos lenne. Először „hazai pályán” kell győzni, utána következhet csak az igazi harc.

• Olvass bele!

Nem mondhatjuk mágikus realistának a regényt, de igazán fantasynak sem. Vannak olyan elemei azonban, amelyek besorolhatóak e két kategóriába. Kína császára csak az lehet, aki az égi mandátumot kapott. Ilyen egy megvilágosodott (bódhiszattva) gyermek, aki az égi mandátumát adja a felkelés miniszterelnökének: „A Fény Atyja előrébb lépett. Békésen mosolygott, kezét jóságosan előrenyújtotta… És aztán, hirtelen, a fiú már lángot tartott a kezében. Csu libabőrös lett a meglepetéstől. A gyermek nem intett, nem tett más mozdulatot sem. A láng egyszerűen megjelent.”

Nagyon fontos Csu Csungpa karakterének ábrázolása. Egy paraszti sorból származó, szegény, írástudatlan gyermek olyan célt tűz ki maga elé, hogy egy hatalmas birodalom császára legyen – ehhez a szerencsén túl még nagyon sok minden kell. Elsősorban megdönthetetlen hit saját tehetségében és elhivatottságában. Csu már szerzetesként válik a vörös turbánosok egyik vezetőjévé. Ez az első állomás. Későbbi felesége (!) az első találkozásuk alkalmával így látja őt: „Nem értette, valaki hogy akarhat valamit annyira, hogy azért hajlandó lenne szembenézni a lehetetlennel. Úgy gondolta, a szerzetes nem hitte magát tévedhetetlennek… Ha a világon a vágyad a legfontosabb dolog, akkor mit nem tennél meg azért, hogy megvalósítsd?”

Furcsán hangzik: egy lány, aki elrabolja saját fivérének életjóslatát (és képességeit), majd szerzetessé válik, és még meg is nősül. A 14. századi (valóságos) Kínában a nők csak ágyasként vagy feleségként élhették életüket, a társadalom kizárólag anyaszerepre ítélte őket, Politikai szerepet csak elvétve kaphattak. (Ezek nyomait az ókori és középkori kínai szépirodalom őrzi.)

A fordító, Sárpátki Ádám nevét az Elveszett madarak című sci-fi regény gyönyörű magyarítását olvasván jegyeztem meg. Most is megkapóan ültette át az eredeti szöveg költőiségét. Akárcsak a zenében, az irodalomban sem lehet tematika alapján minőségi különbséget tenni. Ahogy a könnyűzene sem könnyű, úgy a fantasy meg a sci-fi sem könnyű irodalom, és ez megfigyelhető ezen a szövegen is… A magyar kiadás megtartotta az eredeti borítót, amit Jung Shang tervezett.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen karriert fog befutni ez az európai ízléshez képest igen lassan hömpölygő, valószerűtlen történet Magyarországon, ahol a gender a hivatalos propagandában szitokszónak számít. Ha még a fantasy sem képezheti igazán részét az irodalom elitjének, akkor mire számíthat egy olyan regény, amelyben a harcot egy eunuch és egy lánytestbe bújt férfi vívja? Lehet-e sikere?
*
Az interneten néhány kattintással elérhetők az oldalak, melyek beszámolnak a mongol birodalom (és uralom) bukásáról, illetve a Ming-dinasztia hatalomra jutásáról. Az érdeklődők ott számos plusz információval gazdagítva ismerhetik meg a könyv valóságos történelmi hátterét. Ajánlom azok átböngészését. Én is hozzá szoktam olvasni a műhöz, hogy tudjam, a szerző milyen részleteket illesztett a történetébe a valódi események közé.

Shelley Parker-Chan: A nappá vált lány 
Fordította: Sárpátki Ádám
Agave Könyvek, Budapest, 2023
448 oldal, teljes bolti ár 5480 Ft
online ár a kiadónál 4384 Ft
ISBN 978 963 598 1182

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1345-ben Kínát kemény kézzel vezetik a mongolok. A Középső Síkság éhező földművesei a nagyszerűséget csupán a mesékből ismerik – amikor azonban a Csu család nyolcadik fiának, Csu Csungpának mégis e sorsot jósolják, senki sem érti, az vajon miként válik majd valóra. A semmilét azonban, amit a család okos és leleményes, de másodszülött lánya kap, egyáltalán nem meglepő.
Amikor útonállók támadása miatt árván marad a két gyerek, Csu Csungpa az, aki megadja magát a kilátástalanságnak, és meghal. A lány, aki kétségbeesetten szeretne menekülni megjövendölt halála elől, a bátyja személyazonosságát használva novíciusnak áll egy kolostorban. Ott a túlélés iránti, égető vágyától ösztökélve megtanulja, nem számít, milyen könyörtelen dologról van szó, bármit képes megtenni azért, hogy elrejtőzzön a végzete elől. Sőt, Csu idővel megpróbálja kihasználni a lehetőséget, hogy egy teljesen más jövőt szerezzen meg magának: a bátyja gazdátlanná vált nagyszerűségét.

Shelley Parker-Chan nemek közötti egyenlőséggel, LMBTQ jogokkal, szabadságjogokkal foglalkozott Délkelet-Ázsiában. Ez az első regénye. 2021-ben jelent meg, és rögtön elnyerte vele a British Fantasy Awards legjobb első regény, és legjobb fantasy regény díját.